Kemény nap...

 Szombat reggel van és éppen reggelizzünk még a szálódában. Ben az egyik szerelőjével beszélget a pultnál. Addig én csak ültem az egyik kis asztalnál és a pirítosómat rágcsáltam.

- Unatkozol?-huppant le mellém Nicky Hayden a Ducati amerikai versenyzője.

- Kicsikét… és éhes se vagyok. De Ben kinyír ha nem eszek semmit se.

- Érthető.-trillázta mire csak kinyújtottam rá a nyelvem.

- Nem vagy az apám… se a pasim.-fintorogtam.

- Ezen tudunk változtatni, csak szerintem Ben kitekerné a nyakamat.

- Azt hiszem ebben igazad van. Nagyon is.-nevettem fel vidáman.- Nem igen élnéd meg a következő versenyhétvégét.

- Ragaszkodok az életemhez. Így elég ha az esküvőre meghívtok.

- Hát… nem is tudom, hogy bele férsz-e a listába.

- Hééé! Lilly Sánchez!

- Igen úgy hívnak.-nevettem ki vidáman.

- Ne csináld!

- Nyugi Hayden. A kis kutya nézésedet másnak. Kapni fogsz meghívót nyugi.

- Látnom kell, hogyan megy el az esze.-vigyorogva nyújtózkodott egyet.

- Kinek megy el az esze?-csodálkozott el Ben ahogy csatlakozott hozzánk és leült mellém.

- Neked, hogy elveszel engem feleségül.-pislogtam rá ártatlanul.

- Nem ment el az eszem, mert te vagy az életem.-csókolt meg. Nicky nevetni kezdett rajtunk.

- Mint ha egy szerelmes filmbe csöppentem volna.-forgatta a szemeit.

- Mondtam már, hogy utállak?-forgattam a szemeimet én is…

… A pályára kiérve elkezdődött a szokásos felhajtás és így Ben is elszakadt tőlem. A motorhome-ban beszélgettem Mary-vel a helyzetünkről… az átigazolásról és az esküvőről. Megmutattam neki a mobilommal készített képet a ruháról hiszen őt kihagytuk ebből, de szerinte is tökéletes lett a választásunk. Beszélgettünk arról is, hogy milyen helyet válasszunk, de nem jutottunk dőlőre hiszen kaptam egy sms-t Marc-tól, hogy nincs-e kedvem egy kávéhoz. Mivel a kávé nálam bármikor jöhet így visszapötyögtem egy igent és elnézést kértem Marytől. Átsétálva a Repsolhoz mindenhol a kis spanyolt kerestem, de nem találtam. Így az egyik utamba eső szerelőtől kérdeztem meg, de azt mondta, hogy hirtelen összehívtak egy megbeszélést. Nagyot sóhajtottam és körbe néztem újra. Megpillantottam azt a lányt a pultnál, akiről Lisa beszélt. Egyedül volt… Így talán nem baj, ha közelebb megyek hozzá. Nem lehet belőle semmi baj.

- Öhm, hello! – köszöntem neki elég bizonytalanul és fogalmam sincs, miért spanyolul kezdtem el.

- Hola!– köszönt vissza spanyolul és hatalmasat sóhajtottam. Megnyugtató, hogy az anyanyelvemen beszélhetek.

- Megnyugtató, hogy spanyolul beszélhetünk.-magyaráztam el neki mitől is könnyebbültem meg ennyire hiszen az arcára volt írva nem érti mi ütött belém.

- Ha nem jó van még pár nyelv amin tudok. Segíthetek valamiben?

- Keresek valakit, de te új vagy itt, ugye?-gondoltam puhatolózok egy kicsit, hiszen ha Lisa megtudja beszéltem a lánnyal mindenről ki fog faggatni.

- Igen.

- Gondoltam.- tudtam a választ így ez nem volt számomra újdonság.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg nagy meglepetésemre. Csodálkozva pislogtam rá, majd először bólintottam.

- Persze.

- Nem te vagy Fabregas volt barátnője?- teketória nélkül tért rá a kérdésére. Nekem pedig kellett pár perc mire rendeztem az arci izmaimat. Miért pont Fabregasról kell beazonosítani? Ezt akartam elkerülni… De elszámoltam 10-ig, mire megszólaltam.

- De, én vagyok - mondtam ki végül nyugodtan, mint ha misem történt volna. - De az a múlt. Most Ben a párom. Ben Spies.

- Ne értsd félre, nem megbántani akartalak, csak ismerős voltál. Fabregastól is hallottam rólad egyszer. Részegen az ember nyelve megindul.- lazán vállat vont és olyan benyomást kelltet, mint ha csak az időjárásról beszélgetnénk.

- Ismered Fabregast?- lepődtem meg teljesen őszintén. Sok-sok minden átfutott az agyamon, de végül kicsúszott egy kérdés a számon.- És hogy van?

- Egész jól.  EB-n legalábbis, bár a barátnője kiakaszt, de hát az ő élete. Egyébként, Shea vagyok. Shenae Leite személyesen - mutatkozott be, ami eddig nem is jutott az eszembe.

- Lilly Sanchez. Várj, azt hiszem sejtem ki vagy. Múltkor láttalak valahol.-gondolkoztam el. Ki akartam mondani, hogy Dani vagy Bautista mellett, de nem akartam bajt hozni magamra.

- Valamelyik újságban. Hobbi szinten modellkedem.

- Biztos nem úgy. Valakinek az oldalán.

- Ja, akkor EB-döntő után. Előfordult már.

- És mi szél hozott ide a MotoGp-be? Hisz mégis csak a foci a te otthonod.-kérdeztem rá, hogy végre az igazságot is megtudjam.

- Egy fotózással kezdődött. Megismertem Batit, így múltkor kijöttem a versenyre, most pedig egy egész hétvégére.

- Értem. Láttam Caseyéket is ismered.- mosolyogtam hiszen láttam már ahogy Adrival beszélget.

- Ühüm. Nagyon hamar megtaláltam velük a közös hangot.

- És mi a véleményed Pedrosáról?- nem totojáztam tovább inkább rákérdeztem. Ebből is le tudom vonni a következtetést.

- Rendes srác. Kedvelem... nagyon...

- Tényleg az.– bólintottam mosolyogva. Megszólalt a mobilja.

- Ne haragudj, ezt fel kell vennem!

- Csak nyugodtan.-mosolyogtam.

- Szia Kicsim!-köszönt bele a telefonba és felkaptam a fejem. Azt hiszem Lisa megnyugodhat. Van barátja  a lánynak. Még egy kicsit beszélgettem a lánnyal, majd elindultam vissza a Yamahához, hiszen Bennel akartam ebédelni hiszen addig is együtt lehetünk.

