Féltékenység....

Szombat este van és kivételesen egyedül vagyok itthon. Daniella a barátnőivel „csajos” estét tartanak, míg a gyerekek a barátaiknál alszanak. Unatkoztam egyedül így fogtam magam és átmentem az én barátomhoz… Gerardhoz.

- Mi az haver? Kidobott a csajod?-kacagott a barátom, ahogy kinyitotta az ajtót.

- Nem. Csak egyedül vagyok és unatkozok. Nem zavarok?-pislogtam rá. Reméltem nem küld el.

- Gyere csak be. Filmet akartunk nézni Kicsimmel.

- Szia Shaki.-pusziltam meg a lányt.- Hogy vagy?

- Inkább hogy vagyunk.-mosolygott rám és a kezét a hasára tette. Leesett az állam.

- Ez most komoly?-csodálkoztam el és Gerard-ra pillantottam, aki csak fülig érő szájjal bólintott.

- Igen. Haver apa leszek.-kurjongott örömébe.

- Te vagy az első, akinek elmondta.-suttogta a fülembe a nő fejét csóválva.

- Gratulálok.-mosolyogva öleltem magamhoz mind a kettőjüket.

A nappaliba ültünk le a kanapéra és a barátom hozott egy-egy sört nekünk, míg a szerelmének egy pohár baracklevet. Pár pillanatig némán ültünk és a tv hangja zavarta meg a csendet.

- Nyögd ki mi a bajod?-forgatta a szemeit a focista társam.

- Honnan veszed, hogy bajom van?

- Az arcodra van írva.-vonta meg a vállát.- Nos? Lilly?

- Azt hiszem.-rántottam meg a vállamat én is.

- Fiúk… Bocsi, de én le vagyok maradva… Ki az a Lilly?-kotyogta közbe a lány.

- Cesc első szerelme.

- Akivel mi történt?

- Hülye volt és megcsalta.-mesélte el röviden a történetemet Gerard.

- Jujj… Tényleg hülye voltál akkor Cesc.-pislogott rám fejét csóválva.

- Rájöttem nyugi.-nyögtem fel.

- És az eb alatt pedig rájött, hogy kinek a menyasszonya és hova is költözött.-folytatta tovább a beszédet a társam. Könnyebb így minden, hogy ő beszél én pedig csak hallgatok.

- És hova?

- Emlékszel arra az üres házra az utcából?-kérdezte Gerard, mire Shaki csak bólintott.- Na oda.

- Húúú…-fújjta ki a levegőt a tüdejéből a nő.- És most mi a baj?

- A héten megjelent pár cikk… Lilly felhívott Amerikából, hogy tűntessem el a dolgokat.

- És te megtetted?-kérdezték egyszerre.

- Természetesen…-bólintottam határozottan.

- De akkor mi bánt?

- Nem tudom…-sóhajtottam fel.- Egyáltalán nem tudom, hogy mi a bajom… Csak bánt, hogy olyan tökéletesnek tűnik az élete…

- Te féltékeny vagy.-állapította meg Gerard komolyan.- Arcodra van írva… Megesz a fene azért mert Lilly nem melletted van.

*

Vasárnap hajnal van. Nem sokára tudom, hogy meg fog szólalni az ébresztő, hiszen vár ránk a pálya. Ben sérültem is, motorra fog ülni hiába mondanék bármit is. Tudom ez az élete… és én már megtanultam kezelni. Kénytelen vagyok, hiszen e nélkül nem is menne a dolog köztünk. 5:50-kor megszólalt a telefon és gyorsan kinyomtam. Ben hangosan morogni kezdett, de a szemeit nem nyitotta ki. Megsimogattam az arcát.

- Ébresztő Kicsim.-suttogtam neki. Megint csak morogott egyet, de megcsókoltam az ajkait.-Ébresztő.

- Így tényleg kellemes az ébresztő.-mosolygott rám és megcsókolt újra. Maga alá fordított az ágyon.

- Így is nagyon jó.-kuncogtam miközben bele csókolt a nyakamba.-Hogy van a lábad?

- Jobban… Sokkal jobban.-motyogta, miközben a nyakamat tovább csókolta tovább és a kezét a combomra csúsztatta. Lassan elindult fel felé.

