Elhatározás...

Ben Spies megtörte a burkot! Bemutatta menyasszonyát a világnak!

Assen 2012 - Az elmúlt években egyetlen hölgyet sem láttunk az amerikai motoros oldalán. Sokak azt pletykálták, hogy hatalmas nőfaló, mások szerint pedig senkije nincs… Most azonban lehullt a lepel! Nem csak a barátnőjét, hanem a jegyesét mutatta be a nagyvilágnak, akivel a pletykák szerint már több mint két éve alkot egy párt. A holland paddockban rengeteg kép készült róluk, nézzék meg a galériánkat!

Háromszor olvastam el az újságot, de még mindig nem hittem el, amit látok… A cikk… A képek… Nem hiszem el. Lilly! Ő az én Lilly-m. Aki évekkel ezelőtt elhagyott. Egyik napról a másikra. Idegesen vágtam földhöz az újságot... Nem lehet, hogy Lilly másnak a menyasszonya... hogy más férfi veszi feleségül.

Lerohantam a földszintre. Egy embert akartam jelenleg. Torrest, de őt ki akarom csinálni.

- Te tudtál róla. Te mindent tudtál Lillyről.-ordítottam.

- Mi bajod van?- húzta fel a szemöldökét. Körülöttünk ültek páran, de nem érdekelt. Torres képébe vágtam az újságot.

- Kérdeztem, hogy hol van! Hogy hová ment. De te egyszerűen nem mondtál semmit!-a hangomat nem tudtam szabályozni.- Most pedig benne van az újságban, hogy egy motorosnak a jegyese!

- És?- vonta fel a szemöldökét.- Mit hittél, hogy csak te tudod boldoggá tenni? Örülj neki, hogy boldog!

- Ez nem így működik! Magyarázat nélkül hagyott el!

- Mert megcsaltad te barom!- lökött meg, hisz már nagyon közel voltam hozzá.- Aznap este, amikor ott hagyott, rád nyitott amint egy szőke libát dugtál… Szóval nekem te ne beszélj arról, hogy ez nem így működik!

- De ez így nem működik. Meg beszélhettük volna. Szerettem.-csattantam fel.

- Szeretted… Mikor? A szőke csaj alatt vagy felett? – gúnyoskodott.- Hagyd békén őt. Boldog Bennel, és hozzá megy feleségül!

- Köcsög vagy!-dühöngtem és kirohantam a teremből. Utáltam magam, a világot és leginkább Torrest. A sötét szobámba roskadtam le a földre és csak bámultam az újságot. Megtudta... Megtudta azt az egyszeri botlásomat, amit a mai napig bánok újra és újra… Azonban nem gondoltam, hogy emiatt hagyott el.

Idegesen csapkodtam a falat… Megtudta, hogy megcsaltam… Tehát ezért hagyott el. És Torres ezt végig tudta. Ráadásul szerintem a kapcsolatot is tartották. Végig tudhatta. Ők mind végig olyan jól elvoltak... Mindent megbeszéltek. Torres pedig élvezhette, hogy nem tudok semmit se Lillyről... Hogy szenvedek.

Kivágódott az ajtó, és egy alak lépett be. Kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy Xabi az.

- Te is le akarsz ordítani?-sóhajtottam fel szomorúan.

- Beszélgetni jöttem.- rázta meg a fejét és leült mellém.

- Köszi. Azt hiszem az rám fér.-sóhajtottam fel.- Akkora szerencsétlen és balek vagyok.

- Mi volt ez a kirohanás? – érdeklődött.

- Emlékszel Lillyre a volt barátnőmre?-kérdeztem csendesen és ő csak bólintott. Kinyitottam az újságot és elé toltam.- Most tudtam meg.

- De már több mint két éve nem vagytok együtt.- húzta fel a szemöldökét.- És neked ott van Daniella.

- Bármikor elküldeném Daniellat, ha Lilly azt mondaná kezdjük újra.-motyogtam az orrom alatt. Eddig ezt még soha se mondtam ki hangosan.

- Miért nem kerested meg akkor?