Az időmérőhöz közeledve egyre jobban izgultam. Na jó ez megszokott, de most talán a kelleténél is jobban. Hányingerem támadt amikor láttam, hogy felveszi a sisakját, de nem mutattam felé, hogy nem vagyok jól. Utoljára végig simított az arcomon a kesztyűs kezével és elindult a pályára…

15 perc se telt el az időmérőből, amikor a képernyőre Casey került egy hatalmas bukás miatt. A Repsol Honda ledobta magáról, és hatalmasat repült… De sajnos a baj a kavicságyban történt. Nem bírt lábra állni az ausztrál bajnok. A szerelő fiúkkal összenéztük és mindenki tudta, hogy itt baj van…

Következő áldozat az én vőlegényem volt. A garázs egyszerre szisszent fel, amikor megláttok a képeket. Ugyan olyan high side bukás volt, mint a Caseyé, de megnyugvásomra… Vagy is csak részben nyugodtam meg… akkor leszek teljesen nyugodt, amikor az orvos is megvizsgálta. 10 perc múlva ért vissza a garázsba és sápadt volt. Panaszkodott, hogy fáj a könyöke, így egy csomag jeget szereztem legelőször is neki.

- Köszönöm Kicsim.-simogatta meg az arcomat legelőször. Leguggoltam mellé és megfogtam a kezét és hallgattam a beszélgetését a mérnőkével.- Minden olyan hirtelen történt. Befordultam a kanyarba és mire észbe kaptam már repültem.

- Semmi előjele se volt?-érdeklődött a főmérnöke, miközben én csak simogattam Ben kezét.

- Semmi az égvilágon. Ledobott a gép és becsapódtam az aszfaltba. Ami viszont fájdalmas volt.-fintorgott.

- Pihenj! Addig mi rendbe hozzuk a gépedet.-veregette vállon a mérnök és magunkra hagyott. Nem szólaltam meg csak komolyan Benre pislogtam. Mosolyogva simogatta meg az arcomat.

- Jól vagyok!

- De attól meg kell látogatnod Costa doktort az edzés után.

- Tudom! Tudom, de nincs semmi bajom az ég világon.-vonta meg a vállát lazán.

- Miattam?-kis kutya szemek.

- Csak is miattad.-simogatta meg az arcomat és homlokon puszilt.- Szeretlek.

Egyszerű gondolatok...

Már itt vagyunk Indianapolisban és holnap már szponzori rendezvényen kell megjelennem. Szerencsére az én csodás menyasszonyom velem fog tartani. Már az ágyban fekszünk és Lilly mélyen alszik. Pár napot a hétvége után itt maradok Amerikába. Kell egy kis magány, hogy áttudjam gondolni a helyzetemet… mert úgy érzem velem van baj… Nem megy a pályán… és valahogy nem megy a magánéletbe sem. Nem veszekszünk Lillyvel… nem erre gondolok. Hanem hiába próbálkozzunk a babával valahogy nem akar összejönni. Anyu és Lilly orvosa szerint ez természetes, de én nem így érzem… Hallottam egy klinikáról ahol megtudnak bizonyosodni arról, hogy tényleg velem van-e baj. De nem tudom, hogy elmenjek-e… hiszen ez valamilyen szinten árulás lenne. Elárulnám a menyasszonyomat, hogy a tudta nélkül ilyen dolgokba fognék…

Megérintettem az arcát és óvatosan végig húztam az ujjam hegyét az álla vonalán. Nem ébredt fel csak dünnyögött egy kicsit és a mellkasomra húzódott. Mosolyogni tudtam csak.

- Szeretlek Édesem.-suttogtam a fülébe pedig tudtam, hogy alszik és nem hallja. Az arcán megjelent egy halvány mosoly, ami szerintem csak véletlen. Nem baj! Nekem így tökéletes a helyzet… Azt csinálom amit akarok… és van egy csodálatos ember mellettem, akit mindennél jobban szeretek… Az életemet is odaadnám érte.

*

Csütörtök reggel van és éppen ébredezek csak. Ahogy hason ébredtem csak kinyújtottam a kezem és megtapogattam a mellettem az ágyat. Azonban üres volt. Körbe néztem a szobában és Ben pont most lépett vissza a fürdőből.

- Jó reggelt Kicsim.-mosolygott rám és visszafeküdt az ágyba.

- Szia.-csókoltam meg.

- Hogy aludtál?

- Tökéletesen.-simogattam meg a kicsit borostás arcát. Megfogta a csuklómat és a szájához húzta a tenyeremet. Óvatosan bele csókolt.- Szeretlek.-suttogtam.

- Én is szeretlek.-mosolygott rám. Még mindig nem mozdultunk ki az ágyból. Csak feküdtünk és figyeltük egymást… Ben végig cirógatta a hátamat, ami a selyem hálóing ellenére is apró kis lángokat gyújtott a bőrömön.

- Miért vagy ilyen csodás?-kérdezte csendesen.

- Dehogy vagyok csodás. Csak a tiéd vagyok.

- Nekem ez is elég.-hajolt hozzám közelebb és megcsókolt.

Nehezen, de kikászálódtunk az ágyból. Ben türelmesen várt, míg elkészültem. El fogom kísérni a szponzori kötelezetségére, ami jelenleg abból áll, hogy baseballoznia kell. Azt hiszem neki ez menni fog, hiszen ezen a nemzetének az egyik sportja, amit bármikor tudnak játszani.

- Jól áll neked ez a mez.-igazítottam meg rajta a narancssárga felsőt.

- Ha bemondom az unalmast a motorozásban elmegyek baseballozni.-kuncogott és megcsókolt.

- Azért szeretem a paddockot. Maradjunk itt.

- Én is nyugi.-nevetett fel vidáman és magához ölelt szorosan. Kaptam a homlokomra egy puszit, de nem engedett még el. A mellkasának dőlve figyeltem a bemelegítő motorosokat… A fiatalabbik Espargarot, a német Bradlt, a barátomat Marcot és megpillantottam Danit is ahogy az unokatestvéremmel kézen fogva andalognak a pálya szélén.

- Ugye nem fogod őket piszkálni?-pislogtam hatalmas szemmel Benre.

- Nem.

- Biztos?-kérdeztem rá újra.

- Igen biztos Kicsim.-csókolt meg.

- Azért.-csaptam játékosan mellkason. Sarkon fordultam, de ő elkapta a derekamat és visszarántott magához. Bele csókolt a nyakamba.

- Nem fogom piszkálni őket. Aranyosak és Lisa végre boldog.

- Nagyon aranyosak és Lisa tényleg boldog végre.-hagytam, hogy megint bele csókoljon a nyakamba.- De most már nyomás. Vár rád a munka.-csókoltam meg mosolyogva.

- Szeretlek.-kaptam egy gyengéd puszit az arcomra.

- Én is. De menj már.-taszítottam rajta kacagva.

*

Dani ma reggel is olyan kedves volt mint mindig. Ő maga kért meg, hogy kísérjem el ide. Tudom Laguna Secaba is ott voltam vele, de ügyesen kerültem a fotósokat. Most pedig erre esélyem sincs.

- Nem lesz semmi baj.-szorította meg a kezemet.

- Tudom. Minden rendben lesz.-mosolyogtam rá, mire Dani csak közelebb hajolt hozzám és megpuszilta az arcomat.

- Szeretlek.-suttogta mosolyogva.

- Én is.-pusziltam meg az ajkait.- De menj! Ne hanyagold a munkád. Még a végén a Repsol Honda megharagszik, hogy barátnőd van.

Viccesen forgatta a szemeit majd egyszerűen megcsókolt és mosolyogva indult el Marquez felé, aki már éppen a pályán volt. Mosolyogva indultam el Lilly felé, aki most ült le a műanyag székek egyikére.

- Mizus?-huppantam le mellé vigyorogva.