- El fogunk késni…-suttogtam én is, de egyszerűen nem tudtam ellökni magamtól.

- Nem…

- De el fogunk késni.-motyogtam vigyorogva, de már a rövid nadrágját lefelé toltam.

- Nem fogunk.

- Remélem is.-húztam magamhoz szorosan és megcsókoltam…

… Igazából tényleg nem késtünk el. Egyszerűen tökéletes volt minden pillanata a reggelnek. Mi már Bennel a pályán tartózkodunk. Itt is reggeliztünk meg közösen és elkísértem Bent a Mobil Klinikára is, hiszen az edzés előtt kap még egy kis gyógyszert, hogy ne legyenek fájdalmai a gyakorláson.

A klinikáról visszajöttünk a csapathoz és Ben elment még egy megbeszélésre, hiszen mire az edzés következik a gyógyszer teljes mértékben hat. Az egyik asztal mellett ücsörögtem a kávémat bámulva, amikor levágódott mellém Lisa, de nem szólt egy árva szót se.

- Neked mi bajod van?-néztem rá értetlenül.

- Dani.-morogta.

- Ehh?-kérdeztem vissza, mert azt hittem rosszul hallok.

- Dani és egy lány.

- Milyen lány? Mit csinált Dani?-értetlenkedtem tovább.

- Ahogy jöttünk be a pályára véletlenül elsodort egy lányt. Szerintem a Gresini Hondás a csaj…-fűzte hozzá lazán.- Kiverte Dani a kezéből a kávét és ráadásul jól meg is bámulta… És tudod mi a csúcspont?

- Mi?-kérdeztem somolyogva.

- Délután a verseny után kávézni fognak.-puffogott tovább.

- Lisa te féltékeny vagy.

- Nem…-vágta rá.

- De!-bólintottam.

- Na jó! Féltékeny vagyok! De ha láttad volna a csajt meg is értenéd… Hozzá képest én bánya rém vagyok.

- Jajj dehogy.-legyintettem csak.

- De! Elhiheted! Majd megmutatom neked ki is az a csaj.

- Oké-oké!-adtam be a derekam mosolyogva.

Ben végig szenvedte a bemelegítő edzést, de még így is indulni akar a versenyen. A bemelegítő edzés után pihenni tért a lakókocsiba és vele tartottam én is. Összebújtunk csak az ágyon és beszélgettünk. Elmesélte nekem, hogy is érezz az indulással kapcsolatban és szerinte a fájós lába ellenére is érhet el jó eredményt. Miután végzett a monológgal elmeséltem, hogy Lisa mit mondott nekem… Hogy féltékeny egy vadidegen lányra… és most olyan a hangulata mint a legrosszabb pokróc. Ben szerint hamar el fog múlni ez, hiszen szerelmes Lisa Daniba hiába próbálja tagadni. Ezek után átterelődött a beszélgetésünk egy sokkal kellemesebb témára. Mihez is kezdjünk a következő két egész hétben… Elmenjünk-e nyaralni… Haza menjünk Barcelonába… vagy maradjunk itt Amerikába.

- Mi lenne, ha elmennénk Angliába is?-pislogtam rá nagy szemekkel.

- Anglia?-kérdezett vissza vigyorogva. Tudtam, hogy csak a hülyét tetteti.

- Nando és Oli látni szeretnének minket… és a kicsik is. Elmegyünk ugye?

- Persze.-simogatta meg végül a hajamat.- Tudod, hogy imádom a gyerekeket és Nandoék rendesek velem.

- Tudom.-pusziltam meg az arcát. Ezek után csak magához húzott és simogatta a hátamat. Talán el is aludhattam a karjai közt, amikor egyszer csak homlokon puszilt és közölte ideje öltöznie. Segítettem neki mindenben. A szokásos procedúránk miatt meg most a sérülése is nehézkessé tette a mozgását.

