Kemény nap...

 Szombat reggel van és éppen reggelizzünk még a szálódában. Ben az egyik szerelőjével beszélget a pultnál. Addig én csak ültem az egyik kis asztalnál és a pirítosómat rágcsáltam.

- Unatkozol?-huppant le mellém Nicky Hayden a Ducati amerikai versenyzője.

- Kicsikét… és éhes se vagyok. De Ben kinyír ha nem eszek semmit se.

- Érthető.-trillázta mire csak kinyújtottam rá a nyelvem.

- Nem vagy az apám… se a pasim.-fintorogtam.

- Ezen tudunk változtatni, csak szerintem Ben kitekerné a nyakamat.

- Azt hiszem ebben igazad van. Nagyon is.-nevettem fel vidáman.- Nem igen élnéd meg a következő versenyhétvégét.

- Ragaszkodok az életemhez. Így elég ha az esküvőre meghívtok.

- Hát… nem is tudom, hogy bele férsz-e a listába.

- Hééé! Lilly Sánchez!

- Igen úgy hívnak.-nevettem ki vidáman.

- Ne csináld!

- Nyugi Hayden. A kis kutya nézésedet másnak. Kapni fogsz meghívót nyugi.

- Látnom kell, hogyan megy el az esze.-vigyorogva nyújtózkodott egyet.

- Kinek megy el az esze?-csodálkozott el Ben ahogy csatlakozott hozzánk és leült mellém.

- Neked, hogy elveszel engem feleségül.-pislogtam rá ártatlanul.

- Nem ment el az eszem, mert te vagy az életem.-csókolt meg. Nicky nevetni kezdett rajtunk.

- Mint ha egy szerelmes filmbe csöppentem volna.-forgatta a szemeit.

- Mondtam már, hogy utállak?-forgattam a szemeimet én is…

… A pályára kiérve elkezdődött a szokásos felhajtás és így Ben is elszakadt tőlem. A motorhome-ban beszélgettem Mary-vel a helyzetünkről… az átigazolásról és az esküvőről. Megmutattam neki a mobilommal készített képet a ruháról hiszen őt kihagytuk ebből, de szerinte is tökéletes lett a választásunk. Beszélgettünk arról is, hogy milyen helyet válasszunk, de nem jutottunk dőlőre hiszen kaptam egy sms-t Marc-tól, hogy nincs-e kedvem egy kávéhoz. Mivel a kávé nálam bármikor jöhet így visszapötyögtem egy igent és elnézést kértem Marytől. Átsétálva a Repsolhoz mindenhol a kis spanyolt kerestem, de nem találtam. Így az egyik utamba eső szerelőtől kérdeztem meg, de azt mondta, hogy hirtelen összehívtak egy megbeszélést. Nagyot sóhajtottam és körbe néztem újra. Megpillantottam azt a lányt a pultnál, akiről Lisa beszélt. Egyedül volt… Így talán nem baj, ha közelebb megyek hozzá. Nem lehet belőle semmi baj.

- Öhm, hello! – köszöntem neki elég bizonytalanul és fogalmam sincs, miért spanyolul kezdtem el.

- Hola!– köszönt vissza spanyolul és hatalmasat sóhajtottam. Megnyugtató, hogy az anyanyelvemen beszélhetek.

- Megnyugtató, hogy spanyolul beszélhetünk.-magyaráztam el neki mitől is könnyebbültem meg ennyire hiszen az arcára volt írva nem érti mi ütött belém.

- Ha nem jó van még pár nyelv amin tudok. Segíthetek valamiben?

- Keresek valakit, de te új vagy itt, ugye?-gondoltam puhatolózok egy kicsit, hiszen ha Lisa megtudja beszéltem a lánnyal mindenről ki fog faggatni.

- Igen.

- Gondoltam.- tudtam a választ így ez nem volt számomra újdonság.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg nagy meglepetésemre. Csodálkozva pislogtam rá, majd először bólintottam.

- Persze.