- Nem gondoltam, hogy itt leszel.-puszilt meg.- Mesélj! Ti vagytok már itt egy hete lassan.

- Minden szuper volt.-mosolyogtam.- Bejártuk egész New York City-t. Jól esett, hogy most én mutatok neki valami újat.

Mielőtt Texasba költöztem pár hetet, hónapot New Yorkban töltöttem. Imádom ezt a várost és ezt Lilly is tudja.

- Jól meg vagytok és ez a lényeg.

- Igen… Pont úgy, mint ti.-mosolyogtam rá.

- Minden szuper… Ben pár napot itt marad a futam után, de én haza megyek és folytatom a készülődést.-vonta meg a vállát, miközben fecsegett. Sose gondoltam, hogy Fabregast így eltudja felejteni… Miután akkor azon az éjszakán megérkezett hozzám azt hittem sose lesz olyan, mint régen… De belibbent a képbe Ben és olyan lett, mint akit kicseréltek.

- Remélem én leszek a koszorús lányod.-vigyorogtam rá sunyin.

- Alap, hogy te leszel a koszorús lányom. Szerinted ki más lenne?-ölelt magához szorosan.

- Nem tudom… Talán a szomszéd asszonyod.-szúrtam oda viccesen.

- Menj a fenébe.-forgatta a szemeit.- Inkább figyeld Danit! Nehogy valamelyik ellenfele fejbe verje a labdával.

- Kapna is tőlem az a személy.-forgattam a szemeimet, mire Lilly átölelt. A pályára pillantottam, ahol Dani éppen nevetve kapta el a labdát.

Tervezett nap egy váratlan látogatóval...

Egy hét telt el az angliai kiruccanásunk óta. Ben azóta már edzeni jár, hogy minél jobb erőben legyen az indianapolisi versenyre. Azt mondja, hogy nem fáj a lába, de szerintem, nem mond igazat. Azonban tudom, hogy mindene a versenyzés így támogatom. Ma reggel, ahogy felébredtem küldtem egy üzenetet Lisanak, hogy találkozzunk a kedvenc kávézójában, ha az ideje engedi. Természetesen igent mondott, mint mindig. Óvatosan kimásztam az ágyból és elindultam elvégezni a reggeli teendőimet. Addig is hagytam a vőlegényemet aludni. Farmer nadrágot vettem fel kék színű felsőt. Hajamat összefogtam és amikor visszasétáltam a szobába Ben már ébredezett.

- Hova mész Kicsim?-törölte meg a szemét miközben a fülbevalómat tettem a fülembe.

- Lisaval találkozok. El akarom csábítani egy helyre.-mosolyogtam rá és hasra vágtam magamat az ágyon, majd megcsókoltam.

- Egy helyre?-kérdezett rá kíváncsian, miközben a hajammal kezdett el szórakozni.

- Hát egy szalonba.-vontam meg a vállam vigyorogva.- Egy olyan szalonba.

- Ezt most komolyan mondod?-csodálkozott el, de mosolyogni kezdett.

- Igen! Komolyan mondom.-nevettem fel és megcsókoltam.- Ha decemberben még el akarsz venni lassan el kell kezdenem keresgélni.

- El akarlak venni. Akár most azonnal.-nevetett rajtam és magához vont szorosan.- Tudod jól.

- Tudom.-nevettem fel.-De ha most nem engedsz el nem tudom kiválasztani Lisa segítségével a legszebb ruhát… Amivel újra eltudom csavarni a fejed.

- Már most beléd zúgok minden egyes nap.

- Szeretlek.-csókoltam meg és felpattantam az ágyról.- Szerintem csak ebéd után érünk haza. Kibírod?

- Nehezen, de igen.-bólintott mosolyogva, miközben a vadi új magas sarkúmat vettem fel.- Elfoglalom magam addig.

- Ne a tv előtt, hanem menj edzeni. A szülinapomra egy dobogót kérek Indianapolisban.-vontam meg a vállam lazán.

- De a szülinapod Brno előtt lesz.

- Nem baj. Előre kérem.-vigyorogtam rá és dobtam neki egy csókot, majd mosolyogva sétáltam el.

Kellemes érzés fogott el ahogy beültem a Mercedesbe és kigördültem a bejáróról. Sose voltam híve a gyors hajtásnak… Inkább csak vezetni szerettem. Sokszor fordult már elő, hogy sok száz kilométert vezettem, amikor Olaszországból egy-egy versenyhétvégére utaztunk. Lisa kedvenc kávézója a belvárosban van. Amikor kiszálltam az autóból a napszemüvegemet felvettem, hiszen féltem felismernek.

- Szia.-köszöntem Lisanak, ahogy megpillantottam a szokásos asztalunknál.

- Szia.-kaptam két puszit és szorosan magához ölelt.- Rendeltem neked is egy forró csokit.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá és lepakoltam a táskámat.- Hogy vagy?

- Nagyon jól. Dani bemutatta a családját… és kicsikét nyaraltunk is… De úgy, mint a te párod ő is már a következő versenyre készül.-forgatta a szemeit.

- És ugye eljössz Indianapolisba?-néztem rá könyörgően.

- Igen. Már vasárnap indulunk Amerikába.-jelentette ki büszkén az unokatestvérem. Örömömben megöleltem és még puszit is nyomtam az arcára.- Ennyire szeretsz?

- Nagyon szeretlek, ezt tudod jól.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.- De remélem te pedig engem.

- Húú… Ez most komolyan hangzik.-kuncogott.-De mond mi a baj.

- Eljönnél velem egy helyre?

- Milyen helyre?-csodálkozott Lisa mosolyogva.

- Esküvői ruha szalon?-kérdeztem felvont szemöldökkel és vártam a válaszára.

- Benne vagyok.-nevetett fel.- Együnk egy krémest is.-adta az ötletet én pedig gondolkozás nélkül bele mentem.

… Barcelona talán egyik legszebb és legnagyobb ruhaszalonjába mentünk az unokatestvéremmel. Az egyik alkalmazott azonnal segítségünkre sietett. Kérdezgetett róla, hogy milyen terveim vannak, de megmondtam őszintén, hogy fogalmam sincs. Nem gondolkoztam még ilyenben. Lisa azonban megoldotta a kérdést. Bármilyen ruha típus jöhet majd ő megmondja, hogy jó-e vagy nem.

- És beszéltél azóta Fabregasszal?-kérdezte Lisa, miközben az első ruhába próbáltak bele varázsolni.

- Eltűntek a cikkek és kevesen bámulnak meg. Így nem.-vontam meg a vállam.

- Valamit végre jól csinált.-horkantott fel Lisa és grimaszolt, de ezt én csak a tükörben láttam. Az eladó nő a fűzős részt húzta szorosra a hátamon és én már nem kaptam levegőt.

- Te sose csípted Cesc-t.-ráztam meg a fejem.

- Miatta mentél el messzire.-vágta rá azonnal Lisa. Mindig ezzel takarózik… Mindig azt, mondja, hogy ezért utálja Fabregast… Hogy miatta mentem el Angliába és ő egyedül maradt.

- Te még messzebbre mentél. Egyenesen Amerikába.-emlékeztettem rá.

- Na jó.-sóhajtott fel megadóan.- Nyertél. Kvittek vagyunk.