A lakókocsiból kilépve végig figyeltem az útját a garázsig. Nagyon féltettem… Ilyenkor a rajt előtt egy órával a gyomrom akkora már, mint egy gombóc és a futam után múlik csak el. A garázsban is körülötte voltam majd amikor elkezdődött a rajtceremónia kisétáltunk Lisaval és Maryvel a boksz utca falához. Nem voltam olyan, mint Adri, hogy mellette álljak a rajtrácson, mert tudtam ezzel én csak elterelném a figyelmét.

- Nézd csak! Az a lány!-bökött nem túl kedvesen oldalba az unokatestvérem és Alvaro Bautista felé bökött. Ott állt mellette esernyőtartóként egy nagyon csinos lány. Szemre vételeztem és rájöttem Lisanak nagyon is igaza van. Gyönyörű lány.

A verseny ahogy elkezdődött minden egész jól alakult. Úgy tűnt, hogy Ben képes valami kiemelkedő eredményt elérni itthon Amerikába… De sajnos… Ahogy már megszokjuk lassan ebben az idényben Ben elesett. A híres Dugóhúzó kanyarhoz közeledett a motor ledobta magáról és többször bukfencezett a homokba. Pár pillanatig csak ült a homokba és a torkom nekem a szívembe dobogott… Megsérült… a sérült lába biztos, hogy megsérült ismét.

- Lilly nyugodj meg.-ért a vállamhoz Mary, akinek az arcán ugyan úgy tükröződött az aggodalom.

- A lába…-nyögtem ki.

- Nyugalom.-mosolygott rám és az arcomat is megsimogatta.

Időbe telt, mire Ben visszaért a boksz utcába. Nem volt valami jól a bukás után, de az orvosi vizsgálatok megnyugtattak mindenkit, hogy nem szenvedett újabb sérülést. Bár ez nem vigasztal senkit se… Hiszen most se 100%-os… de van több, mint két hete meggyógyulni… 

Átlagos szombat...

Szombat reggel van. Lisivel ücsörgök a Repsol motorhomejában. Elmondtam neki részletesen, hogy tegnap felhívtam Fabregast és megkértem intézkedjen.

- Neked elment az eszed?-horkantott fel.

- Nem. Csak nyugodt életet akarok élni. Ha haza megyünk innen… Nem akarok firkászokkal találkozni minden pillanatban…

- Bogaram…-becézgetett Lisa, mire mosolyogni kezdtem.- Ne foglalkozz Fabregas-szal… se az újságírókkal… Bent szeresd.

- Neked miért megy ilyen könnyen?-pislogtam rá.- Nekem évek alatt nem ment.

- Ha van kiért boldognak lenni szerintem akkor a firkászok csak másodlagos dolgok lesznek.-erre huppant le az unokatesóm mellé Dani. Mosolyogva csókolták meg egymást.

- Mizus Csajok?-vigyorgott ránk a honfitársunk.

- Csak beszélgettünk az újság írok és Lilly kapcsolatáról.-vigyorgott Lisa és megfogta Dani kezét, miközben a pincér lány letette a jól ismert kávét a motoros elé.

- Remélem jól kezeled őket.-pislogott rám a Repsolos, majd megpuszilta a mellette ülő lányt.

- Ha Fabregas elintézi, hogy eltűnjenek a cikkek akkor minden tökéletes lesz.

- Beszéltél vele?-kérdezett rá, mire csak bólintottam.- Ben mit szólt hozzá?

- Egész jól viseli… Tudja, hogy nem akarok semmit se Fabregastól.-vontam meg a vállam lazán. Nem is akarok tényleg tőle semmit se… Csak mióta láttam beférkőzött a gondolataimba.- De ti vagytok az új pár…

- Jól megbújik Kicsim a garázsban így kevés az esély, hogy észre vegyék.-csókolta meg az unokatesómat.

- Láttak már, de nem érdekel ha lefotóznak.-szólt közbe Lisa.- Danival akarok lenni.

A motorosra pillantottam, aki büszkén mosolygott az unokatestvéremre, akinek a homlokára nyomott egy gyengéd puszit. Mosolyognom kellett nekem is…

… A Yamaha garázsába helyet foglaltam és vártam, hogy elkezdődjön az időmérő edzés.  Ben már elkészült és indulás előtt megsimogatta kesztyűs kezével az arcomat.