- Hónapokig kerestem... Hívtam. Írtam neki és semmire se reagált. Azt hiszem ezzel mindent a tudtomra adott. Csak tudod ő az első és egyetlen szerelmem.

- Mégis megcsaltad.- húzta fel a szemöldökét. Nem vádaskodó. Inkább kíváncsi volt. A barátomon Gerardon kívül senki nem viselkedik így velem.

- Hülye voltam és nem tudom megmagyarázni miért tettem.-ráztam meg a fejem.- Nem tudom miért tettem meg. Talán kíváncsi voltam csak... de a mai napig nem gondoltam, hogy Lilly meglátott minket.

- Hülyeség volt! Ez az egész. Megcsalni, főleg a közös ágyatokban, ha jól értelmeztem…

- Sajnos igen. Sose... Sose fog nekem megbocsátani.-olyan keservesen éreztem magam.

- Hát valószínűleg nem.- rázta meg a fejét.- De azért próbálkozhatsz. Most legalább már tudod hogy hol van.

- Assenben... Utána meg fogalmam sincs hova mennek. Sose érdekelt a MotoGp.-fintorogtam.

- A döntő után keresd meg. Mármint most már van fogalmad merre lehet.

- Megpróbálom megtalálni és beszélni vele. Csak sikerülhet valahogy.

- És mi lesz Daniella-val?

- Majd kialakul.

- Rendben haver… De készülj fel arra, hogy elküld a fenébe… Hisz ha nem szeretné ezt a gyereket, akkor nem mondott volna igent.

- Tudom... és elnézve a képeket ez a gyerek is szereti őt.-állapítottam meg ahogy a képre pillantottam. Egy kép, ahogy a pasi talpig motoros ruhában állt előtte Lilly pedig aggódva figyelte.

- Igen… Én is úgy látom.- bólintott.- Azt írják, hogy most mutatkozott be a nagyvilágnak, de már hosszú ideje együtt vannak.- bogarászta a cikket.

- Ennek örülnöm kellene?-kérdeztem vissza.

- Nem. Határozottan nem.- rázta meg a fejét.- Ez a srác védte a magánéletét. Tehát biztosan szereti.

- Nekem is volt valami hasonló gondolatom... Látni szeretném személyesen is.-motyogtam.

- Holnap után haza utazunk, és megkeresheted.- biztatva veregetett vállon.

- Lara talán segíthetne. Szóba áll még Ramos-szal? Ott van... Beszélgethetne vele vagy valami.

- Próbáld meg.- vont vállat.– Megéri.

- Köszi, hogy ilyen normális vagy velem. Torres már rég levert volna cölöpnek.

- Mert a barátja Lilly… Nem?!

- De.... Mindig is együtt lógtak Angliában.

- Akkor érthető… Megcsaltad Fabre…

- Tudom. Ezerszer bánom már azt az estét.-ráztam meg a fejem.

- Bánhatod is.- húzta el a száját és megrázta a fejét.

- Ez van… De megkeresem.- pattantam fel és egyszerűen kitéptem az újságból a képet. Persze a motoros nélkül.

- Jó rejtsd el Daniella elől a képet.  Ne hisztizzen.

- Meglesz.- mosolyodtam el, majd belehajtogattam a pénztárcámba. Pár pillanatig csodáltam a mosolygós arcát.- Talán… Elmegyek az unokatesójához… Hátha megtudok valamit!

- A lány aki Amerikában élt?-kérdezett rá.

- Igen, ő.- bólintottam.- Aki nem mellesleg sosem szeretett.

- Akkor nehezebb lesz, mint az egész eb.-forgatta a szemeit.

- Talán.- bólintottam, és nagyot nyeltem… Vissza kell szereznem… vagy legalább bocsánatot kell kérnem. De minden vágyam az, hogy újra szerethessem.

Hivatalosan is egy pár...

2012. június 28.

Assenben vagyunk, ami egy Holland kis városka, amit a motorsport Mekkájának tartanak. Fantasztikus dolog ide jönni még szimpla nézőként is. Most pedig szokásoktól eltérően már csütörtökön szabadedzések vannak, mert ez az egyetlen helyszín a naptárban ahol már szombatom a verseny van. A lakókocsiból kijövet egy robogóra ültünk fel és indultunk el a paddockba. Hosszasan beszélgettünk Bennel az életünkről és rájöttünk örök életre nem rejtegethet… A kapcsolatunk régi és már nem kezdhetik ki a pletykák és a rosszakarók.