- Tudom.-vigyorodtam el.

- Amúgy nem tetszik ez a ruha… Neked túlságosan csicsás.-adta ki a véleményét Lisa keményen.

- Hála az Égnek! Nem kapok benne levegőt.-nyögtem fel.

Körülbelül öt ruhát próbáltam fel, amikor bele szerettem egy ruhába. A felső része gyöngyökkel volt kihímezve. Az alja kicsikét nagy volt, de még volt rajta egy szép masni is. Csak álltam a tükör előtt és bámultam magamat.

- Gyönyörű vagy Lilly.-mosolygott Lisa és megölelt.- Mint egy hercegnő.

- Ne túloz már.-töröltem le a könnyeimet.

- Nem túlzok. Csodás vagy.-megcsörrent a mobilja és ahogy kiszedte a telóját a zsebéből mosolyogni kezdett.- Ez Dani. Fel kell vennem.

- Menj csak.-mosolyogtam rá.

Lisa még egyszer megpuszilt és magamra hagyott. Megint visszafordultam a tükör felé és mosolyogva vizsgáltam magam újra. Azt hiszem itt a nyertes ruha.

- Gyönyörű vagy.-szólalt meg egy férfi mögöttem. Meglepetségemben fordultam felé. Fabregas állt előttem.- Szia.

- Szia! Hogy kerülsz ide?-csodálkoztam felé.

- Az utcáról láttalak…-suttogta.- Tényleg csodálatos vagy Lilly.

- Köszönöm.-jelent meg egy aprócska mosoly az arcomon. Pár pillanatig csak billeget az egyik lábáról a másikra. Hezitál… Nagyon jól ismerem már.- Valami baj van?

- Mikor? Mikor lesz a nagy nap?

- Karácsonykor… Amerikában…-adtam meg a választ és nem tudom, hogy képzeltem-e de rosszul esett neki.

Látogatás...

- Minden rendben lesz. A kicsik örülni fognak nekünk és utána haza megyünk Barcelonába.-magyaráztam Bennek, miközben a járdán sétáltunk. Mankóval jár még mindig, de fogja a kezemet.

- Tudod, hogy imádom őket. Fernando és Oli pedig rendesek velem.

- Szeretnek téged.-mosolyogva csókoltam meg.

- Tudom. Én pedig téged szeretlek. Nagyon.

- Ne hízelegj Ben!-nevettem fel.

- Nem hízelgek. Ez az igazság.-homlokon puszilt.- Olyan jó, hogy szünet van. Már vártam rá. Főleg egy ilyen pocsék idényben… Nem tudom mi a baj velem…

- Kicsim…-simogattam meg az arcát, mert elé álltam. Komolyan pislogtam rá.- Nincs veled semmi baj. Az égvilágon semmi.

- De akkor miért nem megy?-bigyesztette le az ajkait.

- Nem tudom.-pusziltam meg.- De lesz jobb. Gyere menjünk.-intettem a ház felé, hiszen eközben megérkeztünk a Torres házhoz. Ben csak bólintott és csengettem. Pár perc múlva már kinyílt az ajtó és a nevemet kiabálva rohant felém Nora. Leguggoltam és ahogy a nyakamba ugrott megöleltem.

- Lilly néni! De jó, hogy itt vagytok. Apu mondta, hogy jöttök.-magyarázta nekem komolyan.

- Látod itt vagyunk.-pusziltam meg az arcát. Felpillantottam és Oli ott mosolygott ránk az ajtóban Leoval a kezében.

- Nora. Mire lenne, ha beengednénk Lillyt és Bent? Ne itt az udvaron ácsorogjanak.

- Ja tényleg.-csapott édesen a homlokára.

Besétáltunk a hatalmas házba és a nappaliba telepedtünk le. Minden olyan világos és tiszta… Igazából én sose szerettem itt élni, még amikor Cesc volt a párom. A folyamatos esőtől és ködtől pocsék volt a hangulatom. A kanapéra ültünk és Oli engedélyével Ben a merevítős lábát kipóckolta.

- Ben bácsi mi történt a lábaddal?-érdeklődött Nora komolyan. Leo éppen hozzám bújt.

- Elestem Prücsök.-vonta meg a vállát lazán a vőlegényem, majd megpuszilta Leot.

- Én is…-mutatta meg a lehorzsolt térdét.- De nekem nem gipszelték be a lábamat.

Majd nem felnevettem, de a fejemet csak Ben vállára hajtottam és mosolyogtam. Ben elmagyarázta Nora-nak mi is történt vele miután a két gyerek kimentek az udvarra a homokozóba. Végre hármasban maradtunk, de azért Oli, mint egy tipikus anyuka minden pillanatban szem előtt tartotta a kicsikéjét.

- Fernando?-érdeklődtem.

- Még edzésen, de egy fél óra múlva szerintem már itthon lesz. De ti hogy vagytok? Azon kívül, hogy megsérült a lábad.-mutatott Benre.

- Fáradtan, de boldogan.-sóhajtott fel a vőlegényem, és megpuszilta a homlokomat. Rámosolyogtam és megfogtam a vállamon pihenő kezét.

- Most legalább kicsikét együtt leszünk. Csak is ketten.

- Akkor nem itt kellene lennetek.-kuncogott Mrs. Torres.

- Értsd jól. De a nyár eleje óta nem is láttunk benneteket.-bigyesztettem le az ajkaimat.

- Ti minden héten máshol voltatok és ráadásul költözködtetek. Nandonak pedig ott volt az eb.-adta meg a választ a barátnőm lazán.

- De most már Barcelonába költöztünk és van pár napunk Indianapolisig.-vigyorgott Ben.

- Pontosan.-bólintottam.

Hamarosan Nando haza tért és a felesége elvonult a konyhába ebédet készíteni, mire Ben kidöcögött az udvarra, hogy játszhasson a kicsikkel, így én egyedül maradtam a nappaliban és vártam, hogy Nando csatlakozzon hozzám miután lepakolta a cuccait.

- Na itt is vagyok.-mosolygott rám.- Mondanám, hogy régen láttalak, de szerintem ezzel a Drágám megelőzött.

- Ebben igazad van.-bólintottam.- Inkább mesélj te. Nem én vagyok kétszeres eb győztes.

- Ez tudod jól, hogy nem számít.-csóválta meg a fejét homlokát ráncolva.

- Tudom, de jól hangzik.-kuncogtam.

- Vicces kedved van… Eltekintve egy-két dolgotól.-értetlenül vontam fel a szemöldökömet, mert fogalmam se volt róla, hogy mire gondol.- Hallottam róla, hogy ki táncolt vissza az életedbe.

- Honnan…

- Honnan tudok róla?-nevetett fel kicsikét gondterhelten.- Meg vannak a forrásaim… Amúgy is… Tudod jól, hogy milyen pletykásak a focisták.

- Te is focista vagy…

- Ez apró…-mutatta a mértéket.- Kis részletkérdés. Nos? Mit érzel most?

- Nem tudom…-fintorogtam.

- Lilly.-szólt rám úgy, mint egy báty, aki most kapta valami hazugságon a húgát. Részben igaz is volt.