- Nem te vagy Fabregas volt barátnője?- teketória nélkül tért rá a kérdésére. Nekem pedig kellett pár perc mire rendeztem az arci izmaimat. Miért pont Fabregasról kell beazonosítani? Ezt akartam elkerülni… De elszámoltam 10-ig, mire megszólaltam.

- De, én vagyok - mondtam ki végül nyugodtan, mint ha misem történt volna. - De az a múlt. Most Ben a párom. Ben Spies.

- Ne értsd félre, nem megbántani akartalak, csak ismerős voltál. Fabregastól is hallottam rólad egyszer. Részegen az ember nyelve megindul.- lazán vállat vont és olyan benyomást kelltet, mint ha csak az időjárásról beszélgetnénk.

- Ismered Fabregast?- lepődtem meg teljesen őszintén. Sok-sok minden átfutott az agyamon, de végül kicsúszott egy kérdés a számon.- És hogy van?

- Egész jól.  EB-n legalábbis, bár a barátnője kiakaszt, de hát az ő élete. Egyébként, Shea vagyok. Shenae Leite személyesen - mutatkozott be, ami eddig nem is jutott az eszembe.

- Lilly Sanchez. Várj, azt hiszem sejtem ki vagy. Múltkor láttalak valahol.-gondolkoztam el. Ki akartam mondani, hogy Dani vagy Bautista mellett, de nem akartam bajt hozni magamra.

- Valamelyik újságban. Hobbi szinten modellkedem.

- Biztos nem úgy. Valakinek az oldalán.

- Ja, akkor EB-döntő után. Előfordult már.

- És mi szél hozott ide a MotoGp-be? Hisz mégis csak a foci a te otthonod.-kérdeztem rá, hogy végre az igazságot is megtudjam.

- Egy fotózással kezdődött. Megismertem Batit, így múltkor kijöttem a versenyre, most pedig egy egész hétvégére.

- Értem. Láttam Caseyéket is ismered.- mosolyogtam hiszen láttam már ahogy Adrival beszélget.

- Ühüm. Nagyon hamar megtaláltam velük a közös hangot.

- És mi a véleményed Pedrosáról?- nem totojáztam tovább inkább rákérdeztem. Ebből is le tudom vonni a következtetést.

- Rendes srác. Kedvelem... nagyon...

- Tényleg az.– bólintottam mosolyogva. Megszólalt a mobilja.

- Ne haragudj, ezt fel kell vennem!

- Csak nyugodtan.-mosolyogtam.

- Szia Kicsim!-köszönt bele a telefonba és felkaptam a fejem. Azt hiszem Lisa megnyugodhat. Van barátja  a lánynak. Még egy kicsit beszélgettem a lánnyal, majd elindultam vissza a Yamahához, hiszen Bennel akartam ebédelni hiszen addig is együtt lehetünk.

Az időmérőhöz közeledve egyre jobban izgultam. Na jó ez megszokott, de most talán a kelleténél is jobban. Hányingerem támadt amikor láttam, hogy felveszi a sisakját, de nem mutattam felé, hogy nem vagyok jól. Utoljára végig simított az arcomon a kesztyűs kezével és elindult a pályára…

15 perc se telt el az időmérőből, amikor a képernyőre Casey került egy hatalmas bukás miatt. A Repsol Honda ledobta magáról, és hatalmasat repült… De sajnos a baj a kavicságyban történt. Nem bírt lábra állni az ausztrál bajnok. A szerelő fiúkkal összenéztük és mindenki tudta, hogy itt baj van…

Következő áldozat az én vőlegényem volt. A garázs egyszerre szisszent fel, amikor megláttok a képeket. Ugyan olyan high side bukás volt, mint a Caseyé, de megnyugvásomra… Vagy is csak részben nyugodtam meg… akkor leszek teljesen nyugodt, amikor az orvos is megvizsgálta. 10 perc múlva ért vissza a garázsba és sápadt volt. Panaszkodott, hogy fáj a könyöke, így egy csomag jeget szereztem legelőször is neki.

- Köszönöm Kicsim.-simogatta meg az arcomat legelőször. Leguggoltam mellé és megfogtam a kezét és hallgattam a beszélgetését a mérnőkével.- Minden olyan hirtelen történt. Befordultam a kanyarba és mire észbe kaptam már repültem.