- Ezek szerint tetszik az ötlet, hogy Barcelonába költözzünk Kicsim?-érdeklődött, miközben átöleltem.

- Ezzel már elkéstünk nem?-nevettem fel.- Mugello után költözzünk… Bár ha Lisan múlik már most, ha haza megyünk üres lesz a ház.

- Örül, hogy nem lesz egyedül.-forgatta vigyorogva a szemeit a kedvesem. Nos igen, mióta az unokatesóm befejezte az iskolát haza költözött Barcelonába. Körülbelül azóta rágja a fülünket, hogy költözzünk oda mi is. Különböző érveket is felhozott már… Például azt, hogy ott a pálya Ben tud rajta gyakorolni.

- Tudom. Akkor is meddig duzzogott, amikor hozzád költöztem Olaszországba.

- De most már megnyugodhat. Ott leszünk Barcelonában mi is.

- Talán már találunk neki is valami jó pasit itt a motorosok között.- mosolyogva fejtettem ki a tervemet.- Elég régóta van egyedül.

- Kire gondoltál Szívem?-nevetett fel.- Remélem valaki normálist vagy nem a legnagyobb ellenfelemre. Nincs kedvem még a családi ebédnél is az ő képét nézni.

- Sajnos még nincs ötletem. De lehet egy másik kategóriába kellene keresgélni.- vigyorogtam rá és megpusziltam az arcát.

- Nyugi Kicsim. Elviselek még egy flúgos spanyolt.-forgatta a szemeit, miközben megérkeztünk a paddockba. A Yamaha csapathoz érve leparkolt a robogóval és megfogta a kezemet. Már ekkor elsütöttek pár képet, de tudtam ez még csak a kezdett. Ben homlokon csókolt.- Melletted vagyok Szerelmem.

- Tudom.- sóhajtottam nagyot, majd a mellkasába fúrtam a fejemet.- Legalább csinosan vagyok felöltözve?!

- Csinosan és szexin.-vigyorgott rám és az állam alá nyúlt és megemelte a fejemet és lágyan megcsókolt.

- Szeretlek! - motyogtam az ajkai közé, majd rámosolyogtam és elindultunk a Yamaha felé.

Büszkén húztam ki magam mellette és nem foglalkoztam a sajtóval. Végig vártam a motorhomeban, hogy véget érjenek a megbeszélések, majd segítettem neki felöltözni az edzéshez. Minden egyes edzés és verseny előtt végig csináljuk ezt az elmúlt három évben. Végül átsétáltunk a garázsban és az egyik széken ülve vártam, hogy az egy órás gyakorlás elkezdődjön.

- Vigyázz magadra!- kértem meg majd a bukójára adtam egy puszit.

- Vigyázni fogok.-mosolygott rám hiszen láttam a szemein. Utoljára megsimogatta az arcomat és elindult a 11-es számú Yamahához. Némán izgultam végig az egy órás edzést. Minden rezdülésére figyeltem amikor őt mutatta a tv. Amikor visszajött a boxba én magam adtam át a kulacsot és álltam ott mellette. Persze éreztem, hogy mindenki minket bámul és még én magam is a képernyőre kerültem. Az edzés végeztével Ben kis pihenőjében vártam hogy végezzen a mérnöki megbeszélésekkel. Addig a kezembe vettem a mobilom és tárcsáztam az unokatestvéremet.

- Végre eszedbe jutottam te flúgos lány.-szólt bele a telefonba köszönés helyett Lisa.

- Szeretlek én is.-sóhajtottam fel és feltettem a lábaimat a kanapéra.- Ezt csinálod nem költözök.

- Ne fenyegess, mert Ben már megígérte!- sóhajtott fel.- Mesélj, mi újság!

- Tudom, csak jó volt ezzel ugratni.-forgattam a szemeimet.- Ma meg volt a nagy fellépésem. Semmi bújkálás vagy valami… Csak mi ketten.

