Látogatás...

- Minden rendben lesz. A kicsik örülni fognak nekünk és utána haza megyünk Barcelonába.-magyaráztam Bennek, miközben a járdán sétáltunk. Mankóval jár még mindig, de fogja a kezemet.

- Tudod, hogy imádom őket. Fernando és Oli pedig rendesek velem.

- Szeretnek téged.-mosolyogva csókoltam meg.

- Tudom. Én pedig téged szeretlek. Nagyon.

- Ne hízelegj Ben!-nevettem fel.

- Nem hízelgek. Ez az igazság.-homlokon puszilt.- Olyan jó, hogy szünet van. Már vártam rá. Főleg egy ilyen pocsék idényben… Nem tudom mi a baj velem…

- Kicsim…-simogattam meg az arcát, mert elé álltam. Komolyan pislogtam rá.- Nincs veled semmi baj. Az égvilágon semmi.

- De akkor miért nem megy?-bigyesztette le az ajkait.

- Nem tudom.-pusziltam meg.- De lesz jobb. Gyere menjünk.-intettem a ház felé, hiszen eközben megérkeztünk a Torres házhoz. Ben csak bólintott és csengettem. Pár perc múlva már kinyílt az ajtó és a nevemet kiabálva rohant felém Nora. Leguggoltam és ahogy a nyakamba ugrott megöleltem.

- Lilly néni! De jó, hogy itt vagytok. Apu mondta, hogy jöttök.-magyarázta nekem komolyan.

- Látod itt vagyunk.-pusziltam meg az arcát. Felpillantottam és Oli ott mosolygott ránk az ajtóban Leoval a kezében.

- Nora. Mire lenne, ha beengednénk Lillyt és Bent? Ne itt az udvaron ácsorogjanak.

- Ja tényleg.-csapott édesen a homlokára.

Besétáltunk a hatalmas házba és a nappaliba telepedtünk le. Minden olyan világos és tiszta… Igazából én sose szerettem itt élni, még amikor Cesc volt a párom. A folyamatos esőtől és ködtől pocsék volt a hangulatom. A kanapéra ültünk és Oli engedélyével Ben a merevítős lábát kipóckolta.

- Ben bácsi mi történt a lábaddal?-érdeklődött Nora komolyan. Leo éppen hozzám bújt.

- Elestem Prücsök.-vonta meg a vállát lazán a vőlegényem, majd megpuszilta Leot.

- Én is…-mutatta meg a lehorzsolt térdét.- De nekem nem gipszelték be a lábamat.

Majd nem felnevettem, de a fejemet csak Ben vállára hajtottam és mosolyogtam. Ben elmagyarázta Nora-nak mi is történt vele miután a két gyerek kimentek az udvarra a homokozóba. Végre hármasban maradtunk, de azért Oli, mint egy tipikus anyuka minden pillanatban szem előtt tartotta a kicsikéjét.

- Fernando?-érdeklődtem.

- Még edzésen, de egy fél óra múlva szerintem már itthon lesz. De ti hogy vagytok? Azon kívül, hogy megsérült a lábad.-mutatott Benre.

- Fáradtan, de boldogan.-sóhajtott fel a vőlegényem, és megpuszilta a homlokomat. Rámosolyogtam és megfogtam a vállamon pihenő kezét.

- Most legalább kicsikét együtt leszünk. Csak is ketten.

- Akkor nem itt kellene lennetek.-kuncogott Mrs. Torres.

- Értsd jól. De a nyár eleje óta nem is láttunk benneteket.-bigyesztettem le az ajkaimat.

- Ti minden héten máshol voltatok és ráadásul költözködtetek. Nandonak pedig ott volt az eb.-adta meg a választ a barátnőm lazán.

- De most már Barcelonába költöztünk és van pár napunk Indianapolisig.-vigyorgott Ben.

- Pontosan.-bólintottam.

Hamarosan Nando haza tért és a felesége elvonult a konyhába ebédet készíteni, mire Ben kidöcögött az udvarra, hogy játszhasson a kicsikkel, így én egyedül maradtam a nappaliban és vártam, hogy Nando csatlakozzon hozzám miután lepakolta a cuccait.

- Na itt is vagyok.-mosolygott rám.- Mondanám, hogy régen láttalak, de szerintem ezzel a Drágám megelőzött.