- Semmi előjele se volt?-érdeklődött a főmérnöke, miközben én csak simogattam Ben kezét.

- Semmi az égvilágon. Ledobott a gép és becsapódtam az aszfaltba. Ami viszont fájdalmas volt.-fintorgott.

- Pihenj! Addig mi rendbe hozzuk a gépedet.-veregette vállon a mérnök és magunkra hagyott. Nem szólaltam meg csak komolyan Benre pislogtam. Mosolyogva simogatta meg az arcomat.

- Jól vagyok!

- De attól meg kell látogatnod Costa doktort az edzés után.

- Tudom! Tudom, de nincs semmi bajom az ég világon.-vonta meg a vállát lazán.

- Miattam?-kis kutya szemek.

- Csak is miattad.-simogatta meg az arcomat és homlokon puszilt.- Szeretlek.

Egyszerű gondolatok...

Már itt vagyunk Indianapolisban és holnap már szponzori rendezvényen kell megjelennem. Szerencsére az én csodás menyasszonyom velem fog tartani. Már az ágyban fekszünk és Lilly mélyen alszik. Pár napot a hétvége után itt maradok Amerikába. Kell egy kis magány, hogy áttudjam gondolni a helyzetemet… mert úgy érzem velem van baj… Nem megy a pályán… és valahogy nem megy a magánéletbe sem. Nem veszekszünk Lillyvel… nem erre gondolok. Hanem hiába próbálkozzunk a babával valahogy nem akar összejönni. Anyu és Lilly orvosa szerint ez természetes, de én nem így érzem… Hallottam egy klinikáról ahol megtudnak bizonyosodni arról, hogy tényleg velem van-e baj. De nem tudom, hogy elmenjek-e… hiszen ez valamilyen szinten árulás lenne. Elárulnám a menyasszonyomat, hogy a tudta nélkül ilyen dolgokba fognék…

Megérintettem az arcát és óvatosan végig húztam az ujjam hegyét az álla vonalán. Nem ébredt fel csak dünnyögött egy kicsit és a mellkasomra húzódott. Mosolyogni tudtam csak.

- Szeretlek Édesem.-suttogtam a fülébe pedig tudtam, hogy alszik és nem hallja. Az arcán megjelent egy halvány mosoly, ami szerintem csak véletlen. Nem baj! Nekem így tökéletes a helyzet… Azt csinálom amit akarok… és van egy csodálatos ember mellettem, akit mindennél jobban szeretek… Az életemet is odaadnám érte.

*

Csütörtök reggel van és éppen ébredezek csak. Ahogy hason ébredtem csak kinyújtottam a kezem és megtapogattam a mellettem az ágyat. Azonban üres volt. Körbe néztem a szobában és Ben pont most lépett vissza a fürdőből.

- Jó reggelt Kicsim.-mosolygott rám és visszafeküdt az ágyba.

- Szia.-csókoltam meg.

- Hogy aludtál?

- Tökéletesen.-simogattam meg a kicsit borostás arcát. Megfogta a csuklómat és a szájához húzta a tenyeremet. Óvatosan bele csókolt.- Szeretlek.-suttogtam.

- Én is szeretlek.-mosolygott rám. Még mindig nem mozdultunk ki az ágyból. Csak feküdtünk és figyeltük egymást… Ben végig cirógatta a hátamat, ami a selyem hálóing ellenére is apró kis lángokat gyújtott a bőrömön.

- Miért vagy ilyen csodás?-kérdezte csendesen.

- Dehogy vagyok csodás. Csak a tiéd vagyok.

- Nekem ez is elég.-hajolt hozzám közelebb és megcsókolt.

Nehezen, de kikászálódtunk az ágyból. Ben türelmesen várt, míg elkészültem. El fogom kísérni a szponzori kötelezetségére, ami jelenleg abból áll, hogy baseballoznia kell. Azt hiszem neki ez menni fog, hiszen ezen a nemzetének az egyik sportja, amit bármikor tudnak játszani.