- Wow… Akkor rátok keresek tumblr-n! – vigyorgott.- Mikor is költöztök? Vasárnap?- tette fel a kérdést viccesen.

- Szerintem már az összes képen rajta vagyok amelyiken csak lehet.-forgattam a szemeimet.- Vasárnap ki se mozdulok a szobából és a tv-t se kapcsolom be.

- Szexmaraton… Szuper… Csak mert van egy hírem!- váltott komolyra.

- Legalább Ben is kikapcsol… Miért mi a baj Lisa?-kérdeztem vissza.

- Délelőtt átmentem a házatokba, megnézni hogy állnak a festők… Amúgy tök szép minden.- fecsegte.- És volt szerencsém látni a közvetlen szomszédotokat… Szerencsére ő nem látott.

- Ki az Lisa? Nyögd már ki!-szóltam rá.

- Fabregas nője. Lilly Cesc Fabregas a szomszédotok és a ribanc barátnője. -hadarta el. Megszólalni se volt időm.- És vasárnap eb döntő...

- Kurva jó!- morogtam.- Mindegy, max nem nézek ki az ablakon, amikor az udvaron lesznek.- fintorogtam.- Bár a gyerekzsivaly lehet megzavar majd.-gúnyoskodtam.

- Az a nő egy ribi... Fabregas már csak ilyen nőknek kell... Ribancoknak.-flegmáskodott. Sose kedvelték egymást Cesc-szel, de amikor megcsalt még inkább megutálta.

- Hagyd Lisa. Engem nem érdekel.-sóhajtottam fel.

- Csak jó ha tudod.- felelte.- Akkor majd beszélünk… és nyugi, nem lett pink a hálótok!

- Köszi az infót.-nevettem fel.- Majd jelentkezek... és vizslasd a netet. Tuti megtalálsz ott.

- Rendben. Jó legyél… és egy hatalmas csókot adj a motorosodnak, mert boldog képeket akarok!

- Mert most nem vagyok azok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.- Amúgy hatalmas csókokat szokott nekem adni és fordítva is csukott ajtók mögött.

- Nyitott ajtókat akarok.– vigyorgott.

- Tudod mit Lisa. Kapsz olyan képet. Vagy legalább is a fotósok résen lesznek tuti kapsz.-nevettem fel.- Szeretem Bent.

- Ő is téged! Másképp nem lenne a kezeden a gyűrű.- mosolyogva mondta, én pedig rögtön az ékszerre pillantottam.

- Tudom. Most megyek és megkeresem. Szia Lizzy.-köszöntem el tőle.

Egész nap jól eltelt. Ben szerencsére egészben maradt és egyszer se esett el.

Késő este vonultunk vissza a lakókocsiba. Lefeküdtünk az ágyra és előttem volt a laptop. Ő pedig az oldalára fordulva karolta át a derekamat és figyelte a képernyőt.

- A gumicukromat hagyd.-csaptam a kezére nevetve.

- Kérlek… Cicám... Csak egyet.- motyogta a nyakhajlatomba.

- És holnap hallgathatom, hogy fáj a gyomrod.-forgattam a szemeimet, de nyomtam egy cukrot a szájába.- Szeretlek.

- Nem fog fájni.- rázta meg a fejét mosolyogva.- Csak ne adj tejet rá… és csókolj meg.- kacérkodott. Magamra húztam és megcsókoltam. Igaz csak pár pillanatig csókoltam.

- Kicsit még várnod kell.-vigyorogva fordultam a gép felé ismét.

- Nézzük meg a képeinket!- kért meg.

Felléptem Ben tumblr rajongói oldalára, és végigmutattam a ma készült fotókat. Mindről sugárzott, hogy szeretjük egymást, és ez a legfontosabb. A rajongók rólunk készült cikkeket is megosztottak, amiknek a nagy részét el is olvastuk.

- Legalább nem tudják még a nevedet. Remélem csak akkor derül ki, amikor már Mrs. Spies leszel! - puszilt meg mosolyogva.

- Nem érdekel a sajtó. Csak is te. -csuktam össze a gépet és elfeküdtem az ágyon.