- Ebben igazad van.-bólintottam.- Inkább mesélj te. Nem én vagyok kétszeres eb győztes.

- Ez tudod jól, hogy nem számít.-csóválta meg a fejét homlokát ráncolva.

- Tudom, de jól hangzik.-kuncogtam.

- Vicces kedved van… Eltekintve egy-két dolgotól.-értetlenül vontam fel a szemöldökömet, mert fogalmam se volt róla, hogy mire gondol.- Hallottam róla, hogy ki táncolt vissza az életedbe.

- Honnan…

- Honnan tudok róla?-nevetett fel kicsikét gondterhelten.- Meg vannak a forrásaim… Amúgy is… Tudod jól, hogy milyen pletykásak a focisták.

- Te is focista vagy…

- Ez apró…-mutatta a mértéket.- Kis részletkérdés. Nos? Mit érzel most?

- Nem tudom…-fintorogtam.

- Lilly.-szólt rám úgy, mint egy báty, aki most kapta valami hazugságon a húgát. Részben igaz is volt.

- Össze vagyok zavarodban. Ő az életem…-mutattam Benre, aki homokvárat épített Leoval, miközben Nora magyarázott neki valamit nagy komolyan.- De ahogy Cesct megláttam… ahogy beszéltünk… alattomosan visszakúszott a fejembe. Hiába akarom kizárni nem megy…

- Jaj Lilly…-fintorgott Torres.

- Nekem mondod? Ráadásul a szomszédom.-hasonló arc kifejezését ölthettem fel.

Órákig beszélgettünk… Ebéd közben és ebéd után is… Egyszerűen annyi mindenről beszélgettünk, mint ha évek óta nem találkoztunk volna és ezt próbáljuk két nap alatt bepótolni, hiszen  nem sokáig maradunk itt.

Bennel a vendégszobában kaptunk szállást és a vőlegényem nagyon hamar elaludt, én viszont csak csodáltam ahogy alszik. Jó tudom ez nyálasan hangzik, de ezt érzem ilyenkor. Nekem ő egy nyeremény… Rezegni kezdett a telefonom és láttam, hogy Lisa hív.

- Várj egy percet.-suttogtam a telefonba, majd óvatosan kimásztam Ben karjai közül és kisétáltam a teraszra.- Na itt is vagyok. Mi újság?

- Régen beszéltünk…-kezdett bele bátortalanul Lisa.

- Tegnap előtt…-nevettem fel.

- Jól van-na…-fintorgott. Ez a hanglejtés sejtetett valamit.

- Mi a baj Lisa?-ültem le a kerti asztalhoz.

- Csak félek…-suttogta maga elé. Nagyot sóhajtottam.

- Elmondod mi történt?-mosolyogtam magam elé.

- Dani azt szeretné, hogy elmenjek haza vele… Beszeretne mutatni a családjának.

- De ez nem baj.-nevettem fel.

- És ha túl korai? Lilly nem mindenkinek olyan a kapcsolata, mint neked és Bennek.

- Lisa ez durva volt… Nekünk se tökéletes tudod jól.-morogtam.

- Tudom… tudom… Bocs.-sóhajtott fel és már nem is tudtam rá haragudni. – Szerinted mit csináljak?

- Figyelj rám! A helyedben én szépen egy nagy levegő után fognám magam és szépen kiöltöznék és megfognám Dani kezét és túl esnék ezen a családi pofa viziten.

- Ezt jól megfogalmaztad.-nevetett fel végül Lisa megkönnyebbülten.

- Tudom… Elmész?

- Azt hiszem igen. Dani mellett nem lesz baj.-sóhajtott fel megkönnyebbülten.

- Látod… Kérdezhetek valamit?

- Ha most felvilágosítást akarsz kérni, szerintem elkéstél. Tudod, hogy mit, hogy kell csinálni. Vagy kérdezd meg Bent.

- Jajj ne! Már megint teljesen perverz vagy!-kuncogtam hangosan.

- Te kérdeztél.-csattant fel hangosan Lisa védekezően.

- Az eredeti kérdésem az lett volna, hogy szereted Danit?-nagy csend lett a vonal másik végén. Vártam… Vártam… De még rá is néztem a készülékre, hogy nem-e megszakadt a kapcsolat.- Lisa itt vagy?

- Ühüm…-hümmögött.

- Nos? Szerelmes vagy Daniba?

- Igen.-válaszolta szinte suttogva.