- Össze vagyok zavarodban. Ő az életem…-mutattam Benre, aki homokvárat épített Leoval, miközben Nora magyarázott neki valamit nagy komolyan.- De ahogy Cesct megláttam… ahogy beszéltünk… alattomosan visszakúszott a fejembe. Hiába akarom kizárni nem megy…

- Jaj Lilly…-fintorgott Torres.

- Nekem mondod? Ráadásul a szomszédom.-hasonló arc kifejezését ölthettem fel.

Órákig beszélgettünk… Ebéd közben és ebéd után is… Egyszerűen annyi mindenről beszélgettünk, mint ha évek óta nem találkoztunk volna és ezt próbáljuk két nap alatt bepótolni, hiszen  nem sokáig maradunk itt.

Bennel a vendégszobában kaptunk szállást és a vőlegényem nagyon hamar elaludt, én viszont csak csodáltam ahogy alszik. Jó tudom ez nyálasan hangzik, de ezt érzem ilyenkor. Nekem ő egy nyeremény… Rezegni kezdett a telefonom és láttam, hogy Lisa hív.

- Várj egy percet.-suttogtam a telefonba, majd óvatosan kimásztam Ben karjai közül és kisétáltam a teraszra.- Na itt is vagyok. Mi újság?

- Régen beszéltünk…-kezdett bele bátortalanul Lisa.

- Tegnap előtt…-nevettem fel.

- Jól van-na…-fintorgott. Ez a hanglejtés sejtetett valamit.

- Mi a baj Lisa?-ültem le a kerti asztalhoz.

- Csak félek…-suttogta maga elé. Nagyot sóhajtottam.

- Elmondod mi történt?-mosolyogtam magam elé.

- Dani azt szeretné, hogy elmenjek haza vele… Beszeretne mutatni a családjának.

- De ez nem baj.-nevettem fel.

- És ha túl korai? Lilly nem mindenkinek olyan a kapcsolata, mint neked és Bennek.

- Lisa ez durva volt… Nekünk se tökéletes tudod jól.-morogtam.

- Tudom… tudom… Bocs.-sóhajtott fel és már nem is tudtam rá haragudni. – Szerinted mit csináljak?

- Figyelj rám! A helyedben én szépen egy nagy levegő után fognám magam és szépen kiöltöznék és megfognám Dani kezét és túl esnék ezen a családi pofa viziten.

- Ezt jól megfogalmaztad.-nevetett fel végül Lisa megkönnyebbülten.

- Tudom… Elmész?

- Azt hiszem igen. Dani mellett nem lesz baj.-sóhajtott fel megkönnyebbülten.

- Látod… Kérdezhetek valamit?

- Ha most felvilágosítást akarsz kérni, szerintem elkéstél. Tudod, hogy mit, hogy kell csinálni. Vagy kérdezd meg Bent.

- Jajj ne! Már megint teljesen perverz vagy!-kuncogtam hangosan.

- Te kérdeztél.-csattant fel hangosan Lisa védekezően.

- Az eredeti kérdésem az lett volna, hogy szereted Danit?-nagy csend lett a vonal másik végén. Vártam… Vártam… De még rá is néztem a készülékre, hogy nem-e megszakadt a kapcsolat.- Lisa itt vagy?

- Ühüm…-hümmögött.

- Nos? Szerelmes vagy Daniba?

- Igen.-válaszolta szinte suttogva.

Féltékenység....

Szombat este van és kivételesen egyedül vagyok itthon. Daniella a barátnőivel „csajos” estét tartanak, míg a gyerekek a barátaiknál alszanak. Unatkoztam egyedül így fogtam magam és átmentem az én barátomhoz… Gerardhoz.

- Mi az haver? Kidobott a csajod?-kacagott a barátom, ahogy kinyitotta az ajtót.

- Nem. Csak egyedül vagyok és unatkozok. Nem zavarok?-pislogtam rá. Reméltem nem küld el.

- Gyere csak be. Filmet akartunk nézni Kicsimmel.

- Szia Shaki.-pusziltam meg a lányt.- Hogy vagy?

- Inkább hogy vagyunk.-mosolygott rám és a kezét a hasára tette. Leesett az állam.

- Ez most komoly?-csodálkoztam el és Gerard-ra pillantottam, aki csak fülig érő szájjal bólintott.

- Igen. Haver apa leszek.-kurjongott örömébe.

- Te vagy az első, akinek elmondta.-suttogta a fülembe a nő fejét csóválva.

- Gratulálok.-mosolyogva öleltem magamhoz mind a kettőjüket.

A nappaliba ültünk le a kanapéra és a barátom hozott egy-egy sört nekünk, míg a szerelmének egy pohár baracklevet. Pár pillanatig némán ültünk és a tv hangja zavarta meg a csendet.

- Nyögd ki mi a bajod?-forgatta a szemeit a focista társam.

- Honnan veszed, hogy bajom van?

- Az arcodra van írva.-vonta meg a vállát.- Nos? Lilly?

- Azt hiszem.-rántottam meg a vállamat én is.

- Fiúk… Bocsi, de én le vagyok maradva… Ki az a Lilly?-kotyogta közbe a lány.

- Cesc első szerelme.

- Akivel mi történt?

- Hülye volt és megcsalta.-mesélte el röviden a történetemet Gerard.

- Jujj… Tényleg hülye voltál akkor Cesc.-pislogott rám fejét csóválva.

- Rájöttem nyugi.-nyögtem fel.

- És az eb alatt pedig rájött, hogy kinek a menyasszonya és hova is költözött.-folytatta tovább a beszédet a társam. Könnyebb így minden, hogy ő beszél én pedig csak hallgatok.

- És hova?

- Emlékszel arra az üres házra az utcából?-kérdezte Gerard, mire Shaki csak bólintott.- Na oda.

- Húúú…-fújjta ki a levegőt a tüdejéből a nő.- És most mi a baj?

- A héten megjelent pár cikk… Lilly felhívott Amerikából, hogy tűntessem el a dolgokat.

- És te megtetted?-kérdezték egyszerre.

- Természetesen…-bólintottam határozottan.

- De akkor mi bánt?

- Nem tudom…-sóhajtottam fel.- Egyáltalán nem tudom, hogy mi a bajom… Csak bánt, hogy olyan tökéletesnek tűnik az élete…

- Te féltékeny vagy.-állapította meg Gerard komolyan.- Arcodra van írva… Megesz a fene azért mert Lilly nem melletted van.

*

Vasárnap hajnal van. Nem sokára tudom, hogy meg fog szólalni az ébresztő, hiszen vár ránk a pálya. Ben sérültem is, motorra fog ülni hiába mondanék bármit is. Tudom ez az élete… és én már megtanultam kezelni. Kénytelen vagyok, hiszen e nélkül nem is menne a dolog köztünk. 5:50-kor megszólalt a telefon és gyorsan kinyomtam. Ben hangosan morogni kezdett, de a szemeit nem nyitotta ki. Megsimogattam az arcát.

- Ébresztő Kicsim.-suttogtam neki. Megint csak morogott egyet, de megcsókoltam az ajkait.-Ébresztő.

- Így tényleg kellemes az ébresztő.-mosolygott rám és megcsókolt újra. Maga alá fordított az ágyon.

- Így is nagyon jó.-kuncogtam miközben bele csókolt a nyakamba.-Hogy van a lábad?

- Jobban… Sokkal jobban.-motyogta, miközben a nyakamat tovább csókolta tovább és a kezét a combomra csúsztatta. Lassan elindult fel felé.

- El fogunk késni…-suttogtam én is, de egyszerűen nem tudtam ellökni magamtól.

- Nem…

- De el fogunk késni.-motyogtam vigyorogva, de már a rövid nadrágját lefelé toltam.

- Nem fogunk.

- Remélem is.-húztam magamhoz szorosan és megcsókoltam…

… Igazából tényleg nem késtünk el. Egyszerűen tökéletes volt minden pillanata a reggelnek. Mi már Bennel a pályán tartózkodunk. Itt is reggeliztünk meg közösen és elkísértem Bent a Mobil Klinikára is, hiszen az edzés előtt kap még egy kis gyógyszert, hogy ne legyenek fájdalmai a gyakorláson.

A klinikáról visszajöttünk a csapathoz és Ben elment még egy megbeszélésre, hiszen mire az edzés következik a gyógyszer teljes mértékben hat. Az egyik asztal mellett ücsörögtem a kávémat bámulva, amikor levágódott mellém Lisa, de nem szólt egy árva szót se.

- Neked mi bajod van?-néztem rá értetlenül.

- Dani.-morogta.

- Ehh?-kérdeztem vissza, mert azt hittem rosszul hallok.

- Dani és egy lány.

- Milyen lány? Mit csinált Dani?-értetlenkedtem tovább.

- Ahogy jöttünk be a pályára véletlenül elsodort egy lányt. Szerintem a Gresini Hondás a csaj…-fűzte hozzá lazán.- Kiverte Dani a kezéből a kávét és ráadásul jól meg is bámulta… És tudod mi a csúcspont?

- Mi?-kérdeztem somolyogva.

- Délután a verseny után kávézni fognak.-puffogott tovább.

- Lisa te féltékeny vagy.

- Nem…-vágta rá.

- De!-bólintottam.

- Na jó! Féltékeny vagyok! De ha láttad volna a csajt meg is értenéd… Hozzá képest én bánya rém vagyok.

- Jajj dehogy.-legyintettem csak.

- De! Elhiheted! Majd megmutatom neked ki is az a csaj.

- Oké-oké!-adtam be a derekam mosolyogva.

Ben végig szenvedte a bemelegítő edzést, de még így is indulni akar a versenyen. A bemelegítő edzés után pihenni tért a lakókocsiba és vele tartottam én is. Összebújtunk csak az ágyon és beszélgettünk. Elmesélte nekem, hogy is érezz az indulással kapcsolatban és szerinte a fájós lába ellenére is érhet el jó eredményt. Miután végzett a monológgal elmeséltem, hogy Lisa mit mondott nekem… Hogy féltékeny egy vadidegen lányra… és most olyan a hangulata mint a legrosszabb pokróc. Ben szerint hamar el fog múlni ez, hiszen szerelmes Lisa Daniba hiába próbálja tagadni. Ezek után átterelődött a beszélgetésünk egy sokkal kellemesebb témára. Mihez is kezdjünk a következő két egész hétben… Elmenjünk-e nyaralni… Haza menjünk Barcelonába… vagy maradjunk itt Amerikába.

- Mi lenne, ha elmennénk Angliába is?-pislogtam rá nagy szemekkel.

- Anglia?-kérdezett vissza vigyorogva. Tudtam, hogy csak a hülyét tetteti.

- Nando és Oli látni szeretnének minket… és a kicsik is. Elmegyünk ugye?

- Persze.-simogatta meg végül a hajamat.- Tudod, hogy imádom a gyerekeket és Nandoék rendesek velem.

- Tudom.-pusziltam meg az arcát. Ezek után csak magához húzott és simogatta a hátamat. Talán el is aludhattam a karjai közt, amikor egyszer csak homlokon puszilt és közölte ideje öltöznie. Segítettem neki mindenben. A szokásos procedúránk miatt meg most a sérülése is nehézkessé tette a mozgását.

A lakókocsiból kilépve végig figyeltem az útját a garázsig. Nagyon féltettem… Ilyenkor a rajt előtt egy órával a gyomrom akkora már, mint egy gombóc és a futam után múlik csak el. A garázsban is körülötte voltam majd amikor elkezdődött a rajtceremónia kisétáltunk Lisaval és Maryvel a boksz utca falához. Nem voltam olyan, mint Adri, hogy mellette álljak a rajtrácson, mert tudtam ezzel én csak elterelném a figyelmét.

- Nézd csak! Az a lány!-bökött nem túl kedvesen oldalba az unokatestvérem és Alvaro Bautista felé bökött. Ott állt mellette esernyőtartóként egy nagyon csinos lány. Szemre vételeztem és rájöttem Lisanak nagyon is igaza van. Gyönyörű lány.

A verseny ahogy elkezdődött minden egész jól alakult. Úgy tűnt, hogy Ben képes valami kiemelkedő eredményt elérni itthon Amerikába… De sajnos… Ahogy már megszokjuk lassan ebben az idényben Ben elesett. A híres Dugóhúzó kanyarhoz közeledett a motor ledobta magáról és többször bukfencezett a homokba. Pár pillanatig csak ült a homokba és a torkom nekem a szívembe dobogott… Megsérült… a sérült lába biztos, hogy megsérült ismét.

- Lilly nyugodj meg.-ért a vállamhoz Mary, akinek az arcán ugyan úgy tükröződött az aggodalom.

- A lába…-nyögtem ki.

- Nyugalom.-mosolygott rám és az arcomat is megsimogatta.

Időbe telt, mire Ben visszaért a boksz utcába. Nem volt valami jól a bukás után, de az orvosi vizsgálatok megnyugtattak mindenkit, hogy nem szenvedett újabb sérülést. Bár ez nem vigasztal senkit se… Hiszen most se 100%-os… de van több, mint két hete meggyógyulni… 

Átlagos szombat...

Szombat reggel van. Lisivel ücsörgök a Repsol motorhomejában. Elmondtam neki részletesen, hogy tegnap felhívtam Fabregast és megkértem intézkedjen.

- Neked elment az eszed?-horkantott fel.

- Nem. Csak nyugodt életet akarok élni. Ha haza megyünk innen… Nem akarok firkászokkal találkozni minden pillanatban…

- Bogaram…-becézgetett Lisa, mire mosolyogni kezdtem.- Ne foglalkozz Fabregas-szal… se az újságírókkal… Bent szeresd.

- Neked miért megy ilyen könnyen?-pislogtam rá.- Nekem évek alatt nem ment.

- Ha van kiért boldognak lenni szerintem akkor a firkászok csak másodlagos dolgok lesznek.-erre huppant le az unokatesóm mellé Dani. Mosolyogva csókolták meg egymást.

- Mizus Csajok?-vigyorgott ránk a honfitársunk.

- Csak beszélgettünk az újság írok és Lilly kapcsolatáról.-vigyorgott Lisa és megfogta Dani kezét, miközben a pincér lány letette a jól ismert kávét a motoros elé.

- Remélem jól kezeled őket.-pislogott rám a Repsolos, majd megpuszilta a mellette ülő lányt.

- Ha Fabregas elintézi, hogy eltűnjenek a cikkek akkor minden tökéletes lesz.

- Beszéltél vele?-kérdezett rá, mire csak bólintottam.- Ben mit szólt hozzá?