- Mrs.Spies… Milyen jól hangzik.- kerekedett fölém és megcsókolt.

- És mikor szeretnél elvenni?-vigyorogtam rá, miközben a lábaimmal átfontam a derekán.

- Arra gondoltam, hogy a szezon után… De még az idén!- nézett rám komolyan.

- Rendben.-bólintottam.-Karácsonykor? Amerikában?

- Romantikus… Karácsony este.- bólogatott.- Amerikában, vagy bárhol ahol szeretnéd.- csókolt meg újra.- El is kezdheted szervezni már holnap!

- Majd Lisa segít benne.-nevettem fel. Majd a nyakához hajoltam és végig húztam az orromat a bőrén.- Szeretlek.

- Én is szeretlek - csókolt meg édesen és mámorítóan.- Kicsi menyasszonyom.

Órákig csak csókoltuk, simogattuk egymást. Az a kevés ruha is apránként került le rólunk... és minden pillanatát élveztem a szeretkezésünknek.

A második lépések...

2010. július

Más fél év…. Körülbelül ennyi ideje vagyunk együtt Bennel. Igen, mert kijelenthetem. Ő és én egy párt alkotunk. Azonban a munkája és a szoros időbeosztása miatt már lassan más fél hónapja nem járt otthon nálam Amerikában. Nem bírtam tovább a hiányát és Lisa nyaggatását se már. Felültem az első gépre és minden bejelentés nélkül Angliába utaztam, hiszen Silverstoneba van a versenyhétvégéje.

Sikeresen megleptem szombat reggel a pályán. Sokáig csak ölelgetet a csapata garázsának mélyén. Megígérte nekem, hogy nem fog baj történni és van olyan pontja a garázsnak, ahol észre se vesznek a fotósok. Nem kell attól tartanunk, hogy címlapra kerülnénk.

Az időmérőt csendesen figyeltem végig mind addig amíg a kedvesem az egyik kanyarban leesett a motorjáról és hatalmasat esett. A gyomrom görcsbe rándult és a szemeim megteltek könnyel. Nem lehet semmi baja. Az egyik szerelő srác tájékoztatott róla, hogy Bent elvitték az úgy nevezett Mobil Klinikára, ahol minden esés után kivizsgálják a versenyzőket. A lakókocsiba vártam a barátomra. Talán egy óra is eltelt, amikor kinyílt az ajtó és bedöcögött.

- Kicsim!-mosolygott rám, miközben a segítségére siettem. A kanapéhoz vezettem és leültettem rá.

- Mit mondott az orvos?-kérdeztem aggódva.

- Eltört egy csont a lábfejemben és a bokám is sérült.-magyarázta el és feltette a lábát a kanapéra. Óvatosan lehúztam a papucsot róla(amit nem is tudok honnan kapott). A bokája be van dagadva.

- Fáj?

- Annyira nem, mert itt vagy.-simogatta meg az arcomat mosolyogva.

- Bajt hozok a fejedre Kicsim.

- Dehogy!-nevetett fel, majd felhúzott magához és megcsókolt.- Szeretlek Lilly.

- Én is szeretlek.-sóhajtottam az ajkai közé. Igen szeretem, de sokszor jutt még eszembe Fabregas.- Hozok jeget a lábadra.

- Köszönöm.-engedett el.

A lakókocsi szerencsére fullosan felszerelt volt. A fagyasztóból előszedtem a jégkockatartót és egy zacskóba tettem. Ezek után egy törölközőbe tekertem.

- Remélem nem fog fájni…-guggoltam le a lábához és óvatosan a bokájára helyeztem. Kicsikét felszisszent, de ahogy az arcára pillantottam mosolygott rám.

- Lilly…-kezdett el beszélni, de nagyon hamar abba hagyta.

- Fáj? Vagy rosszul csinálom?-húztam fel a szemöldökömet, viszont ő felült és fentebb húzott magához.

- Dehogy. Csak eszembe jutott valami.

- És pedig?-csodálkoztam el.

