Más fél év…. Körülbelül ennyi ideje vagyunk együtt Bennel. Igen, mert kijelenthetem. Ő és én egy párt alkotunk. Azonban a munkája és a szoros időbeosztása miatt már lassan más fél hónapja nem járt otthon nálam Amerikában. Nem bírtam tovább a hiányát és Lisa nyaggatását se már. Felültem az első gépre és minden bejelentés nélkül Angliába utaztam, hiszen Silverstoneba van a versenyhétvégéje.
Sikeresen megleptem szombat reggel a pályán. Sokáig csak ölelgetet a csapata garázsának mélyén. Megígérte nekem, hogy nem fog baj történni és van olyan pontja a garázsnak, ahol észre se vesznek a fotósok. Nem kell attól tartanunk, hogy címlapra kerülnénk.
Az időmérőt csendesen figyeltem végig mind addig amíg a kedvesem az egyik kanyarban leesett a motorjáról és hatalmasat esett. A gyomrom görcsbe rándult és a szemeim megteltek könnyel. Nem lehet semmi baja. Az egyik szerelő srác tájékoztatott róla, hogy Bent elvitték az úgy nevezett Mobil Klinikára, ahol minden esés után kivizsgálják a versenyzőket. A lakókocsiba vártam a barátomra. Talán egy óra is eltelt, amikor kinyílt az ajtó és bedöcögött. - Kicsim!-mosolygott rám, miközben a segítségére siettem. A kanapéhoz vezettem és leültettem rá.
- Mit mondott az orvos?-kérdeztem aggódva.
- Eltört egy csont a lábfejemben és a bokám is sérült.-magyarázta el és feltette a lábát a kanapéra. Óvatosan lehúztam a papucsot róla(amit nem is tudok honnan kapott). A bokája be van dagadva.
- Fáj?
- Annyira nem, mert itt vagy.-simogatta meg az arcomat mosolyogva.
- Bajt hozok a fejedre Kicsim.
- Dehogy!-nevetett fel, majd felhúzott magához és megcsókolt.- Szeretlek Lilly.
- Én is szeretlek.-sóhajtottam az ajkai közé. Igen szeretem, de sokszor jutt még eszembe Fabregas.- Hozok jeget a lábadra.
- Köszönöm.-engedett el.
A lakókocsi szerencsére fullosan felszerelt volt. A fagyasztóból előszedtem a jégkockatartót és egy zacskóba tettem. Ezek után egy törölközőbe tekertem.- Remélem nem fog fájni…-guggoltam le a lábához és óvatosan a bokájára helyeztem. Kicsikét felszisszent, de ahogy az arcára pillantottam mosolygott rám.
- Lilly…-kezdett el beszélni, de nagyon hamar abba hagyta.
- Fáj? Vagy rosszul csinálom?-húztam fel a szemöldökömet, viszont ő felült és fentebb húzott magához.
- Dehogy. Csak eszembe jutott valami.
- És pedig?-csodálkoztam el.
- Sok időt töltök Európában a versenyek miatt és nagyon kevesett veled…
- Ben! Ben te most szakítani akarsz velem?-kezdtek el hirtelen potyogni a könnyeim. Nem hiszem el, hogy ilyen iszonyat szerencsétlen legyek. Most fog kidobni. Tuti! Érzem. Azonban egyszerűen nevetni kezdett.
- Lilly ne butáskodj!-fogta közre az arcomat a két kezével.
- Akkor meg?-kérdeztem vissza szipogva.
- Mi lenne, ha hozzám költöznél Olaszországba? Csak mi ketten lennénk ott… Bármikor elvonulhatunk a világ elől… És a sulit is tuti megtudjuk oldani, hogy betud fejezni majd.-mosolygott rám, miközben a hüvelykujjaival a bőrömet cirógatta.
- Költözzünk össze?- kérdeztem rá újból.
- Igen Lilly! Költözzünk össze! Szeretném. Nagyon.
- Rendben! Hozzád költözök.-mosolyogtam rá. Szorosan magához ölelt, majd együtt feküdtünk el a kanapén. Órákig csak beszélgettünk… Simogatta az arcomat… Csókolgatott… és becézgetett. Másnap egy flúgos versenyen dobogóra állt. Igen sérült lábbal, de ott állt fent a dobogó harmadik fokán és onnan mosolygott rám. Boldognak éreztem magam és osztoztam az örömében…
2011. október 22.