- Egész jól viseli… Tudja, hogy nem akarok semmit se Fabregastól.-vontam meg a vállam lazán. Nem is akarok tényleg tőle semmit se… Csak mióta láttam beférkőzött a gondolataimba.- De ti vagytok az új pár…

- Jól megbújik Kicsim a garázsban így kevés az esély, hogy észre vegyék.-csókolta meg az unokatesómat.

- Láttak már, de nem érdekel ha lefotóznak.-szólt közbe Lisa.- Danival akarok lenni.

A motorosra pillantottam, aki büszkén mosolygott az unokatestvéremre, akinek a homlokára nyomott egy gyengéd puszit. Mosolyognom kellett nekem is…

… A Yamaha garázsába helyet foglaltam és vártam, hogy elkezdődjön az időmérő edzés.  Ben már elkészült és indulás előtt megsimogatta kesztyűs kezével az arcomat.

- Szeretlek!-mosolygott rám.

- Egyben akarlak visszakapni.-tájékoztattam a kérésemről.

- Tudod, hogy mindent megteszek.

- Tudom Kicsim! Tudom!-forgattam a szemeimet és taszítottam rajta egy kicsit.-Vár rád a másik szerelmed.

Nevetett még rajtam utoljára Ben, majd elindult a motorjához. Kezdetét vette az egy órás gyakorlás, hogy minél jobb rajtpozíciót szerezzen meg holnapra és talán hazai közönség előtt fog egy jó eredményt szerezni. A főmérnöke mellettem ült és néha el-el magyarázott nekem pár dolgot. Tudja, hogy nem értek a beállításokhoz így lebutította nekem, hogy megértsem. Az edzés felénél járattunk, amikor a kedvesem képernyőre került, de nem úgy ahogyan szerettem volna. Elesett… A motort eléggé tropára vágta, de ő legalább jól van. Igaz jobban megnézve a képeket láttam húzza a lábát. Gondterhelten felnyögtem. Újabb sérülés…  Az egyik pályamunkás hozta vissza Bent a boksz utcába. Addig a szerelő fiúk a másik motort készítették elő.

Ben ruháján volt pár szakadás és horzsolás is, de ő nem is foglalkozott ezzel ahogy visszatért hozzánk. Átadtam neki a kulacsát és miközben ivott a mérnöke beszédét hallgatta. Esélyem se lett volna megszólalni. Pár perc után ketten maradtunk. A kedvesem nagyot nyögve roskadt le a székére.

- Fáj a lábad?-guggoltam le hozzá.

- Igen. Szerintem komolyabban megsérült.-láttam a szemein, hogy fintorog.

- Nem muszáj visszamenned.-csóváltam meg a fejem, miközben a kezemet a combjára raktam.

- De… hazai közönség… és bizonyítani akarok.

- Tudom… De edzés végén elmegyünk Costa doktorhoz. Megegyeztünk?

- Megegyeztünk.-mosolygott rám. Megsimogatta az arcomat majd neki indult… hiszen lassan már csak 10 perc volt hátra. Fejemet csóválva figyeltem ahogy felül a 11-es Yamahára és kigördül a garázsból…

… Az időmérőnek lassan más fél órája vége van és mi a Mobil Klinikán várjuk az eredményeket, hiszen Costa doktor alapos vizsgálatot akart. Becsülöm az olasz doktort, hiszen rengeteg motorost foltozott össze az évek alatt.

- Reggel Lisaval és Danival kajáltam.-meséltem a vizsgáló asztalon fekvő barátomnak, én pedig egy széken ücsörgök mellette. A kézfejére apró kis köröket rajzoltam beszéd közben.

- Jól el vannak?

- Azt hiszem igen. Boldognak látom mind a kettőjüket.

- Mind kettőjükre rá fér… Főleg Lisara.-mosolygott rám Ben és megsimogatta az arcomat. Az arcomra simult a kellemesen meleg tenyere.

- Igen… Nagyon is rá fér… Így legalább nem foglalkozik olyan férfiakkal, mint José…- José egy hatalmas rohadék volt. Munkanélküliként élősködött az unokatesómon élősködött és ivott… Ráadásul többször megütötte Lisat. Először még azt mondta véletlen volt… De a második esett után a pofont Jose viszont kapta Bentől.

- És talán Dani is mosolyogni fog.-kuncogott Ben.

- Ez gonosz volt.-forgattam a szemeimet.

- Tudom.-hajolt hozzám és megcsókolt. Kicsit hosszabb lett, mint egy átlagos csók, amit végül egy udvarias torokköszörülés zavart meg. Fülig pirulva rebbentünk szét.

- Semmi baj.-legyintett Costa doktor.- Sokszor elő fordul ilyen… De inkább beszéljünk az állapotodról Ben.

Már nem először vagyok itt a barátommal, de ilyenkor a gyomrom mindig görcsbe rándul. Olyan érzésem van, mint ha azt közölné velünk, hogy Ben halálos beteg.

- Nagy baj van?- aggodalmaskodott a vőlegényem, miközben a kezemet megszorította.

- Hajszálrepedést fedeztünk fel a fájós bokádban a rengeteg zúzódás mellett.

- És indulhatok holnap?-majd nem fel horkantottam. Sejtettem, vagyis szó szerint tudtam, hogy ez lesz az első kérdése.

- Kapsz egy mankót és fájdalomcsillapítót… De holnap a bemelegítő edzés előtt még látni akarlak. A lábadat pedig ma este pihentesd.-vonta meg a vállát mosolyogva az orvos, ami egyet jelentett azzal, hogy meg van a rajtengedély a holnapi versenyre…

… A csapattagjaival vacsoráztunk meg. Mindenki itt volt, még Lorenzo is, akit hiába próbálok megkedvelni, nem igen megy. Ben folyamatosan beszélgetett a szerelőivel, amit én csak mosolyogva hallgattam, és a kezét fogtam az asztalon. Tudom, hogy a motorváltás jól fog jönni a vőlegényemnek, de abban biztos vagyok, hogy a barátai hiányozni fognak neki.

- Kicsim…-suttogtam a fülébe.- Fáradt vagyok… és neked is pihenned kell. Menjünk jó?

- Persze.-mosolygott rám és megcsókolt. Elköszöntünk mindenkitől és kisétáltunk a parkolóba. Még jobban vigyorogtunk, amikor megpillantottuk két kocsi közt a teljesen összegabalyodott Lisat és Danit.

- Menjetek szobára.-kiabálta oda nekik Ben, miközben segítettem neki beszállni a kocsiba.

- Ne légy disznó.-morogtam rá, de nekem is mosolyra húzódott a szám. Főleg amikor a páros úgy rebbent szét, mint két tini. Lisa tuti teljesen elpirulva bemutatott a vőlegényemnek, majd ők is beszálltak a kocsiba.

- Nincs vicces kedvében Lisa.-véleményezte Ben.

- Ne csodálkozz rajta.

Bajok mindig vannak...

Péntek reggel van és Ben társaságában itt vagyok a pályán. A lakókocsiban öltözött át, én pedig a kanapén ücsörögve figyeltem rá. Segítettem meg igazgatni a ruháját, miközben váltottunk pár kósza csókot.

