Az első lépések..

2008. Május…

- Vedd már fel!-rimánkodtam miközben a búgó hangot hallottam a telefonba és zokogtam.- Nando kérlek!

- Itt Torres.-motyogta végül.

- Nando… - Szipogtam hangosan és próbáltam összeszedni magam, hogy normálisan tudjak beszélni.

- Lilly? Lilly mi a baj?-kapta fel a fejét a hangom hallatán. Elég rémísztő lehetek hajnali egykor így… Ilyen keservesen zokogva.

- Meg…megcsalt! 

- Ki? Fabregas?-csodálkozott el.

- Jaj Torres szerinted ki?-csattantam fel a szememet törölgetve.

- Hol vagy most?

- A repülőtéren.-jelentettem ki. Tényleg ott is vagyok. Egy kényelmetlen széken ücsörgök és várom, hogy a beszállást megkezdhessem.

- Hova akarsz menni? Inkább gyere hozzánk. Lilly kérlek!

- Fernando te vagy az egyetlen barátom Olival, de ilyet nem teszek veletek. Amerikába megyek Elizabeth-hez.- Elizabeth az unokatestvérem, aki nem Barcelonában él, hanem Amerikában. Pontosabban Texasban. Azt hiszem Fabregas Barcelonában keresne először… Persze miután lemászik arról a szőke libáról… Mármint ha eszébe jutok még…

- Lilly Amerika messze van.-sóhajtott fel szomorúan.

- Nando… 5 évet… 5 évet tett tönkre, mert nem bírt magával…

- Megbotlott.-próbált a lelkemre beszélni.

- Nem Fernando! Ez nem így müködik.-ráztam meg a fejem.

- Szereted nem?

- Persze, hogy szeretem… Örökre szeretni fogom, de így… így nem akarom.-ráztam meg a fejem.

- Fel fogsz hívni ugye?-tudtam, hogy rájött nincs más esélye. El kell engednie.

- Persze. Ugye nem fogod sose elmondani neki, hogy hova mentem… Akár hogyan fog könyörögni?

- Sose.

- Köszönöm.-húztam egy apró mosolyra a számat.

- Ne hálálkodj Lilly… Szeretünk.

- Tudom és köszönöm ezt is.-sóhajtottam fel. Bemondták a gépemet.- Most mennem kell. Szia Nando.-köszöntem el tőle, de tudtam talán… Talán idővel túl teszem magam ezen a csalódáson.

2009. Február

Egy ideje már itt vagy Amerikába. Próbálok normális életet élni. Az unokatestvéremmel járok iskolába, hogy egyszer csak pszichológusnak nevezhessem magam. A sulit szeretem, van pár barátom, de az élet kedvem még mindig egyenlő a nullával.

Fabregas sokáig keresett… Telefonált (egy idő után lecseréltem a számomat), emaileket küldött, ami jelen pillanatban is olvasatlanul is a postaládában hever.

- Már megint az elcseszett szerelmi életed miatt keseregsz?-lépett be nevetve az ajtón Lisa.

- Is-is.-rántottam meg a vállam és leraktam a könyvet a kezemből.

- Estére van valami programod?-dőlt a kanapénak a lány.

- Valami limonádé film, egy tábla csoki és a pihe puha ágyam.

- Akkor velem jössz!-jelentette ki vigyorogva.

- Hova a búsba mennék?

- Gyere el velem. A fiúk kitaláltak egy jó kis összejövetelt.

- Mond azt, hogy részeg akarsz lenni és félsz, hogy nem találsz haza.

- Dehogy.-emelte fel védekezően a kezeit.- Csak beülünk egy pizzára a kedvenc helyünkre és beszélgettünk. Amúgy is a fiúk valami meglepetést szerveznek.

- Muszáj ott lennem?-húztam el a számat.

- Igen muszáj! Úgy, hogy… kapd össze magad és legyél szexi.-parancsolt rám kacagva…

… Igen! Kicsíptem magam és el is mentem arra a nagy „bulira”. Szerencsére tényleg nem olyan buli volt, amilyen szokott lenni. A haveri kör csak beszélgetett. Ráadásul csatlakozott hozzánk még egy srác. Egy bizonyos Ben Spies. A fiúk elmondása szerint motorversenyző és elég jó… Jelenleg majd Európában fog majd versenyezni. Nem tudom mi ütött belém… Valami megragadott ebben a fiúban… Amikor nem figyelt egyszerűen csak bámultam… amikor beszélt ittam a szavait. Lassan már kezdtem zavarban érezni magam, hogy így bámulom.

- Lisa haza megyek.-pattantam fel hirtelen a székről és a kabátom után kaptam.

- Naaa…neeee mááár.-finyáskodott az unokatesóm. Nagy meglepetésemre Ben illedelmesen felállt a székről és a kabátomat felsegítette ahogy az úri emberek szokták.

- Haza kísérlek ha nem baj.-mosolygott rám és nem tudtam nem bele egyezni.

- Nem. Egyáltalán nem baj.-pislogtam hatalmasakat.

Elköszöntünk a többiektől és gyalog indultunk el haza. Azonban az mellékes volt, hogy elég messzire lakunk a klubtól. Fecsegtem… Lányosan fecsegtem, de tényleg és az amerikai motoros csak mosolyogva figyelt rám. Igazából úgy veszem észre nem untatom vagy valami.

Egy virágárus mellett sétáltunk el és mire észbe kaptam egy száll fehér rózsát.

- Virágot a virágnak.-mosolygott rám. Úgy érzem magam, mint egy tinédzser.

- Köszönöm, de talán ki is kellene fizetni.-sasoltam be az eladóra.

- Mi lenne, ha…-megfogta a kezemet.- Futás!!!

Észbe kaptam és már tényleg rohantunk. Négy utcával később álltunk csak meg, amikor már szakadtunk a röhögéstől és igazából rá is jöttem, hogy ez már a mi utcánk.

- Köszönöm a szép estét.-mosolygott rám Ben, amikor már az ajtóban álltunk.

- Nekem kellene megköszönnöm. Régóta nem volt ilyen szép estém.

- Holnap… Holnap találkozhatnánk… Persze, ha ráérsz.-motyogta kicsikét zavartan.

- Igen.-bólintottam.-Igen ráérek.-mosolyogtam rá a rózsát forgatva a kezembe.

- Akkor holnap.-mosolygott ő is.- Szép álmokat Lilly.-közelebb lépett hozzám és megpuszilt, majd szépen lassan elsétált. Csak álltam ott és mosolyogtam. Hosszú idő után talán először.