Beszélgetések.....

Szombat este van már. Ben túl esett minden mérnöki megbeszélésen és elment lezuhanyozni, hogy utána elmenjünk kicsikét sétálni és vacsorázni. A lakó kocsi lépcsőjén ücsörögtem és Lisanak küldtem sms-t, hogy ne küldje el azt a személyt, aki ismeretlen számról fogja keresni… Vagy is tudattam vele, hogy Dani meg fogja keresni.  Lépteket hallottam és ahogy felnéztem meglepődtem. Alvaro Bautista állt előttem egy száll rövid nadrágban.

- Te nem fázol?-fakadtam ki hirtelen. Mióta itt vagyok én csak fázok vacogok, de ő itt nudizik… Na jó nem 100 %-os nudizás ez…

- Csak egy kicsit. De most legalább nem esik az eső.

- Fél siker. Sajnálom a büntetésedet.-néztem rá. Assenben véletlenül kiütötte a szerelmem csapattársát, a honfitársunkat Jorge Lorenzot. A versenybíróság pedig sosem látott szigorúsággal büntette meg a Gresini Hondást. A mai időmérőn akármilyen eredményt ért volna el automatikusan az utolsó hely az övé.

- Hát… Ez van.-rántotta meg a vállát.- Majd lesz jobb is.

- Reméljük. Nem volt jogos szerintem.

- Ez vicces.-nevetett fel.

- Mi?-csodálkoztam el.

- A Yamaha versenyzőjét ütöttem ki.

- Nekem Ben Spies a vőlegényem és nem a Yamaha csapat…. Amúgy is utálom Lorenzot.-fintorogtam, mire még inkább kacagni kezdett.- Ez az igazság.

- Elhiszem.

- Sok szerencsét a holnapi naphoz.-mosolyogtam rá.

- Nem tudom mi lesz… De meg kell próbálni.

- Pontosan.

*

 Végre haza jutottam Madridból Barcelonában. Holnap indulunk nyaralni Daniellával és a gyerekekkel. Pakolásznak a bőröndökbe, míg a konyhában ücsörgök a laptopom előtt. Egy sport portál kép galériájában járok. Nem véletlenül… Lillyről akarok új képeket látni. Szerencsére találtam is…. Hiszen ő számít az újdonságnak a MotoGp paddockban. Gyönyörűnek tartom most is… A hosszú fekete haja… Gyönyörű szemei… és a mosolya, amitől én is mosolyogtam állandóan. Csak egy dolog, amit utáltam… Azaz, hogy nem engem csókol meg… és nem rám pislog olyan szerelmesen.

- Mit bámulsz Kicsim?- szólalt meg Daniella és összerezzentem a hangjától.

- Semmit. Csak a sport híreket néztem meg.-sóhajtottam fel, miközben a barátnőm a hűtőhöz lépett, hogy kivegyen belőle egy üveg vizet és én nem voltam elég gyors, hogy kilépjek az oldalról.

- Mutasd csak azt a csajt.-bökött a laptopra.

- Miért érdekel ez téged?-kérdeztem rá.

- Csak mutasd meg…-utasított. Kelletlenül mutattam meg neki a képernyőt.- Ja… Ez az a tuskó csaj a szomszédból.

- Szomszédból?-kérdeztem vissza csodálkozva.

- Igen…-bólogatott bőszen.- Tudod az üres ház, amit még tavasszal megvett valaki. Csak hiába próbálkoztam nem volt hajlandó elmondani az ingatlanos hogy ki az.

- És? Térj inkább a lényegre kérlek.

- A héten, amikor te a fiesztán voltál Madridban láttam, hogy mozgás van a házba. Átmentem és ez a liba…-a kezem ökölbe szorult ahogy libának nevezte Lilly-t. – Tök kedves voltam meg minden… De elküldött a fenébe.

A gondolataimba merültem…. Lilly és az amerikai motoros a szomszédunk lesz…. Nem tudom eldönteni, hogy az élet talán direkt szívat… Életem egyetlen igaz szerelme a szomszédomba költözik. A ház lassan csendesült el és a mobilommal a kezembe sétáltam ki az udvarra. Beszélgetnem kellett valakivel és hiába lakik a legjobb barátom szintén a szomszédban, jelenleg nem rá van szükségem.