- Szeretlek!-mosolygott rám.

- Egyben akarlak visszakapni.-tájékoztattam a kérésemről.

- Tudod, hogy mindent megteszek.

- Tudom Kicsim! Tudom!-forgattam a szemeimet és taszítottam rajta egy kicsit.-Vár rád a másik szerelmed.

Nevetett még rajtam utoljára Ben, majd elindult a motorjához. Kezdetét vette az egy órás gyakorlás, hogy minél jobb rajtpozíciót szerezzen meg holnapra és talán hazai közönség előtt fog egy jó eredményt szerezni. A főmérnöke mellettem ült és néha el-el magyarázott nekem pár dolgot. Tudja, hogy nem értek a beállításokhoz így lebutította nekem, hogy megértsem. Az edzés felénél járattunk, amikor a kedvesem képernyőre került, de nem úgy ahogyan szerettem volna. Elesett… A motort eléggé tropára vágta, de ő legalább jól van. Igaz jobban megnézve a képeket láttam húzza a lábát. Gondterhelten felnyögtem. Újabb sérülés…  Az egyik pályamunkás hozta vissza Bent a boksz utcába. Addig a szerelő fiúk a másik motort készítették elő.

Ben ruháján volt pár szakadás és horzsolás is, de ő nem is foglalkozott ezzel ahogy visszatért hozzánk. Átadtam neki a kulacsát és miközben ivott a mérnöke beszédét hallgatta. Esélyem se lett volna megszólalni. Pár perc után ketten maradtunk. A kedvesem nagyot nyögve roskadt le a székére.

- Fáj a lábad?-guggoltam le hozzá.

- Igen. Szerintem komolyabban megsérült.-láttam a szemein, hogy fintorog.

- Nem muszáj visszamenned.-csóváltam meg a fejem, miközben a kezemet a combjára raktam.

- De… hazai közönség… és bizonyítani akarok.

- Tudom… De edzés végén elmegyünk Costa doktorhoz. Megegyeztünk?

- Megegyeztünk.-mosolygott rám. Megsimogatta az arcomat majd neki indult… hiszen lassan már csak 10 perc volt hátra. Fejemet csóválva figyeltem ahogy felül a 11-es Yamahára és kigördül a garázsból…

… Az időmérőnek lassan más fél órája vége van és mi a Mobil Klinikán várjuk az eredményeket, hiszen Costa doktor alapos vizsgálatot akart. Becsülöm az olasz doktort, hiszen rengeteg motorost foltozott össze az évek alatt.

- Reggel Lisaval és Danival kajáltam.-meséltem a vizsgáló asztalon fekvő barátomnak, én pedig egy széken ücsörgök mellette. A kézfejére apró kis köröket rajzoltam beszéd közben.

- Jól el vannak?

- Azt hiszem igen. Boldognak látom mind a kettőjüket.

- Mind kettőjükre rá fér… Főleg Lisara.-mosolygott rám Ben és megsimogatta az arcomat. Az arcomra simult a kellemesen meleg tenyere.

- Igen… Nagyon is rá fér… Így legalább nem foglalkozik olyan férfiakkal, mint José…- José egy hatalmas rohadék volt. Munkanélküliként élősködött az unokatesómon élősködött és ivott… Ráadásul többször megütötte Lisat. Először még azt mondta véletlen volt… De a második esett után a pofont Jose viszont kapta Bentől.

- És talán Dani is mosolyogni fog.-kuncogott Ben.

- Ez gonosz volt.-forgattam a szemeimet.

- Tudom.-hajolt hozzám és megcsókolt. Kicsit hosszabb lett, mint egy átlagos csók, amit végül egy udvarias torokköszörülés zavart meg. Fülig pirulva rebbentünk szét.

- Semmi baj.-legyintett Costa doktor.- Sokszor elő fordul ilyen… De inkább beszéljünk az állapotodról Ben.

Már nem először vagyok itt a barátommal, de ilyenkor a gyomrom mindig görcsbe rándul. Olyan érzésem van, mint ha azt közölné velünk, hogy Ben halálos beteg.

- Nagy baj van?- aggodalmaskodott a vőlegényem, miközben a kezemet megszorította.