Idény vége felé járunk, hiszen már csak ez a Malajziai versenyhétvége van hátra és egy futam otthon Spanyolországban. Vagy is régen nem Spanyolországot nevezem az otthonomnak, de ez már rég nem érdekel. Boldognak érzem magam Ben mellett. Boldogan és békésen élünk Olaszországban. Figyelek rá. Meghallgatom a problémáit, segítek neki átvészelni a nehezebb időszakokat és így inkább az iskolát is ott hagytam, hogy vele tudjak lenni. (Bár ennek egyáltalán nem örült) Ezért cserében óv a sajtótól és mindenek ellenére nagyon szeret.
Egy hete Philip Island-en Ausztráliában volt egy csúnya bukása, ami miatt inkább nem indult el a versenyen. Nem volt jól, és egész éjszaka próbáltam lebeszélni a rajthoz állásról. De így egy hét elteltével, már itt vagyunk Sepangban és készül az újabb (remélhetőleg) sikeres versenyre. Édesanyjával, aki egyben a menedzsere is a boxban nézzük az edzést, amikor bekövetkezett az újabb nagy baj. Egyik kanyarból kijövet a Yamaha ledobta magáról Bent és egy elég nagy esés lett ennek a következménye. Alig bírt talpra állni a kedvesem.
- Odamegyek!-pattantam fel a székről.
- Nem! Te itt maradsz Lilly!-osztott ki Mary.- Nem kellene még, hogy a sajtó is elővegyen benneteket. - De…-nyitottam ki a számat.
- Nincs, de! Tudod jól. A parkolóban találkozzunk.-jelentette ki határozottan és mire észbe kaptam már egyedül voltam a garázsban. Vártam… vártam és végül elindultam arra a helyre, ahol a Mobil Klinika és a paddock közt nem lehetnek fotósok. Fél óra múlva pillantottam meg közeledni Maryt és Bent. A kedvesem nem volt valami jó bőrben, de amint meglátott közelebb lépett hozzám és megölelt.
- Hogy vagy?-simogattam meg az arcát.
- Pocsékul. Fáj a fejem és szédülök.
- Az eddigi agyrázkódása mellé szerzett még egyet.-kotyogta közbe Mary.- Costa doktor nem engedi rajthoz állni. Nincs más választása.
- Helyes döntés.-bólogattam komolyan.
- Azt hiszem én magam döntöttem volna arra, hogy nem indulok. Kicsim beszélek a fiúkkal, átöltözök és visszamegyünk a szálódába jó?
- Persze.-megcsókoltam és elengedtem. Pár pillanatig csak figyeltem, ahogy elballagott.
- Örülök, hogy a fiam megtalált téged. Mindennél jobban szeret.-jelentette ki Mary, míg én csak egyszerűen mosolyogni tudtam…
… Este van már és kint hatalmasat villámlik. Megérkezett a szokásosnak mondható vihar, de ez nem érdekel, hiszen Bent ápolgatom. Egyszer jobban van, de általában még panaszkodik fejfájásra és hányingerre. Épen a fürdőben van, amikor hozzá láttam kicsikét összepakolni a cuccainkat. Egész jól haladtam, amikor a kis párnámon egy aprócska kis dobozta találtam. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet így óvatosan kezembe vettem a dobozt és felemeltem a tetejét. Egy csoda szép gyűrű volt benne.
- Azt hittem sose veszed észre.-szólalt meg az ajtóból Ben. Csodálkozva fordultam felé.- Ben… Ben ez mi?
- Szerinted?-átvette a dobozkát.- Lilly én nagyon szeretlek. Szeretem a mosolyodat, a kedvességedet… Szeretem, ahogy szét szeded a süteményeket és először a tésztát eszed ki belőle… Szeretem amikor reggel kócosan ébredsz. Szeretem ahogy figyelsz rám… Szeretem amikor hozzám bújt… Szeretlek így ahogy vagy. Lilly Sanchez leszel a feleségem?
- Igen… Igen hozzád megyek.-bólogattam pityeregve. Mosolyogva húzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt.
Igen eljegyzett ezen az estén és a világ legboldogabb emberének éreztem magam. De nem gondoltam, hogy pár óra leforgása után a Pokolba kerülök. A versenyen, amit mi csak a garázsból néztünk végig… szörnyű baleset történt. Elvesztettünk egy tehetséges, fiatal versenyzőt, akinek a halál híre megtörte a mezőnyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése