Féltékenység....

Szombat este van és kivételesen egyedül vagyok itthon. Daniella a barátnőivel „csajos” estét tartanak, míg a gyerekek a barátaiknál alszanak. Unatkoztam egyedül így fogtam magam és átmentem az én barátomhoz… Gerardhoz.

- Mi az haver? Kidobott a csajod?-kacagott a barátom, ahogy kinyitotta az ajtót.

- Nem. Csak egyedül vagyok és unatkozok. Nem zavarok?-pislogtam rá. Reméltem nem küld el.

- Gyere csak be. Filmet akartunk nézni Kicsimmel.

- Szia Shaki.-pusziltam meg a lányt.- Hogy vagy?

- Inkább hogy vagyunk.-mosolygott rám és a kezét a hasára tette. Leesett az állam.

- Ez most komoly?-csodálkoztam el és Gerard-ra pillantottam, aki csak fülig érő szájjal bólintott.

- Igen. Haver apa leszek.-kurjongott örömébe.

- Te vagy az első, akinek elmondta.-suttogta a fülembe a nő fejét csóválva.

- Gratulálok.-mosolyogva öleltem magamhoz mind a kettőjüket.

A nappaliba ültünk le a kanapéra és a barátom hozott egy-egy sört nekünk, míg a szerelmének egy pohár baracklevet. Pár pillanatig némán ültünk és a tv hangja zavarta meg a csendet.

- Nyögd ki mi a bajod?-forgatta a szemeit a focista társam.

- Honnan veszed, hogy bajom van?

- Az arcodra van írva.-vonta meg a vállát.- Nos? Lilly?

- Azt hiszem.-rántottam meg a vállamat én is.

- Fiúk… Bocsi, de én le vagyok maradva… Ki az a Lilly?-kotyogta közbe a lány.

- Cesc első szerelme.

- Akivel mi történt?

- Hülye volt és megcsalta.-mesélte el röviden a történetemet Gerard.

- Jujj… Tényleg hülye voltál akkor Cesc.-pislogott rám fejét csóválva.

- Rájöttem nyugi.-nyögtem fel.

- És az eb alatt pedig rájött, hogy kinek a menyasszonya és hova is költözött.-folytatta tovább a beszédet a társam. Könnyebb így minden, hogy ő beszél én pedig csak hallgatok.

- És hova?

- Emlékszel arra az üres házra az utcából?-kérdezte Gerard, mire Shaki csak bólintott.- Na oda.

- Húúú…-fújjta ki a levegőt a tüdejéből a nő.- És most mi a baj?

- A héten megjelent pár cikk… Lilly felhívott Amerikából, hogy tűntessem el a dolgokat.

- És te megtetted?-kérdezték egyszerre.

- Természetesen…-bólintottam határozottan.

- De akkor mi bánt?

- Nem tudom…-sóhajtottam fel.- Egyáltalán nem tudom, hogy mi a bajom… Csak bánt, hogy olyan tökéletesnek tűnik az élete…

- Te féltékeny vagy.-állapította meg Gerard komolyan.- Arcodra van írva… Megesz a fene azért mert Lilly nem melletted van.

*

Vasárnap hajnal van. Nem sokára tudom, hogy meg fog szólalni az ébresztő, hiszen vár ránk a pálya. Ben sérültem is, motorra fog ülni hiába mondanék bármit is. Tudom ez az élete… és én már megtanultam kezelni. Kénytelen vagyok, hiszen e nélkül nem is menne a dolog köztünk. 5:50-kor megszólalt a telefon és gyorsan kinyomtam. Ben hangosan morogni kezdett, de a szemeit nem nyitotta ki. Megsimogattam az arcát.

- Ébresztő Kicsim.-suttogtam neki. Megint csak morogott egyet, de megcsókoltam az ajkait.-Ébresztő.

- Így tényleg kellemes az ébresztő.-mosolygott rám és megcsókolt újra. Maga alá fordított az ágyon.

- Így is nagyon jó.-kuncogtam miközben bele csókolt a nyakamba.-Hogy van a lábad?

- Jobban… Sokkal jobban.-motyogta, miközben a nyakamat tovább csókolta tovább és a kezét a combomra csúsztatta. Lassan elindult fel felé.

- El fogunk késni…-suttogtam én is, de egyszerűen nem tudtam ellökni magamtól.

- Nem…

- De el fogunk késni.-motyogtam vigyorogva, de már a rövid nadrágját lefelé toltam.

- Nem fogunk.

- Remélem is.-húztam magamhoz szorosan és megcsókoltam…

… Igazából tényleg nem késtünk el. Egyszerűen tökéletes volt minden pillanata a reggelnek. Mi már Bennel a pályán tartózkodunk. Itt is reggeliztünk meg közösen és elkísértem Bent a Mobil Klinikára is, hiszen az edzés előtt kap még egy kis gyógyszert, hogy ne legyenek fájdalmai a gyakorláson.