- Sok időt töltök Európában a versenyek miatt és nagyon kevesett veled…

- Ben! Ben te most szakítani akarsz velem?-kezdtek el hirtelen potyogni a könnyeim. Nem hiszem el, hogy ilyen iszonyat szerencsétlen legyek. Most fog kidobni. Tuti! Érzem. Azonban egyszerűen nevetni kezdett.

- Lilly ne butáskodj!-fogta közre az arcomat a két kezével.

- Akkor meg?-kérdeztem vissza szipogva.

- Mi lenne, ha hozzám költöznél Olaszországba? Csak mi ketten lennénk ott… Bármikor elvonulhatunk a világ elől… És a sulit is tuti megtudjuk oldani, hogy betud fejezni majd.-mosolygott rám, miközben a hüvelykujjaival a bőrömet cirógatta.

- Költözzünk össze?- kérdeztem rá újból.

- Igen Lilly! Költözzünk össze! Szeretném. Nagyon.

- Rendben! Hozzád költözök.-mosolyogtam rá. Szorosan magához ölelt, majd együtt feküdtünk el a kanapén. Órákig csak beszélgettünk… Simogatta az arcomat… Csókolgatott… és becézgetett. Másnap egy flúgos versenyen dobogóra állt. Igen sérült lábbal, de ott állt fent a dobogó harmadik fokán és onnan mosolygott rám. Boldognak éreztem magam és osztoztam az örömében…

2011. október 22.

Idény vége felé járunk, hiszen már csak ez a Malajziai versenyhétvége van hátra és egy futam otthon Spanyolországban. Vagy is régen nem Spanyolországot nevezem az otthonomnak, de ez már rég nem érdekel. Boldognak érzem magam Ben mellett. Boldogan és békésen élünk Olaszországban. Figyelek rá. Meghallgatom a problémáit, segítek neki átvészelni a nehezebb időszakokat és így inkább az iskolát is ott hagytam, hogy vele tudjak lenni. (Bár ennek egyáltalán nem örült) Ezért cserében óv a sajtótól és mindenek ellenére nagyon szeret.

Egy hete Philip Island-en Ausztráliában volt egy csúnya bukása, ami miatt inkább nem indult el a versenyen. Nem volt jól, és egész éjszaka próbáltam lebeszélni a rajthoz állásról. De így egy hét elteltével, már itt vagyunk Sepangban és készül az újabb (remélhetőleg) sikeres versenyre. Édesanyjával, aki egyben a menedzsere is a boxban nézzük az edzést, amikor bekövetkezett az újabb nagy baj. Egyik kanyarból kijövet a Yamaha ledobta magáról Bent és egy elég nagy esés lett ennek a következménye. Alig bírt talpra állni a kedvesem.

- Odamegyek!-pattantam fel a székről.

- Nem! Te itt maradsz Lilly!-osztott ki Mary.- Nem kellene még, hogy a sajtó is elővegyen benneteket.

- De…-nyitottam ki a számat.

- Nincs, de! Tudod jól. A parkolóban találkozzunk.-jelentette ki határozottan és mire észbe kaptam már egyedül voltam a garázsban. Vártam… vártam és végül elindultam arra a helyre, ahol a Mobil Klinika és a paddock közt nem lehetnek fotósok. Fél óra múlva pillantottam meg közeledni Maryt és Bent. A kedvesem nem volt valami jó bőrben, de amint meglátott közelebb lépett hozzám és megölelt.

- Hogy vagy?-simogattam meg az arcát.

- Pocsékul. Fáj a fejem és szédülök.

- Az eddigi agyrázkódása mellé szerzett még egyet.-kotyogta közbe Mary.- Costa doktor nem engedi rajthoz állni. Nincs más választása.

- Helyes döntés.-bólogattam komolyan.

- Azt hiszem én magam döntöttem volna arra, hogy nem indulok. Kicsim beszélek a fiúkkal, átöltözök és visszamegyünk a szálódába jó?

- Persze.-megcsókoltam és elengedtem. Pár pillanatig csak figyeltem, ahogy elballagott.

