2012. szeptember 30., vasárnap

Döntések....


Szombat reggel van és már Ben nincs mellettem. 99%-ra mondom, hogy már a csapatánál van, hiszen órák múlva kezdődik a verseny és így minden féle képen a legjobban akar felkészülni rá, hiszen az elmúlt hetekben semmi se jön úgy össze, ahogy szeretné. Csak feküdtem az ágyon és nyomkodtam a telefonomat. Végül felhívtam a drága jó unokatesómat Lisat, hiszen nem telik el nap úgy, hogy ne beszélnénk. Sok mindenben segít nekünk, ami a költözést illeti.
- Szia Csajos!-csicseregte a telefonba.- Mi újság?
- Jó reggelt neked is. Unatkozok.-húztam el a számat látványosan, bár ezt senki se láthatja. Egyedül vagyok, mint a kis ujjam.
- És hol van a szexi Ben fiú?-tudtam, hogy jelenleg csak is pajzán gondolatok jutnak az eszébe. Igazából az ő fejében csak ilyen gondolatok járnak, de mondjuk úgy, hogy ezt is elnézzük neki.
- Szerinted? Lassan kezdődnek a bemelegítő edzések. Itt hagyott, hogy tudjak aludni.
- Jól tette… De mi nyomja a lelked? Hallom a hangodon, hogy nincs minden rendben.
- Láttad?-kérdeztem rá csendesen. Igen… az jár a fejemben, amit tegnap olvastam a hülye twitteren.
- Mit láttam Lilly? Nem értelek.
- Jajj Lisa… Tudom, hogy tudod.-sóhajtottam hatalmasat.
- Tényleg nem tudom.-tudtam, hogy megrázta a fejét és igaznak tűnik minden szava.
- Tegnap véletlenül Fabregas twitter oldalára mentem és ott volt egy olyan üzenet, amit nem értek.
- Miért mi volt azaz üzenet?-kíváncsian kérdezett vissza.
- ”Az első szerelem soha nem múlik el...még 3 év után sem…”-idéztem szószerint. Annyiszor ismételtem el magamban, hogy tényleg kívülről tudom.- Ez szerinted nekem szól?-kérdeztem bátortalanul. Éjszaka, amikor ébren voltam sokat járattam ezen az agyam, bár ha Ben magához ölelt és a nyakamba szuszogott mindenről elfelejtkeztem.
- Ne foglalkozz vele. Tudod milyen… és ő Fabregas!
- Tudom Lisa. Ő Fabregas.-húztam el a számat látványosan.
- Pontosan. Ne ő járjon a fejedben, hanem Ben és az, hogy jól szerepeljen.
- Ezen én miként is segíthetnék?-kérdeztem rá csodálkozva.
- Jajj Lilly én áruljam el a megfejtést?-nevetett fel. Már megint azok a pajzán gondolatok…
- Neked sürgősen pasit kell találnunk, mert túl sok pajzán gondolatod van.-forgattam a szemeimet, miközben felültem az ágyon.- Most mennem kell Lisa. Meg kell keresnem Bent és reggelizni se ártana.
- Ámen! Ne hanyagold el magad.-jelentette ki komolyan. Tudja… ismer, hogy hajlamos vagyok néha elfelejtkezni olyan apróságokról, mint az étkezésről.
- Nem akarom… és nem is akarok gebeként kinézni az esküvői ruhámba.
- Ha végre már itt lesztek Barcelonában a következő dolgunk ez lesz… Esküvői ruhát próbálni.
- Jajj szegény fejem.-csaptam a homlokomra. Erre még nem is gondoltam. Nem szeretem az ilyen felhajtást. Jól sejtem, akkor több tucatszor kell majd visszamennem, hogy meglegyen a tökéletes ruha.
- Most miért? Tök jó ruhaszalonok vannak itt. De ha akarod elmehetünk a Kleinfeldbe is. Bár akkor át kell mennünk Amerikába.
- Tudod jól, hogy ha rajtam múlna farmerben és a kedvenc felsőmbe állnék oda az oltárhoz… De tudom Ben nem szeretne így látni.-húztam mosolyra a számat.- Elmegyünk majd szétnézni, de semmi habos-babos ruhát nem fogsz rám sózni.
- Óóó… Nyugi! Valami sellő fazonút gondoltam… Kevés strasszal, egy pici csipkével...
- Helyes.-nevettem fel.- Ez még így nekem is tetszik… Vagy is fel is vennék egy ilyen ruhát. Semmi kihívó ruha… Az majd a te reszortod lesz, ha találunk neked valakit.
- Ohh, valami spanyolt ha lehet… Bár ha jobban meggondolom, Hayden jobb lenne.- nevetett.– Vagy...Pedrosa…oo yes baby!!!
- Beszélhetek vele, ha gondolod. Korban is hozzád illő… Vagy Marc… Na kivel beszéljek le egy randit Lisa?-vigyorogtam.- Pedrosa vagy Marquez?