- Húgi…-szóltam bele a telefonba.

- Cesc… Te marha… Hajnali 1 óra van.-morogta a húgom. Felébresztettem ez most már tuti.

- Beszélgetni szeretnék veled.-suttogtam.

- Mi az? A nagyival összevesztetek?- tudom, hogy mennyire utálja Daniellát… Hiszen Lillyvel barátok voltak… De ahogy eltűnt a szerelmem az ő kapcsolatuk is megszakadt.

- Nem… Csak megtudtam valamit…

- Még pedig?-kérdezett rá és már hallottam a hangjában, hogy ébren van.

- Lilly a szomszédomba költözik az amerikaival.

- Elhiheted, hogy nem azért hogy téged lásson.-fintorgott hatalmasat.

- Tudom… Carlota…

- Hmmm?

- Azt hiszem… vagy is biztosra tudom, hogy szeretem Lilly-t.

Próbálkozás...

- És mi lesz velünk, ha babánk lesz-kérdezett rá Ben csendesen, miközben a karomat cirógatta. Szombat reggel van. Pár órája érkeztem meg Németországba és ma már időmérő lesz. Azonban nem bírtam ki, hogy ne pusziljam meg a vőlegényemet… A pusziból csók lett… A csókból simogatás, majd egy hosszú érzéki szeretkezés.

- Akkor nagyon szerencsések lennénk.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. Barcelonában nem csak a házat tettük rendbe Lisaval, de még az orvoshoz is elkísért. Alaposan kivizsgált engem és elmondása szerint semmi akadálya sincs a babának.

- Szeretlek Kicsim.-simogatta meg az arcomat.

- Én is szeretlek drágám.-Fordultam hasra az ágyon.- Mindent elintéztünk Lisaval. Gyönyörű a ház.

- Sehol egy rózsaszín fal?-kérdezett rá homlokát ráncolva.

- Sehol egy rózsaszín fal.-nevettem fel.-Mi az? Tartottál Lisatól hogy megteszi?

- Hát igen… Egyszer  nyitott ránk szex közben és hónapokig hallgattam, hogy tetszik neki a hátsóm.

- Miért baj ez?-vigyorogtam rá kacéran.- Nekem is tetszik.

- Az más… Te a szerelmem vagy.

- Lisa meg egy szex mániás liba. Persze jó értelemben.

- Tudom.-nevetett ő is.

- Beszélek majd Danival…. Mind a ketten facérak… és Barcelonában laknak.

- Kerítő nő leszel.-nevetett fel.

- Talán… De egy próbát megér.-fordultam hasra mosolyogva. Ben végig cirógatta a hátamat és láttam az arcán, hogy komolyan gondolkozik valamin.- Mi a baj?-pislogtam rá.

- Jövőre nem biztos, hogy itt leszünk.

- A csapatra gondolsz vagy magára a sorozatra?

- Első sorban a csapatra.-válaszolta komolyan és a hajamat simogatta közben.

- Akkor igazak a pletykák…-állapítottam meg.

- Nem tudom… Megerősíteni nem erősítették még meg… De valakit minden áron ide akarnak hozni a helyemre… Valentinot, Carl vagy Andreat…. Ez még kérdéses, hogy kit.

- Itt szeretnék maradni a MotoGp-ben.-pislogtam rá szomorkásan.

- Tudom Kicsim.-simogatta meg az arcomat, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- És tudsz már valami biztosat?

- Nem. Anyu felvette a kapcsolatot több csapattal itt, de még a Superbikeban is.

- Kialakul Kicsim.-suttogtam.

- Tudom.-éreztem, hogy megpuszilja a homlokomat.-Pihenjünk… Van még úgy egy óránk-más fél óránk ébresztőig.

- Rendben.-bólintottam.- Szeretlek.