- Szeretlek.-suttogtam mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Hiába volt tegnap részese a hivatalos sajtó tájékoztatónak a riporterek nem hagyják békén. Mindenkinek az a kérdése, hogy mit hoz a jövő… Jó… Mi tudjuk, hogy az egyesség megszületett a Ducatival, de erről még nem beszélhetünk.

- Szeretlek.-suttogta ő is, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.- Légy velem.

- Mindig melletted vagyok. Tudod jól.-pusziltam meg az orrát.

- Tudom.-mosolygott rám és megfogta a kezemet és együtt léptünk ki a nagy közönség elé. Ben felült a robogóra, én pedig egyszerűen mögé ültem és átkaroltam a derekát. A paddock bejáratig nem akadtunk egyetlen egy riporterbe se. De ott csapatostól jelentek meg. Ben válaszolt egy-két kérdésre, én egyszerűen csak ültem és figyeltem. 10 perc után elnézést kértünk és tovább folytattuk az utunkat a Yamaha garázsához. Leparkolt a fal mellett és ahogy leszálltunk a motorról megpuszilt.

- Szeretlek.-suttogtam az ajkai közé.

- Én is…-mosolyogott rám. Éppen indultunk volna be, amikor utánunk szóltak.

- Elnézést.-egy női hang volt.

- Bocsánat, de mennem kell a megbeszélésre.-szólalt meg kótyagosan a párom.

- Lilly! Lilly Sanchez?-mondta ki a nevemet, mire mind a ketten megdermedtünk. Kevesen tudják a nevemet… de ez az idegen viszont tudja. Halál sápadtan fordultam meg. Egy közép magas nő közelített felénk és spanyolul kezdett el hozzám beszélni.

- Riporter vagyok…. De most nem azért jöttem ide…

- Hanem?

- Lara Alvareznek hívnak. Sergio Ramos barátnője voltam…

- Ohh…-nyögtem ki.- Miben segíthetek?

- Felhívott Sergio, hogy szóljak neked!

- Mi történt? Nandoékkal van valami?-kaptam fel a fejem, hiszen Fernando egyik legjobb barátja a Real Madrid játékosa.

- Nem… Semmi se történt… Sergio csak figyelmeztetni akar… Téged…

- Engem?-csodálkoztam el.

- Igen.-bólintott.- Spanyolországban… Otthon valahogy rájöttek, hogy Fabregas barátnője voltál… és most igazából kiakarnak kezdeni… Hogy színre léptél miután ő is felvállalta azt a nőt…

- Engem nem érdekel, hogy mit csinál azzal a nővel.

- Mi tudjuk…-bólintott rá.- Csak szólni akartunk, hogy tud mi fog otthon várni rád.

- Köszönöm, hogy szóltál nekem Lara.

- Semmiség. Sergio megkért rá és így szóltam. Sajnálom, ha rátok száll a sajtó.

- Megoldjuk. Szia.-köszöntem el a lánytól és Bennel az oldalon elmeséltem neki mindent, amit a riporter lány mondott el nekem… Hogy talán a pihenésünk az otthonunkból nem is lesz olyan nyugodt… A riporterek itt is zaklathatnak majd, hogy mi volt a múltban, ha valahogy nem tudjuk megoldani. Azt mondta Ben, hogy közösen megoldjuk. Hagytam, hogy elinduljon a dolgára hiszen a mérnökök és a szerelők vártak rá… A motorhome-ba indultam először, hogy átgondoljak mindent. Először az egyik szabad laptop elé ültem és végig böngésztem pár oldalt… Igaza van Laranak… Több cikket találtam, amiben felemlegetik azt az időszakot, amikor Fabregas még az Arsenalban focizott és kilátogattam akkor egy-két mérkőzésére… Előkerült pár régi kép is… Remek… Dühösen csaptam le a laptop tetejét… Többen is engem bámultak, de nem érdekelt egyikőjük se.

Hirtelen ötlet miatt kikaptam a telefonomat a zsebemből és előkerestem egy régi számot… Pár pillanatig hezitált az ujjam a hívó gomb felett majd megnyomtam… Igen… Felhívtam Cesc Fabragast.

- Itt Fabregas.

- Itt pedig Sanchez!-szóltam bele muffurcan. Nem jó kedvemből hívtam fel.

- Lilly?-kérdezett vissza meglepődve.

- Igen… én vagyok…-morogtam.- Figyelj nem tudom ki és mit kavart…

- Ezek szerint tudsz a cikkekről?-sóhajtott fel.

- Ugye nem ezzel akarsz ki csinálni?-csattantam fel dühösen.- Ben tud rólad… mindenről a múltból…

- Lilly! Lilly állj le!-szólt közbe.- Nem én voltam… Reggel nekem is csak Gerard szólt, hogy olvastam-e…

Hatalmasat sóhajtottam és a hajamba túrtam a kezemmel. Gondolkoztam… Próbáltam valami logikus magyarázatot… ötletet kitalálni.

- Francesc…

- Igen?- lágy volt a hangja…

- Intézd el kérlek. Te vagy a világbajnok focista… Fenyegesd meg az ügyvédeiddel vagy valami… De én nem akarok címlapon lenni… Miattad!-szúrtam oda. Nem akartam, hogy azt érezze kedvelem vagy valami.

- Megpróbálom…

- Ne csak próbáld… Intézd el!-parancsoltam rá.- De most mennem kell. Szia.-nyomtam ki a mobilt.

Körülbelül még 10 percet ücsörögtem a motorhomeban és végül átsétáltam a garázsba. Helyett foglaltam Ben székébe és végig figyeltem az egy órás gyakorlást. Úgy vettem észre jobban érzi a motort, mint az elmúlt hetekben, de tudom a hazai pálya is előnyt és lelki megnyugvást jelent neki…

… Már közel a második szabadedzéshez próbáltam Bennel beszélgetni, de sehogy se sikerült, hiszen nem találtam meg csak a boksz utcában. A bőr ruháját letolta a derekáig, sapkája a fején volt és napszemüveget viselt. Nem volt valami boldog. Hozzá léptem és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Mi a baj Kicsim?-néztem fel rá.

- Inkább kérdezd azt, hogy mi nem.-csóválta meg a fejét majd végig simított a hajamon.

- Akkor mi nem baj?-mosolyogtam rá.

- Az nem baj, hogy itt vagy velem.

- Reméltem is, hogy ezt mondod.-vigyorogtam rá és ő csak mosolyogva megcsókolt.- Felhívtam Fabregast…

- De miért?-lepődött meg hirtelen.

- Intézze el ő ezt az egészet.

- Mert igazak a cikkek?-kérdezett rá, de én csak bólintottam.- Együtt túl éljük.

- Tudom… Csak rohadt túl bosszantó ez az egész.

- Tudom.-simított végig a hajamon mosolyogva.- De már évek óta nem foglalkozzunk vele… Most se fogunk…

- A szomszédunk… Sokszor fogjuk őket látni…-horkantottam fel már-már mosolyogva.

- Hát… nem kell tudomást vennünk róla… és maximum nem fogunk közösen sütkérezni…-vigyorgott rám.

- Hülye vagy.-nevettem immár hangosan és vidáman.

- Végre mosolyogsz.-simított végig az arcomon.- Ezzel a mosollyal vagy a világ leggyönyörűbb nője….