- Marquez? Figyelj, vele talán 8 év múlva lehetnének esküvős álmaim…
- Na jó… Addigra vén lány lennél.-kacagtam rajta. Tudom, hogy Lisa vágyik egy igazi kapcsolatra, de mindig mellé fog pasikkal… Rengeteg, de rengeteg rohadék pasit fogott ki eddig. Megcsalták, kihasználták… sőt volt egy pasi aki meg is ütötte.
 - Épp ezért… Pedrosat akarom!- kacagott fel- Na, de menj mert lekésed a drágádat.
- Akkor Dani Pedrosaval lebeszélek egy randit neked.-nevettem újból.- Jelentkezek majd Lisa és viselkedj a költöztetőkkel rendesen.-köszöntem el tőle. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és egyáltalán nem öltöztem hivalkodóan. Megtartottam azt a szokásos stílusomat, amivel lenyűgözhettem Bent újra és újra… és így talán az újságokban se tűntetnek majd fel kurvaként.
Kimentem a pályára, hogy a bemelegítőedzés után rögtön elkaphassam a szerelmemet. Az edzés utolsó 10 percét az irányító pult mellett néztem végig. A várt eső, amiről Ben mesélt nekem este… Ami talán segíthetne rajta úgy tűnik, hogy elkerüli nagy ívben a pályát. Bár az eredményeiből kiindulva úgy tűnik száraz pályán is lesz esélye. Leintették a bemelegítést, így besétáltam a garázsba Benre várva.
- Áá, felkeltél? Szia!- puszilt meg az édesanyja, amikor Ben kulacsával leült mellém. Sok szerint Mary túlságosan védelmezi a fiút, de szerintem ez természetes.- Mi újság?
- Igen. Nem rég ébredtem fel.-mosolyogtam rá.- Lisa-val telefonáltam. Már beszélgettünk kicsikét az esküvőről.
- Na, és? Eldöntöttétek már, hogy körülbelül mikor?
- Talán karácsony környékén, Amerikában. Akkora Ben is kipiheni az idény fáradalmait.
- Tényleg… Említette, hogy a Szent Estét most nem úgy akarja tölteni, ahogy eddig…- mosolygott rám. Körülbelül tényleg Karácsonyra tervezzük.
- Minden álmom, hogy kint essen a hó… Bár ezt senki se tudja garantálni.-vontam meg a vállam.- De nekem az a legfontosabb, hogy velem legyen.
- Ó kislányom, majd hozatok műhavat ha akarod… - mosolygott.- Nekem minden álmom…-nagy levegőt vett, mint ha tartana a válaszomtól.- Egy unoka !
- Lehet ahhoz még túl fiatalok vagyunk… vagy éppen Ben nem szeretne még babát.-a zsebembe rezegni kezdett a mobilom. Marc küldött egy sms-t.
„Átjössz egy kicsikét a Repsol-hoz? Addig csak amíg a Szerelmed a mérnökeivel dekkol?”
„ Két perc és ott vagyok.”
- Ez csak az álmom.– mosolygott.
Nem tudtam és nem is akartam válaszolni erre a kijelentésére, hiszen Ben begördült a garázsba. Megvártam, hogy levegye a sisakját és megcsókoltam. Azonban ahogy tippeltem a mérnöki gárda már várt rá így átsétáltam én is a Repsolhoz. Belépve a motorhomeba nem láttam sehol se a kis spanyolt, csak Casey feleségét és a kis szépségét.
- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.- Szia Édes… Hogy vagy?-simogattam meg a pici arcát.
- Szia Lilly.-mosolygott rám Adriana is, miközben leültem az asztalukhoz.- A Drágaságom nagyon is jól érzi magát. De majd a versenyre megpróbálom elaltatni.-puszilta meg Allyt.
- Szerintem meg akarja nézni apucit.- mosolyogtam rájuk.
- Lehetséges.-nevetett fel a lány.- Átveszed egy kicsit?-érdeklődött komolyan.
- Átvehetem?– mosolyogtam.
- Persze… és tetszel is neki így szerintem nem lesz semmi baj.-mosolygott rám Adri és óvatosan átadta nekem Ally-t. A pici hatalmas szemekkel pislogott rám és szerencsére nem kezdett el sírni vagy valami.- Jól áll a kezedben a baba.
- Köszi.- mosolyogtam  majd homlokon pusziltam a picit.- Tényleg nagyon-nagyon édes.
Megsimogattam a kis lány arcát és tényleg csak mosolyogni tudtam rá. Gyönyörű nagyon és édes ahogy gügyörészik.
- Szeretnél babát Lilly?-érdeklődött Adri és csak bólintottam.
- És Ben? Mit szól hozzá?
- Nem tudja… Sose beszéltem még róla neki.-ráztam meg a fejem.- Lehet nem is akar még babát… Vagy majd csak az esküvő után.