- Jól áll neked ez a mez.-igazítottam meg rajta a narancssárga felsőt.

- Ha bemondom az unalmast a motorozásban elmegyek baseballozni.-kuncogott és megcsókolt.

- Azért szeretem a paddockot. Maradjunk itt.

- Én is nyugi.-nevetett fel vidáman és magához ölelt szorosan. Kaptam a homlokomra egy puszit, de nem engedett még el. A mellkasának dőlve figyeltem a bemelegítő motorosokat… A fiatalabbik Espargarot, a német Bradlt, a barátomat Marcot és megpillantottam Danit is ahogy az unokatestvéremmel kézen fogva andalognak a pálya szélén.

- Ugye nem fogod őket piszkálni?-pislogtam hatalmas szemmel Benre.

- Nem.

- Biztos?-kérdeztem rá újra.

- Igen biztos Kicsim.-csókolt meg.

- Azért.-csaptam játékosan mellkason. Sarkon fordultam, de ő elkapta a derekamat és visszarántott magához. Bele csókolt a nyakamba.

- Nem fogom piszkálni őket. Aranyosak és Lisa végre boldog.

- Nagyon aranyosak és Lisa tényleg boldog végre.-hagytam, hogy megint bele csókoljon a nyakamba.- De most már nyomás. Vár rád a munka.-csókoltam meg mosolyogva.

- Szeretlek.-kaptam egy gyengéd puszit az arcomra.

- Én is. De menj már.-taszítottam rajta kacagva.

*

Dani ma reggel is olyan kedves volt mint mindig. Ő maga kért meg, hogy kísérjem el ide. Tudom Laguna Secaba is ott voltam vele, de ügyesen kerültem a fotósokat. Most pedig erre esélyem sincs.

- Nem lesz semmi baj.-szorította meg a kezemet.

- Tudom. Minden rendben lesz.-mosolyogtam rá, mire Dani csak közelebb hajolt hozzám és megpuszilta az arcomat.

- Szeretlek.-suttogta mosolyogva.

- Én is.-pusziltam meg az ajkait.- De menj! Ne hanyagold a munkád. Még a végén a Repsol Honda megharagszik, hogy barátnőd van.

Viccesen forgatta a szemeit majd egyszerűen megcsókolt és mosolyogva indult el Marquez felé, aki már éppen a pályán volt. Mosolyogva indultam el Lilly felé, aki most ült le a műanyag székek egyikére.

- Mizus?-huppantam le mellé vigyorogva.

- Nem gondoltam, hogy itt leszel.-puszilt meg.- Mesélj! Ti vagytok már itt egy hete lassan.

- Minden szuper volt.-mosolyogtam.- Bejártuk egész New York City-t. Jól esett, hogy most én mutatok neki valami újat.

Mielőtt Texasba költöztem pár hetet, hónapot New Yorkban töltöttem. Imádom ezt a várost és ezt Lilly is tudja.

- Jól meg vagytok és ez a lényeg.

- Igen… Pont úgy, mint ti.-mosolyogtam rá.

- Minden szuper… Ben pár napot itt marad a futam után, de én haza megyek és folytatom a készülődést.-vonta meg a vállát, miközben fecsegett. Sose gondoltam, hogy Fabregast így eltudja felejteni… Miután akkor azon az éjszakán megérkezett hozzám azt hittem sose lesz olyan, mint régen… De belibbent a képbe Ben és olyan lett, mint akit kicseréltek.

- Remélem én leszek a koszorús lányod.-vigyorogtam rá sunyin.

- Alap, hogy te leszel a koszorús lányom. Szerinted ki más lenne?-ölelt magához szorosan.

- Nem tudom… Talán a szomszéd asszonyod.-szúrtam oda viccesen.

- Menj a fenébe.-forgatta a szemeit.- Inkább figyeld Danit! Nehogy valamelyik ellenfele fejbe verje a labdával.

- Kapna is tőlem az a személy.-forgattam a szemeimet, mire Lilly átölelt. A pályára pillantottam, ahol Dani éppen nevetve kapta el a labdát.