- Én is szeretlek Kicsim…

… Az időmérő következik majd. Még van pár óránk, hiszen most még a kisebb kategória versenyzői birtokolja a pályát. Danit keresem mindenhol hiszen komolyan gondolom. Egy vak randiba senki

- Dani beszélhetnénk?-szóltam utána komolyan a paddockban. Amilyen komolyan szóltam rá ő olyan komolyan fürkészte végig az arcomat. Bólintott és beterelt a Repsol vendéglátó egységébe. Leültetett az egyik félre eső asztalhoz és hozott nekem kávét.

- Valami baj van?

- Nincs. Csak beszélgetni szeretnék veled… a lányokról.

- Ezt nem értem.-pislogott rám.

- Ugye nincs senkid?-néztem rá kíváncsian.

- Te most udvarolsz nekem?-kérdezett rá csodálkozva a honfitársam.

- Mi? Dehogy!-kaptam észbe.- Csak tudod van nekem egy unokatesóm. Lisa nagyon rendes lány.

- És?

- Találkozhatnál vele…-pislogtam rá félénken.- Kérlek Dani. A kedvemért.

- Lilly…-sóhajtott hatalmasat.

- Dani…. Lisa nagyon rendes lány…. És okos…. És nem mellékesen nagyon csinos is.

- Lilly…-szólalt meg ismét, de ismét sikerült belé fojtanom a szót.

- Csak egy alkalom kérlek. A kedvemért. Kérlek!

- Lilly!-szólalt meg emeltebb hangon és kapcsoltam.

- Lakat a számon.-mutattam el és jeleztem ezzel is hogy leállok.

- Szuper.- húzta el a száját Dani egy vigyorral.- Megadod a számát a lánynak?

- Lisanak?

- Ha úgy hívják akkor igen.-bólintott. Át sms-tem neki a számot és mosolyogni tudtam csak.- Ne vigyorogj. Bármi lehet.

- Tudom. De megpróbálod és már ez is jó.

Váratlan látogató...

Szerda délután van és Barcelonában vagyok egyedül. Igen egyedül, mert Ben Németországba utazott a következő versenyhétvégére, ami szintén ezen a héten lesz. Pénteken én is oda fogok utazni szerintem.

- A költöztetők mindennel végeztek. Odapakoltattam őket ahova elmondtad. Már csak a dobozokat kell kipakolnod. Pakolnunk.-magyarázta Lisa csicseregve ahogy kiszálltunk a kocsiból és eltakarta a szememet.

- Úgy szégyellem magam, hogy mindent rád bíztunk. Semmit se segítettem.

- Ne beszélj hülyeséget! Neked és Bennek ezer örömmel tettem. Sőt talán szakmát váltok. Lakberendező leszek.-nevetett fel vidáman.- Lépcső… lépcső.-figyelmeztetett és én automatikusan emeltem a lábam.

- Tegnap előtt beszélgettünk Bennel. Vagy is egy véletlen folytán jutott eszembe… Lisa babát akarunk.

Hallottam ahogy megnyikordul a bejárati ajtó, és mire újra láttam Lisa már előttem állt és komolyan vizslatta az arcomat.

- Most mi az?-csodálkoztam el.

- Ez nagyon nagy döntés.

- Szerintem az első nagy döntést már meghoztuk.-emeltem fel mosolyogva a kezemet.- Bennel eltudom képzelni ezt az egészet.-mutattam körbe így utaltam a közös életre, közös házra és eljegyzésre… esküvőre.

- Ez olyan jó!-ugrott a nyakamba és szorosan megölelt.

- Ben miatt éltem túl azt a válságot, amit Fabregas okozott. Így tényleg vele akarom ezt.-mosolyogtam.

- Tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.-puszilta meg az arcomat, majd megragadta a kezemet.- Gyere nézd meg, hogy mit alakítottam itt nektek… és nyugi sehol sincs rózsaszín fal.

Végig jártuk a hatalmas házat. Csoda szép lett minden és Lisa csak egy-két helyen változtatott a kért dolgokban, de azt hiszem kijelenthetem így minden jobb lett.

- Lisa köszönöm szépen. Ez fantasztikus.

- Ne köszönd. Örömmel tettem és teszem meg nektek bármikor.-mosolygott rám boldogan.