- Hát, már mindenképpen utána fog megszületni.- mosolyogva világított rá a dologra.- Szóval..
- Nem tudom… -ráztam meg a fejem.- Sok-sok problémája van így is a csapattal…
- Ez nem akadály. Ez csak a megélhetését jelenti és nem az életét.-jelentette ki komolyan a nő.
- Tudom..
- Ráadásul szerintem nem kell aggódnotok a következő 15 évben a megélhetést illetően..
- Tudom…-sóhajtottam fel újból, de megpusziltam Ally pici kezét.- Babát szeretnék. Nagyon.-vallottam be most már őszintén.
- Mond el Bennek.- mosolygott de egyszer csak Marc libbent közelebb hozzánk.
- Héé… Danihoz és hozzám kellett volna jönnöd… Bár mentséged, hogy ez a gyönyörűség rabolt el.- állt meg mellettünk és kivette a kezemből a picit. Egészen gyakorlott mozdulatokkal tette és ahogy a kicsire mosolygott Ally hangosan kacagni kezdett.
- Bocsi.-húztam el mosolyra a számat és felálltam a székről.- Marc ezt majd bepótoljuk jövő héten, de nekem most feltétlenül beszélnem kell Bennel.
- Hát…oké… akkor megmondom Daninak, hogy igya meg a kávédat.
- Bepótoljuk! Ígérem.-fordultam sarkon és már az ajtó felé rohantam. Ezt itt és most tisztázni akarom Bennel. Muszálynak éreztem, hogy tudjam a válaszát. A Yamahához átérve Bent a kiszolgáló pultnál láttam meg.
- Gyere csak.-kaptam el a kezét és magammal húztam. Nem érdekelt, hogy többen is értetlenül bámulnak rám.
- Mi az kicsim? Ég a lakókocsi?– mosolygott.
Egy üres kis helységbe vezettem és becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Most mondok neked valamit és remélem nem fogsz megharagudni vagy éppen kinevetni.-pislogtam rá.
- Ööö… Kicsim.- mosolygott és megcsókolt.- Bármit mondasz, nem fogok megharagudni, vagy kinevetni.
- Babát szeretnék Kicsim.-motyogtam szégyellősen.- Olyan kis babát, mint Allyt… aki a miénk. A mi kis szemünk fénye lenne.
- Hát… - elmosolyodott.- Ha olyat szeretnél, mint Ally, akkor Casey-nél kell kopogtatnod.- vigyorgott. Az a vigyor volt az arcán amit annyira szeretek.- De... ha olyat, amilyen mi vagyunk… akkor… azt hiszem most is belekezdhetnénk.
- Tudod jól, hogy-hogy értem.-motyogtam majd igazából fel is fogtam mi volt a mondata vége.- Komolyan mondod?-csodálkoztam el.- Szeretnéd te is?
- Persze, hogy szeretném… nagyon.- bólintott.- Csak nem akartalak letámadni… Féltem, hogy sok ez… Az esküvő, a nyilvánosság…
- A nyilvánosság nem érdekel.-ráztam meg a fejem.- Akár mit írhatnak rólunk, rólam. Az se érdekel, ha rájönnek Fabregas-szal való múltamra. Az esküvőben mindenki segíteni akar, így nem lesz nagy baj… És babát akarok tőled.-csókoltam meg.
- Akkor jó.- mosolygott, és megcsókolt.- Hogy szeretnéd? Még mostanában, vagy az esküvő után?
- Akár most is.-jelentettem ki határozottan.- De ha jobban szeretnéd később akkor megértem.-bezártam kulcsra az ajtót. Így már tényleg nem zavarhat senki se minket.
- Nem-nem… Én akarom bármikor… Csak akkor le kell állnod a gyógyszerrel… és elmehetnél dokihoz is, hogy tuti minden rendben legyen.- furcsán néztem rá. Ő ilyeneket is tud.- Naa.. Már utána néztem pár dolognak!
- Akár most még mielőtt átmegyünk Németországba elmehetek a dokihoz.-felültem az asztalra és csak mosolyogtam rá.- Rendben?
- Rendben.- bólintott.- Elkísérlek.
- Rosszul vagy a rendelőktől.-nevettem fel és megcsókoltam az ajkait. Hiszen még a fogorvoshoz se kísért még el sose és a Mobil Klinikát is kerüli.- De minden rendben lesz.
- Meg kell szokni… Egy apukának ott kell lenni a szülésnél.
- Tudod előtte még ott lesz a dolog kellemesebb része. Össze is kell hoznunk azt a babát.-nevettem fel és magamhoz öleltem.- Nagyon szeretlek Kicsim.
- Én is téged.- mosolygott.- És szerintem megnyugodhatsz, hamar menni fog a mi tempónkban.
- Tudom. De nem is zavarna.-nevettem fel vidáman.- Most viszont menjünk ebédelni és még lazítanod is kell a rajt előtt.
- Igen is.-hülyült vigyorogva és megcsókolt újból.