A klinikáról visszajöttünk a csapathoz és Ben elment még egy megbeszélésre, hiszen mire az edzés következik a gyógyszer teljes mértékben hat. Az egyik asztal mellett ücsörögtem a kávémat bámulva, amikor levágódott mellém Lisa, de nem szólt egy árva szót se.

- Neked mi bajod van?-néztem rá értetlenül.

- Dani.-morogta.

- Ehh?-kérdeztem vissza, mert azt hittem rosszul hallok.

- Dani és egy lány.

- Milyen lány? Mit csinált Dani?-értetlenkedtem tovább.

- Ahogy jöttünk be a pályára véletlenül elsodort egy lányt. Szerintem a Gresini Hondás a csaj…-fűzte hozzá lazán.- Kiverte Dani a kezéből a kávét és ráadásul jól meg is bámulta… És tudod mi a csúcspont?

- Mi?-kérdeztem somolyogva.

- Délután a verseny után kávézni fognak.-puffogott tovább.

- Lisa te féltékeny vagy.

- Nem…-vágta rá.

- De!-bólintottam.

- Na jó! Féltékeny vagyok! De ha láttad volna a csajt meg is értenéd… Hozzá képest én bánya rém vagyok.

- Jajj dehogy.-legyintettem csak.

- De! Elhiheted! Majd megmutatom neked ki is az a csaj.

- Oké-oké!-adtam be a derekam mosolyogva.

Ben végig szenvedte a bemelegítő edzést, de még így is indulni akar a versenyen. A bemelegítő edzés után pihenni tért a lakókocsiba és vele tartottam én is. Összebújtunk csak az ágyon és beszélgettünk. Elmesélte nekem, hogy is érezz az indulással kapcsolatban és szerinte a fájós lába ellenére is érhet el jó eredményt. Miután végzett a monológgal elmeséltem, hogy Lisa mit mondott nekem… Hogy féltékeny egy vadidegen lányra… és most olyan a hangulata mint a legrosszabb pokróc. Ben szerint hamar el fog múlni ez, hiszen szerelmes Lisa Daniba hiába próbálja tagadni. Ezek után átterelődött a beszélgetésünk egy sokkal kellemesebb témára. Mihez is kezdjünk a következő két egész hétben… Elmenjünk-e nyaralni… Haza menjünk Barcelonába… vagy maradjunk itt Amerikába.

- Mi lenne, ha elmennénk Angliába is?-pislogtam rá nagy szemekkel.

- Anglia?-kérdezett vissza vigyorogva. Tudtam, hogy csak a hülyét tetteti.

- Nando és Oli látni szeretnének minket… és a kicsik is. Elmegyünk ugye?

- Persze.-simogatta meg végül a hajamat.- Tudod, hogy imádom a gyerekeket és Nandoék rendesek velem.

- Tudom.-pusziltam meg az arcát. Ezek után csak magához húzott és simogatta a hátamat. Talán el is aludhattam a karjai közt, amikor egyszer csak homlokon puszilt és közölte ideje öltöznie. Segítettem neki mindenben. A szokásos procedúránk miatt meg most a sérülése is nehézkessé tette a mozgását.

A lakókocsiból kilépve végig figyeltem az útját a garázsig. Nagyon féltettem… Ilyenkor a rajt előtt egy órával a gyomrom akkora már, mint egy gombóc és a futam után múlik csak el. A garázsban is körülötte voltam majd amikor elkezdődött a rajtceremónia kisétáltunk Lisaval és Maryvel a boksz utca falához. Nem voltam olyan, mint Adri, hogy mellette álljak a rajtrácson, mert tudtam ezzel én csak elterelném a figyelmét.

- Nézd csak! Az a lány!-bökött nem túl kedvesen oldalba az unokatestvérem és Alvaro Bautista felé bökött. Ott állt mellette esernyőtartóként egy nagyon csinos lány. Szemre vételeztem és rájöttem Lisanak nagyon is igaza van. Gyönyörű lány.

A verseny ahogy elkezdődött minden egész jól alakult. Úgy tűnt, hogy Ben képes valami kiemelkedő eredményt elérni itthon Amerikába… De sajnos… Ahogy már megszokjuk lassan ebben az idényben Ben elesett. A híres Dugóhúzó kanyarhoz közeledett a motor ledobta magáról és többször bukfencezett a homokba. Pár pillanatig csak ült a homokba és a torkom nekem a szívembe dobogott… Megsérült… a sérült lába biztos, hogy megsérült ismét.

- Lilly nyugodj meg.-ért a vállamhoz Mary, akinek az arcán ugyan úgy tükröződött az aggodalom.

- A lába…-nyögtem ki.

- Nyugalom.-mosolygott rám és az arcomat is megsimogatta.

Időbe telt, mire Ben visszaért a boksz utcába. Nem volt valami jól a bukás után, de az orvosi vizsgálatok megnyugtattak mindenkit, hogy nem szenvedett újabb sérülést. Bár ez nem vigasztal senkit se… Hiszen most se 100%-os… de van több, mint két hete meggyógyulni…