- De ezt meg kell köszönnöm. Nekem kellett volna itt lennem.

- Neked az a feladatod, hogy a vőlegényed mellett légy.

- De akkor is…-kezdtem volna, de leintett.

- Gyere velem. Mutatok valamit.-fogta meg a kezemet és elkezdett magával húzni

Az emeleten végig húzott a folyosón és a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett. Azt hiszem itt a gardrób van. Azonban ahogy benyitottunk a szobában több polc volt és azon Ben díjai, serlegei, sisakjai voltak ízlésesen berendezve.

- Lisa…-már megint nem voltam valami értelmes.

- Egyedül hoztam el őket Olaszországból. Nem a költöztetőkre bíztam.-rázta meg a fejét.- Meglepetésnek szántam, de neked muszáj volt megmutatnom.

- Ez csodálatos. Ben nagyon fog örülni neki.

- Remélem. Sokat dolgoztam vele.-motyogta szégyellősen.

- Biztosra veheted.

- Mi lenne, ha ebben a két napban mindent helyre pakolnánk? Így Bent idehozhatnád Németországból… és felszentelhetnétek mondjuk a ház minden szegletét.-ejtett meg végül egy kacér vigyort.

- Németországban esküszöm beszélek Danival. Túl tengenek a hormonjaid.-forgattam a szemeimet.

- Csak egy kicsikét.-vigyorgott rám.- Na de pakoljunk akkor?

- Igen. Pakoljunk és hétfőn elhozom Bent ide…

-... És felszentelitek a ház minden szegletét.

- Kapd be!-nevettem fel.

- Na majd inkább Ben!-kacagott ő is.

Órákon keresztül pakolásztunk és beszélgettünk. Régen voltunk így együtt kettesben és beszélgettünk ilyen őszintén. Elmesélt mindent nekem a munkájáról és arról, hogy az utolsó pasija(aki nagy valószínűséggel kattant vagy éppen magam véleménye szerint alkoholista vagy drog függő) még mindig zaklatja telefonon.

- Elugrok valami kajáért. Egy fél óra és itt leszek.- ugrott fel Lisa a földről.- Mit kérsz?

- Rádbízom. De kérek egy jeges kávét is.

- Ugye tudod, ha állapotos leszel akkor a kávéról le kell mondanod.

- Tudom, tudom.-nevettem fel.- Menj már, mert éhen halok.

- Rendben. Puszi.-dobott felém egy puszit és kilibbent a házból.

A telefonomon bekapcsoltam a zene lejátszót, ami halkan duruzsolt és pakolásztam tovább. Tudom, hogy sok minden van még Olaszországban, de még több dolog van nálunk az utazás során. De már így is úgy tűnik, hogy egész otthonos a ház. Hallottam, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.

- Mi az itt hagytál valamit?-kérdeztem nevetve, azonban cipő kopogásra lettem figyelmes. Lisa pedig jelenleg sport cipőben van az pedig nem így szól. Ahogy felnéztem két lábat láttam, majd még jobban szemügyre vettem és egy 40-es éveiben járó nőszemély állt előttem. Mély dekoltású felsőt és alig takaró szoknyát viselt. Az újságokból és a netről felismertem.

- Szia. Daniella Semaan vagyok.-mutatottkozott be egy mű vigyorral az arcán miközben kezet nyújtott felém. Feltápászkodtam a földről, de nem nyújtottam neki kezet.

- Az tudom. De mit keres a házamban? Mondjuk úgy kopogás nélkül?

- Csak megakartam nézni, hogy ki az új szomszédunk…

- Fordulta a kíváncsiság, hogy kik lehetnek azok?-horkantottam fel gúnyosan.- Jelentem én vagyok az egyik. A vőlegényem pedig nincs itthon. Köszönjük a látogatást és tudja hol van az ajtó. Ott ki is mehet.-mutattam a szerkezetre és már hátat is fordítottam neki. Jól esett beolvasni neki úgy, hogy fogalma sincs, hogy én ki vagyok. De egy ideig nem is fogja megtudni. Elmotyogott egy „ribancot” és kiviharzott a házból. Nem tudtam mást csinálni csak nevetni.