Tervezett nap egy váratlan látogatóval...

Egy hét telt el az angliai kiruccanásunk óta. Ben azóta már edzeni jár, hogy minél jobb erőben legyen az indianapolisi versenyre. Azt mondja, hogy nem fáj a lába, de szerintem, nem mond igazat. Azonban tudom, hogy mindene a versenyzés így támogatom. Ma reggel, ahogy felébredtem küldtem egy üzenetet Lisanak, hogy találkozzunk a kedvenc kávézójában, ha az ideje engedi. Természetesen igent mondott, mint mindig. Óvatosan kimásztam az ágyból és elindultam elvégezni a reggeli teendőimet. Addig is hagytam a vőlegényemet aludni. Farmer nadrágot vettem fel kék színű felsőt. Hajamat összefogtam és amikor visszasétáltam a szobába Ben már ébredezett.

- Hova mész Kicsim?-törölte meg a szemét miközben a fülbevalómat tettem a fülembe.

- Lisaval találkozok. El akarom csábítani egy helyre.-mosolyogtam rá és hasra vágtam magamat az ágyon, majd megcsókoltam.

- Egy helyre?-kérdezett rá kíváncsian, miközben a hajammal kezdett el szórakozni.

- Hát egy szalonba.-vontam meg a vállam vigyorogva.- Egy olyan szalonba.

- Ezt most komolyan mondod?-csodálkozott el, de mosolyogni kezdett.

- Igen! Komolyan mondom.-nevettem fel és megcsókoltam.- Ha decemberben még el akarsz venni lassan el kell kezdenem keresgélni.

- El akarlak venni. Akár most azonnal.-nevetett rajtam és magához vont szorosan.- Tudod jól.

- Tudom.-nevettem fel.-De ha most nem engedsz el nem tudom kiválasztani Lisa segítségével a legszebb ruhát… Amivel újra eltudom csavarni a fejed.

- Már most beléd zúgok minden egyes nap.

- Szeretlek.-csókoltam meg és felpattantam az ágyról.- Szerintem csak ebéd után érünk haza. Kibírod?

- Nehezen, de igen.-bólintott mosolyogva, miközben a vadi új magas sarkúmat vettem fel.- Elfoglalom magam addig.

- Ne a tv előtt, hanem menj edzeni. A szülinapomra egy dobogót kérek Indianapolisban.-vontam meg a vállam lazán.

- De a szülinapod Brno előtt lesz.

- Nem baj. Előre kérem.-vigyorogtam rá és dobtam neki egy csókot, majd mosolyogva sétáltam el.

Kellemes érzés fogott el ahogy beültem a Mercedesbe és kigördültem a bejáróról. Sose voltam híve a gyors hajtásnak… Inkább csak vezetni szerettem. Sokszor fordult már elő, hogy sok száz kilométert vezettem, amikor Olaszországból egy-egy versenyhétvégére utaztunk. Lisa kedvenc kávézója a belvárosban van. Amikor kiszálltam az autóból a napszemüvegemet felvettem, hiszen féltem felismernek.

- Szia.-köszöntem Lisanak, ahogy megpillantottam a szokásos asztalunknál.

- Szia.-kaptam két puszit és szorosan magához ölelt.- Rendeltem neked is egy forró csokit.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá és lepakoltam a táskámat.- Hogy vagy?

- Nagyon jól. Dani bemutatta a családját… és kicsikét nyaraltunk is… De úgy, mint a te párod ő is már a következő versenyre készül.-forgatta a szemeit.

- És ugye eljössz Indianapolisba?-néztem rá könyörgően.

- Igen. Már vasárnap indulunk Amerikába.-jelentette ki büszkén az unokatestvérem. Örömömben megöleltem és még puszit is nyomtam az arcára.- Ennyire szeretsz?

- Nagyon szeretlek, ezt tudod jól.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.- De remélem te pedig engem.

- Húú… Ez most komolyan hangzik.-kuncogott.-De mond mi a baj.

- Eljönnél velem egy helyre?

- Milyen helyre?-csodálkozott Lisa mosolyogva.

- Esküvői ruha szalon?-kérdeztem felvont szemöldökkel és vártam a válaszára.

- Benne vagyok.-nevetett fel.- Együnk egy krémest is.-adta az ötletet én pedig gondolkozás nélkül bele mentem.

… Barcelona talán egyik legszebb és legnagyobb ruhaszalonjába mentünk az unokatestvéremmel. Az egyik alkalmazott azonnal segítségünkre sietett. Kérdezgetett róla, hogy milyen terveim vannak, de megmondtam őszintén, hogy fogalmam sincs. Nem gondolkoztam még ilyenben. Lisa azonban megoldotta a kérdést. Bármilyen ruha típus jöhet majd ő megmondja, hogy jó-e vagy nem.

- És beszéltél azóta Fabregasszal?-kérdezte Lisa, miközben az első ruhába próbáltak bele varázsolni.

- Eltűntek a cikkek és kevesen bámulnak meg. Így nem.-vontam meg a vállam.

- Valamit végre jól csinált.-horkantott fel Lisa és grimaszolt, de ezt én csak a tükörben láttam. Az eladó nő a fűzős részt húzta szorosra a hátamon és én már nem kaptam levegőt.

- Te sose csípted Cesc-t.-ráztam meg a fejem.

- Miatta mentél el messzire.-vágta rá azonnal Lisa. Mindig ezzel takarózik… Mindig azt, mondja, hogy ezért utálja Fabregast… Hogy miatta mentem el Angliába és ő egyedül maradt.

- Te még messzebbre mentél. Egyenesen Amerikába.-emlékeztettem rá.

- Na jó.-sóhajtott fel megadóan.- Nyertél. Kvittek vagyunk.

- Tudom.-vigyorodtam el.

- Amúgy nem tetszik ez a ruha… Neked túlságosan csicsás.-adta ki a véleményét Lisa keményen.

- Hála az Égnek! Nem kapok benne levegőt.-nyögtem fel.

Körülbelül öt ruhát próbáltam fel, amikor bele szerettem egy ruhába. A felső része gyöngyökkel volt kihímezve. Az alja kicsikét nagy volt, de még volt rajta egy szép masni is. Csak álltam a tükör előtt és bámultam magamat.

- Gyönyörű vagy Lilly.-mosolygott Lisa és megölelt.- Mint egy hercegnő.

- Ne túloz már.-töröltem le a könnyeimet.

- Nem túlzok. Csodás vagy.-megcsörrent a mobilja és ahogy kiszedte a telóját a zsebéből mosolyogni kezdett.- Ez Dani. Fel kell vennem.

- Menj csak.-mosolyogtam rá.

Lisa még egyszer megpuszilt és magamra hagyott. Megint visszafordultam a tükör felé és mosolyogva vizsgáltam magam újra. Azt hiszem itt a nyertes ruha.

- Gyönyörű vagy.-szólalt meg egy férfi mögöttem. Meglepetségemben fordultam felé. Fabregas állt előttem.- Szia.

- Szia! Hogy kerülsz ide?-csodálkoztam felé.

- Az utcáról láttalak…-suttogta.- Tényleg csodálatos vagy Lilly.

- Köszönöm.-jelent meg egy aprócska mosoly az arcomon. Pár pillanatig csak billeget az egyik lábáról a másikra. Hezitál… Nagyon jól ismerem már.- Valami baj van?

- Mikor? Mikor lesz a nagy nap?

- Karácsonykor… Amerikában…-adtam meg a választ és nem tudom, hogy képzeltem-e de rosszul esett neki.

Látogatás...

- Minden rendben lesz. A kicsik örülni fognak nekünk és utána haza megyünk Barcelonába.-magyaráztam Bennek, miközben a járdán sétáltunk. Mankóval jár még mindig, de fogja a kezemet.

- Tudod, hogy imádom őket. Fernando és Oli pedig rendesek velem.

- Szeretnek téged.-mosolyogva csókoltam meg.

- Tudom. Én pedig téged szeretlek. Nagyon.

- Ne hízelegj Ben!-nevettem fel.