- Hajszálrepedést fedeztünk fel a fájós bokádban a rengeteg zúzódás mellett.

- És indulhatok holnap?-majd nem fel horkantottam. Sejtettem, vagyis szó szerint tudtam, hogy ez lesz az első kérdése.

- Kapsz egy mankót és fájdalomcsillapítót… De holnap a bemelegítő edzés előtt még látni akarlak. A lábadat pedig ma este pihentesd.-vonta meg a vállát mosolyogva az orvos, ami egyet jelentett azzal, hogy meg van a rajtengedély a holnapi versenyre…

… A csapattagjaival vacsoráztunk meg. Mindenki itt volt, még Lorenzo is, akit hiába próbálok megkedvelni, nem igen megy. Ben folyamatosan beszélgetett a szerelőivel, amit én csak mosolyogva hallgattam, és a kezét fogtam az asztalon. Tudom, hogy a motorváltás jól fog jönni a vőlegényemnek, de abban biztos vagyok, hogy a barátai hiányozni fognak neki.

- Kicsim…-suttogtam a fülébe.- Fáradt vagyok… és neked is pihenned kell. Menjünk jó?

- Persze.-mosolygott rám és megcsókolt. Elköszöntünk mindenkitől és kisétáltunk a parkolóba. Még jobban vigyorogtunk, amikor megpillantottuk két kocsi közt a teljesen összegabalyodott Lisat és Danit.

- Menjetek szobára.-kiabálta oda nekik Ben, miközben segítettem neki beszállni a kocsiba.

- Ne légy disznó.-morogtam rá, de nekem is mosolyra húzódott a szám. Főleg amikor a páros úgy rebbent szét, mint két tini. Lisa tuti teljesen elpirulva bemutatott a vőlegényemnek, majd ők is beszálltak a kocsiba.

- Nincs vicces kedvében Lisa.-véleményezte Ben.

- Ne csodálkozz rajta.

Bajok mindig vannak...

Péntek reggel van és Ben társaságában itt vagyok a pályán. A lakókocsiban öltözött át, én pedig a kanapén ücsörögve figyeltem rá. Segítettem meg igazgatni a ruháját, miközben váltottunk pár kósza csókot.

- Szeretlek.-suttogtam mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Hiába volt tegnap részese a hivatalos sajtó tájékoztatónak a riporterek nem hagyják békén. Mindenkinek az a kérdése, hogy mit hoz a jövő… Jó… Mi tudjuk, hogy az egyesség megszületett a Ducatival, de erről még nem beszélhetünk.

- Szeretlek.-suttogta ő is, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.- Légy velem.

- Mindig melletted vagyok. Tudod jól.-pusziltam meg az orrát.

- Tudom.-mosolygott rám és megfogta a kezemet és együtt léptünk ki a nagy közönség elé. Ben felült a robogóra, én pedig egyszerűen mögé ültem és átkaroltam a derekát. A paddock bejáratig nem akadtunk egyetlen egy riporterbe se. De ott csapatostól jelentek meg. Ben válaszolt egy-két kérdésre, én egyszerűen csak ültem és figyeltem. 10 perc után elnézést kértünk és tovább folytattuk az utunkat a Yamaha garázsához. Leparkolt a fal mellett és ahogy leszálltunk a motorról megpuszilt.

- Szeretlek.-suttogtam az ajkai közé.

- Én is…-mosolyogott rám. Éppen indultunk volna be, amikor utánunk szóltak.

- Elnézést.-egy női hang volt.

- Bocsánat, de mennem kell a megbeszélésre.-szólalt meg kótyagosan a párom.

- Lilly! Lilly Sanchez?-mondta ki a nevemet, mire mind a ketten megdermedtünk. Kevesen tudják a nevemet… de ez az idegen viszont tudja. Halál sápadtan fordultam meg. Egy közép magas nő közelített felénk és spanyolul kezdett el hozzám beszélni.

- Riporter vagyok…. De most nem azért jöttem ide…

- Hanem?

- Lara Alvareznek hívnak. Sergio Ramos barátnője voltam…

- Ohh…-nyögtem ki.- Miben segíthetek?

