Egyszerű gondolatok...

Már itt vagyunk Indianapolisban és holnap már szponzori rendezvényen kell megjelennem. Szerencsére az én csodás menyasszonyom velem fog tartani. Már az ágyban fekszünk és Lilly mélyen alszik. Pár napot a hétvége után itt maradok Amerikába. Kell egy kis magány, hogy áttudjam gondolni a helyzetemet… mert úgy érzem velem van baj… Nem megy a pályán… és valahogy nem megy a magánéletbe sem. Nem veszekszünk Lillyvel… nem erre gondolok. Hanem hiába próbálkozzunk a babával valahogy nem akar összejönni. Anyu és Lilly orvosa szerint ez természetes, de én nem így érzem… Hallottam egy klinikáról ahol megtudnak bizonyosodni arról, hogy tényleg velem van-e baj. De nem tudom, hogy elmenjek-e… hiszen ez valamilyen szinten árulás lenne. Elárulnám a menyasszonyomat, hogy a tudta nélkül ilyen dolgokba fognék…

Megérintettem az arcát és óvatosan végig húztam az ujjam hegyét az álla vonalán. Nem ébredt fel csak dünnyögött egy kicsit és a mellkasomra húzódott. Mosolyogni tudtam csak.

- Szeretlek Édesem.-suttogtam a fülébe pedig tudtam, hogy alszik és nem hallja. Az arcán megjelent egy halvány mosoly, ami szerintem csak véletlen. Nem baj! Nekem így tökéletes a helyzet… Azt csinálom amit akarok… és van egy csodálatos ember mellettem, akit mindennél jobban szeretek… Az életemet is odaadnám érte.

*

Csütörtök reggel van és éppen ébredezek csak. Ahogy hason ébredtem csak kinyújtottam a kezem és megtapogattam a mellettem az ágyat. Azonban üres volt. Körbe néztem a szobában és Ben pont most lépett vissza a fürdőből.

- Jó reggelt Kicsim.-mosolygott rám és visszafeküdt az ágyba.

- Szia.-csókoltam meg.

- Hogy aludtál?

- Tökéletesen.-simogattam meg a kicsit borostás arcát. Megfogta a csuklómat és a szájához húzta a tenyeremet. Óvatosan bele csókolt.- Szeretlek.-suttogtam.

- Én is szeretlek.-mosolygott rám. Még mindig nem mozdultunk ki az ágyból. Csak feküdtünk és figyeltük egymást… Ben végig cirógatta a hátamat, ami a selyem hálóing ellenére is apró kis lángokat gyújtott a bőrömön.

- Miért vagy ilyen csodás?-kérdezte csendesen.

- Dehogy vagyok csodás. Csak a tiéd vagyok.

- Nekem ez is elég.-hajolt hozzám közelebb és megcsókolt.

Nehezen, de kikászálódtunk az ágyból. Ben türelmesen várt, míg elkészültem. El fogom kísérni a szponzori kötelezetségére, ami jelenleg abból áll, hogy baseballoznia kell. Azt hiszem neki ez menni fog, hiszen ezen a nemzetének az egyik sportja, amit bármikor tudnak játszani.

- Jól áll neked ez a mez.-igazítottam meg rajta a narancssárga felsőt.

- Ha bemondom az unalmast a motorozásban elmegyek baseballozni.-kuncogott és megcsókolt.

- Azért szeretem a paddockot. Maradjunk itt.

- Én is nyugi.-nevetett fel vidáman és magához ölelt szorosan. Kaptam a homlokomra egy puszit, de nem engedett még el. A mellkasának dőlve figyeltem a bemelegítő motorosokat… A fiatalabbik Espargarot, a német Bradlt, a barátomat Marcot és megpillantottam Danit is ahogy az unokatestvéremmel kézen fogva andalognak a pálya szélén.

- Ugye nem fogod őket piszkálni?-pislogtam hatalmas szemmel Benre.

- Nem.

- Biztos?-kérdeztem rá újra.

- Igen biztos Kicsim.-csókolt meg.

- Azért.-csaptam játékosan mellkason. Sarkon fordultam, de ő elkapta a derekamat és visszarántott magához. Bele csókolt a nyakamba.

- Nem fogom piszkálni őket. Aranyosak és Lisa végre boldog.

- Nagyon aranyosak és Lisa tényleg boldog végre.-hagytam, hogy megint bele csókoljon a nyakamba.- De most már nyomás. Vár rád a munka.-csókoltam meg mosolyogva.

- Szeretlek.-kaptam egy gyengéd puszit az arcomra.

- Én is. De menj már.-taszítottam rajta kacagva.

*

Dani ma reggel is olyan kedves volt mint mindig. Ő maga kért meg, hogy kísérjem el ide. Tudom Laguna Secaba is ott voltam vele, de ügyesen kerültem a fotósokat. Most pedig erre esélyem sincs.

- Nem lesz semmi baj.-szorította meg a kezemet.

- Tudom. Minden rendben lesz.-mosolyogtam rá, mire Dani csak közelebb hajolt hozzám és megpuszilta az arcomat.

- Szeretlek.-suttogta mosolyogva.

- Én is.-pusziltam meg az ajkait.- De menj! Ne hanyagold a munkád. Még a végén a Repsol Honda megharagszik, hogy barátnőd van.

Viccesen forgatta a szemeit majd egyszerűen megcsókolt és mosolyogva indult el Marquez felé, aki már éppen a pályán volt. Mosolyogva indultam el Lilly felé, aki most ült le a műanyag székek egyikére.

- Mizus?-huppantam le mellé vigyorogva.

- Nem gondoltam, hogy itt leszel.-puszilt meg.- Mesélj! Ti vagytok már itt egy hete lassan.

- Minden szuper volt.-mosolyogtam.- Bejártuk egész New York City-t. Jól esett, hogy most én mutatok neki valami újat.

Mielőtt Texasba költöztem pár hetet, hónapot New Yorkban töltöttem. Imádom ezt a várost és ezt Lilly is tudja.

- Jól meg vagytok és ez a lényeg.

- Igen… Pont úgy, mint ti.-mosolyogtam rá.

- Minden szuper… Ben pár napot itt marad a futam után, de én haza megyek és folytatom a készülődést.-vonta meg a vállát, miközben fecsegett. Sose gondoltam, hogy Fabregast így eltudja felejteni… Miután akkor azon az éjszakán megérkezett hozzám azt hittem sose lesz olyan, mint régen… De belibbent a képbe Ben és olyan lett, mint akit kicseréltek.

- Remélem én leszek a koszorús lányod.-vigyorogtam rá sunyin.

- Alap, hogy te leszel a koszorús lányom. Szerinted ki más lenne?-ölelt magához szorosan.

- Nem tudom… Talán a szomszéd asszonyod.-szúrtam oda viccesen.

- Menj a fenébe.-forgatta a szemeit.- Inkább figyeld Danit! Nehogy valamelyik ellenfele fejbe verje a labdával.

- Kapna is tőlem az a személy.-forgattam a szemeimet, mire Lilly átölelt. A pályára pillantottam, ahol Dani éppen nevetve kapta el a labdát.