- Nem hízelgek. Ez az igazság.-homlokon puszilt.- Olyan jó, hogy szünet van. Már vártam rá. Főleg egy ilyen pocsék idényben… Nem tudom mi a baj velem…

- Kicsim…-simogattam meg az arcát, mert elé álltam. Komolyan pislogtam rá.- Nincs veled semmi baj. Az égvilágon semmi.

- De akkor miért nem megy?-bigyesztette le az ajkait.

- Nem tudom.-pusziltam meg.- De lesz jobb. Gyere menjünk.-intettem a ház felé, hiszen eközben megérkeztünk a Torres házhoz. Ben csak bólintott és csengettem. Pár perc múlva már kinyílt az ajtó és a nevemet kiabálva rohant felém Nora. Leguggoltam és ahogy a nyakamba ugrott megöleltem.

- Lilly néni! De jó, hogy itt vagytok. Apu mondta, hogy jöttök.-magyarázta nekem komolyan.

- Látod itt vagyunk.-pusziltam meg az arcát. Felpillantottam és Oli ott mosolygott ránk az ajtóban Leoval a kezében.

- Nora. Mire lenne, ha beengednénk Lillyt és Bent? Ne itt az udvaron ácsorogjanak.

- Ja tényleg.-csapott édesen a homlokára.

Besétáltunk a hatalmas házba és a nappaliba telepedtünk le. Minden olyan világos és tiszta… Igazából én sose szerettem itt élni, még amikor Cesc volt a párom. A folyamatos esőtől és ködtől pocsék volt a hangulatom. A kanapéra ültünk és Oli engedélyével Ben a merevítős lábát kipóckolta.

- Ben bácsi mi történt a lábaddal?-érdeklődött Nora komolyan. Leo éppen hozzám bújt.

- Elestem Prücsök.-vonta meg a vállát lazán a vőlegényem, majd megpuszilta Leot.

- Én is…-mutatta meg a lehorzsolt térdét.- De nekem nem gipszelték be a lábamat.

Majd nem felnevettem, de a fejemet csak Ben vállára hajtottam és mosolyogtam. Ben elmagyarázta Nora-nak mi is történt vele miután a két gyerek kimentek az udvarra a homokozóba. Végre hármasban maradtunk, de azért Oli, mint egy tipikus anyuka minden pillanatban szem előtt tartotta a kicsikéjét.

- Fernando?-érdeklődtem.

- Még edzésen, de egy fél óra múlva szerintem már itthon lesz. De ti hogy vagytok? Azon kívül, hogy megsérült a lábad.-mutatott Benre.

- Fáradtan, de boldogan.-sóhajtott fel a vőlegényem, és megpuszilta a homlokomat. Rámosolyogtam és megfogtam a vállamon pihenő kezét.

- Most legalább kicsikét együtt leszünk. Csak is ketten.

- Akkor nem itt kellene lennetek.-kuncogott Mrs. Torres.

- Értsd jól. De a nyár eleje óta nem is láttunk benneteket.-bigyesztettem le az ajkaimat.

- Ti minden héten máshol voltatok és ráadásul költözködtetek. Nandonak pedig ott volt az eb.-adta meg a választ a barátnőm lazán.

- De most már Barcelonába költöztünk és van pár napunk Indianapolisig.-vigyorgott Ben.

- Pontosan.-bólintottam.

Hamarosan Nando haza tért és a felesége elvonult a konyhába ebédet készíteni, mire Ben kidöcögött az udvarra, hogy játszhasson a kicsikkel, így én egyedül maradtam a nappaliban és vártam, hogy Nando csatlakozzon hozzám miután lepakolta a cuccait.

- Na itt is vagyok.-mosolygott rám.- Mondanám, hogy régen láttalak, de szerintem ezzel a Drágám megelőzött.

- Ebben igazad van.-bólintottam.- Inkább mesélj te. Nem én vagyok kétszeres eb győztes.

- Ez tudod jól, hogy nem számít.-csóválta meg a fejét homlokát ráncolva.

- Tudom, de jól hangzik.-kuncogtam.