- Örülök, hogy a fiam megtalált téged. Mindennél jobban szeret.-jelentette ki Mary, míg én csak egyszerűen mosolyogni tudtam…

… Este van már és kint hatalmasat villámlik. Megérkezett a szokásosnak mondható vihar, de ez nem érdekel, hiszen Bent ápolgatom. Egyszer jobban van, de általában még panaszkodik fejfájásra és hányingerre. Épen a fürdőben van, amikor hozzá láttam kicsikét összepakolni a cuccainkat. Egész jól haladtam, amikor a kis párnámon egy aprócska kis dobozta találtam. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet így óvatosan kezembe vettem a dobozt és felemeltem a tetejét. Egy csoda szép gyűrű volt benne.

- Azt hittem sose veszed észre.-szólalt meg az ajtóból Ben. Csodálkozva fordultam felé.

- Ben… Ben ez mi?

- Szerinted?-átvette a dobozkát.- Lilly én nagyon szeretlek. Szeretem a mosolyodat, a kedvességedet… Szeretem, ahogy szét szeded a süteményeket és először a tésztát eszed ki belőle… Szeretem amikor reggel kócosan ébredsz. Szeretem ahogy figyelsz rám… Szeretem amikor hozzám bújt… Szeretlek így ahogy vagy. Lilly Sanchez leszel a feleségem?

- Igen… Igen hozzád megyek.-bólogattam pityeregve. Mosolyogva húzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt.

Igen eljegyzett ezen az estén és a világ legboldogabb emberének éreztem magam. De nem gondoltam, hogy pár óra leforgása után a Pokolba kerülök. A versenyen, amit mi csak a garázsból néztünk végig… szörnyű baleset történt. Elvesztettünk egy tehetséges, fiatal versenyzőt, akinek a halál híre megtörte a mezőnyt.  

Az első lépések..

2008. Május…

- Vedd már fel!-rimánkodtam miközben a búgó hangot hallottam a telefonba és zokogtam.- Nando kérlek!

- Itt Torres.-motyogta végül.

- Nando… - Szipogtam hangosan és próbáltam összeszedni magam, hogy normálisan tudjak beszélni.

- Lilly? Lilly mi a baj?-kapta fel a fejét a hangom hallatán. Elég rémísztő lehetek hajnali egykor így… Ilyen keservesen zokogva.

- Meg…megcsalt! 

- Ki? Fabregas?-csodálkozott el.

- Jaj Torres szerinted ki?-csattantam fel a szememet törölgetve.

- Hol vagy most?

- A repülőtéren.-jelentettem ki. Tényleg ott is vagyok. Egy kényelmetlen széken ücsörgök és várom, hogy a beszállást megkezdhessem.

- Hova akarsz menni? Inkább gyere hozzánk. Lilly kérlek!

- Fernando te vagy az egyetlen barátom Olival, de ilyet nem teszek veletek. Amerikába megyek Elizabeth-hez.- Elizabeth az unokatestvérem, aki nem Barcelonában él, hanem Amerikában. Pontosabban Texasban. Azt hiszem Fabregas Barcelonában keresne először… Persze miután lemászik arról a szőke libáról… Mármint ha eszébe jutok még…

- Lilly Amerika messze van.-sóhajtott fel szomorúan.

- Nando… 5 évet… 5 évet tett tönkre, mert nem bírt magával…

- Megbotlott.-próbált a lelkemre beszélni.

- Nem Fernando! Ez nem így müködik.-ráztam meg a fejem.

- Szereted nem?

- Persze, hogy szeretem… Örökre szeretni fogom, de így… így nem akarom.-ráztam meg a fejem.

- Fel fogsz hívni ugye?-tudtam, hogy rájött nincs más esélye. El kell engednie.

- Persze. Ugye nem fogod sose elmondani neki, hogy hova mentem… Akár hogyan fog könyörögni?

- Sose.

- Köszönöm.-húztam egy apró mosolyra a számat.

- Ne hálálkodj Lilly… Szeretünk.

- Tudom és köszönöm ezt is.-sóhajtottam fel. Bemondták a gépemet.- Most mennem kell. Szia Nando.-köszöntem el tőle, de tudtam talán… Talán idővel túl teszem magam ezen a csalódáson.