- Vicces kedved van… Eltekintve egy-két dolgotól.-értetlenül vontam fel a szemöldökömet, mert fogalmam se volt róla, hogy mire gondol.- Hallottam róla, hogy ki táncolt vissza az életedbe.

- Honnan…

- Honnan tudok róla?-nevetett fel kicsikét gondterhelten.- Meg vannak a forrásaim… Amúgy is… Tudod jól, hogy milyen pletykásak a focisták.

- Te is focista vagy…

- Ez apró…-mutatta a mértéket.- Kis részletkérdés. Nos? Mit érzel most?

- Nem tudom…-fintorogtam.

- Lilly.-szólt rám úgy, mint egy báty, aki most kapta valami hazugságon a húgát. Részben igaz is volt.

- Össze vagyok zavarodban. Ő az életem…-mutattam Benre, aki homokvárat épített Leoval, miközben Nora magyarázott neki valamit nagy komolyan.- De ahogy Cesct megláttam… ahogy beszéltünk… alattomosan visszakúszott a fejembe. Hiába akarom kizárni nem megy…

- Jaj Lilly…-fintorgott Torres.

- Nekem mondod? Ráadásul a szomszédom.-hasonló arc kifejezését ölthettem fel.

Órákig beszélgettünk… Ebéd közben és ebéd után is… Egyszerűen annyi mindenről beszélgettünk, mint ha évek óta nem találkoztunk volna és ezt próbáljuk két nap alatt bepótolni, hiszen  nem sokáig maradunk itt.

Bennel a vendégszobában kaptunk szállást és a vőlegényem nagyon hamar elaludt, én viszont csak csodáltam ahogy alszik. Jó tudom ez nyálasan hangzik, de ezt érzem ilyenkor. Nekem ő egy nyeremény… Rezegni kezdett a telefonom és láttam, hogy Lisa hív.

- Várj egy percet.-suttogtam a telefonba, majd óvatosan kimásztam Ben karjai közül és kisétáltam a teraszra.- Na itt is vagyok. Mi újság?

- Régen beszéltünk…-kezdett bele bátortalanul Lisa.

- Tegnap előtt…-nevettem fel.

- Jól van-na…-fintorgott. Ez a hanglejtés sejtetett valamit.

- Mi a baj Lisa?-ültem le a kerti asztalhoz.

- Csak félek…-suttogta maga elé. Nagyot sóhajtottam.

- Elmondod mi történt?-mosolyogtam magam elé.

- Dani azt szeretné, hogy elmenjek haza vele… Beszeretne mutatni a családjának.

- De ez nem baj.-nevettem fel.

- És ha túl korai? Lilly nem mindenkinek olyan a kapcsolata, mint neked és Bennek.

- Lisa ez durva volt… Nekünk se tökéletes tudod jól.-morogtam.

- Tudom… tudom… Bocs.-sóhajtott fel és már nem is tudtam rá haragudni. – Szerinted mit csináljak?

- Figyelj rám! A helyedben én szépen egy nagy levegő után fognám magam és szépen kiöltöznék és megfognám Dani kezét és túl esnék ezen a családi pofa viziten.

- Ezt jól megfogalmaztad.-nevetett fel végül Lisa megkönnyebbülten.

- Tudom… Elmész?

- Azt hiszem igen. Dani mellett nem lesz baj.-sóhajtott fel megkönnyebbülten.

- Látod… Kérdezhetek valamit?

- Ha most felvilágosítást akarsz kérni, szerintem elkéstél. Tudod, hogy mit, hogy kell csinálni. Vagy kérdezd meg Bent.

- Jajj ne! Már megint teljesen perverz vagy!-kuncogtam hangosan.

- Te kérdeztél.-csattant fel hangosan Lisa védekezően.

- Az eredeti kérdésem az lett volna, hogy szereted Danit?-nagy csend lett a vonal másik végén. Vártam… Vártam… De még rá is néztem a készülékre, hogy nem-e megszakadt a kapcsolat.- Lisa itt vagy?

- Ühüm…-hümmögött.

- Nos? Szerelmes vagy Daniba?

- Igen.-válaszolta szinte suttogva.