2009. Február

Egy ideje már itt vagy Amerikába. Próbálok normális életet élni. Az unokatestvéremmel járok iskolába, hogy egyszer csak pszichológusnak nevezhessem magam. A sulit szeretem, van pár barátom, de az élet kedvem még mindig egyenlő a nullával.

Fabregas sokáig keresett… Telefonált (egy idő után lecseréltem a számomat), emaileket küldött, ami jelen pillanatban is olvasatlanul is a postaládában hever.

- Már megint az elcseszett szerelmi életed miatt keseregsz?-lépett be nevetve az ajtón Lisa.

- Is-is.-rántottam meg a vállam és leraktam a könyvet a kezemből.

- Estére van valami programod?-dőlt a kanapénak a lány.

- Valami limonádé film, egy tábla csoki és a pihe puha ágyam.

- Akkor velem jössz!-jelentette ki vigyorogva.

- Hova a búsba mennék?

- Gyere el velem. A fiúk kitaláltak egy jó kis összejövetelt.

- Mond azt, hogy részeg akarsz lenni és félsz, hogy nem találsz haza.

- Dehogy.-emelte fel védekezően a kezeit.- Csak beülünk egy pizzára a kedvenc helyünkre és beszélgettünk. Amúgy is a fiúk valami meglepetést szerveznek.

- Muszáj ott lennem?-húztam el a számat.

- Igen muszáj! Úgy, hogy… kapd össze magad és legyél szexi.-parancsolt rám kacagva…

… Igen! Kicsíptem magam és el is mentem arra a nagy „bulira”. Szerencsére tényleg nem olyan buli volt, amilyen szokott lenni. A haveri kör csak beszélgetett. Ráadásul csatlakozott hozzánk még egy srác. Egy bizonyos Ben Spies. A fiúk elmondása szerint motorversenyző és elég jó… Jelenleg majd Európában fog majd versenyezni. Nem tudom mi ütött belém… Valami megragadott ebben a fiúban… Amikor nem figyelt egyszerűen csak bámultam… amikor beszélt ittam a szavait. Lassan már kezdtem zavarban érezni magam, hogy így bámulom.

- Lisa haza megyek.-pattantam fel hirtelen a székről és a kabátom után kaptam.

- Naaa…neeee mááár.-finyáskodott az unokatesóm. Nagy meglepetésemre Ben illedelmesen felállt a székről és a kabátomat felsegítette ahogy az úri emberek szokták.

- Haza kísérlek ha nem baj.-mosolygott rám és nem tudtam nem bele egyezni.

- Nem. Egyáltalán nem baj.-pislogtam hatalmasakat.

Elköszöntünk a többiektől és gyalog indultunk el haza. Azonban az mellékes volt, hogy elég messzire lakunk a klubtól. Fecsegtem… Lányosan fecsegtem, de tényleg és az amerikai motoros csak mosolyogva figyelt rám. Igazából úgy veszem észre nem untatom vagy valami.

Egy virágárus mellett sétáltunk el és mire észbe kaptam egy száll fehér rózsát.

- Virágot a virágnak.-mosolygott rám. Úgy érzem magam, mint egy tinédzser.

- Köszönöm, de talán ki is kellene fizetni.-sasoltam be az eladóra.

- Mi lenne, ha…-megfogta a kezemet.- Futás!!!

Észbe kaptam és már tényleg rohantunk. Négy utcával később álltunk csak meg, amikor már szakadtunk a röhögéstől és igazából rá is jöttem, hogy ez már a mi utcánk.

- Köszönöm a szép estét.-mosolygott rám Ben, amikor már az ajtóban álltunk.

- Nekem kellene megköszönnöm. Régóta nem volt ilyen szép estém.

- Holnap… Holnap találkozhatnánk… Persze, ha ráérsz.-motyogta kicsikét zavartan.

- Igen.-bólintottam.-Igen ráérek.-mosolyogtam rá a rózsát forgatva a kezembe.

- Akkor holnap.-mosolygott ő is.- Szép álmokat Lilly.-közelebb lépett hozzám és megpuszilt, majd szépen lassan elsétált. Csak álltam ott és mosolyogtam. Hosszú idő után talán először.