- Felhívott Sergio, hogy szóljak neked!

- Mi történt? Nandoékkal van valami?-kaptam fel a fejem, hiszen Fernando egyik legjobb barátja a Real Madrid játékosa.

- Nem… Semmi se történt… Sergio csak figyelmeztetni akar… Téged…

- Engem?-csodálkoztam el.

- Igen.-bólintott.- Spanyolországban… Otthon valahogy rájöttek, hogy Fabregas barátnője voltál… és most igazából kiakarnak kezdeni… Hogy színre léptél miután ő is felvállalta azt a nőt…

- Engem nem érdekel, hogy mit csinál azzal a nővel.

- Mi tudjuk…-bólintott rá.- Csak szólni akartunk, hogy tud mi fog otthon várni rád.

- Köszönöm, hogy szóltál nekem Lara.

- Semmiség. Sergio megkért rá és így szóltam. Sajnálom, ha rátok száll a sajtó.

- Megoldjuk. Szia.-köszöntem el a lánytól és Bennel az oldalon elmeséltem neki mindent, amit a riporter lány mondott el nekem… Hogy talán a pihenésünk az otthonunkból nem is lesz olyan nyugodt… A riporterek itt is zaklathatnak majd, hogy mi volt a múltban, ha valahogy nem tudjuk megoldani. Azt mondta Ben, hogy közösen megoldjuk. Hagytam, hogy elinduljon a dolgára hiszen a mérnökök és a szerelők vártak rá… A motorhome-ba indultam először, hogy átgondoljak mindent. Először az egyik szabad laptop elé ültem és végig böngésztem pár oldalt… Igaza van Laranak… Több cikket találtam, amiben felemlegetik azt az időszakot, amikor Fabregas még az Arsenalban focizott és kilátogattam akkor egy-két mérkőzésére… Előkerült pár régi kép is… Remek… Dühösen csaptam le a laptop tetejét… Többen is engem bámultak, de nem érdekelt egyikőjük se.

Hirtelen ötlet miatt kikaptam a telefonomat a zsebemből és előkerestem egy régi számot… Pár pillanatig hezitált az ujjam a hívó gomb felett majd megnyomtam… Igen… Felhívtam Cesc Fabragast.

- Itt Fabregas.

- Itt pedig Sanchez!-szóltam bele muffurcan. Nem jó kedvemből hívtam fel.

- Lilly?-kérdezett vissza meglepődve.

- Igen… én vagyok…-morogtam.- Figyelj nem tudom ki és mit kavart…

- Ezek szerint tudsz a cikkekről?-sóhajtott fel.

- Ugye nem ezzel akarsz ki csinálni?-csattantam fel dühösen.- Ben tud rólad… mindenről a múltból…

- Lilly! Lilly állj le!-szólt közbe.- Nem én voltam… Reggel nekem is csak Gerard szólt, hogy olvastam-e…

Hatalmasat sóhajtottam és a hajamba túrtam a kezemmel. Gondolkoztam… Próbáltam valami logikus magyarázatot… ötletet kitalálni.

- Francesc…

- Igen?- lágy volt a hangja…

- Intézd el kérlek. Te vagy a világbajnok focista… Fenyegesd meg az ügyvédeiddel vagy valami… De én nem akarok címlapon lenni… Miattad!-szúrtam oda. Nem akartam, hogy azt érezze kedvelem vagy valami.

- Megpróbálom…

- Ne csak próbáld… Intézd el!-parancsoltam rá.- De most mennem kell. Szia.-nyomtam ki a mobilt.

Körülbelül még 10 percet ücsörögtem a motorhomeban és végül átsétáltam a garázsba. Helyett foglaltam Ben székébe és végig figyeltem az egy órás gyakorlást. Úgy vettem észre jobban érzi a motort, mint az elmúlt hetekben, de tudom a hazai pálya is előnyt és lelki megnyugvást jelent neki…

… Már közel a második szabadedzéshez próbáltam Bennel beszélgetni, de sehogy se sikerült, hiszen nem találtam meg csak a boksz utcában. A bőr ruháját letolta a derekáig, sapkája a fején volt és napszemüveget viselt. Nem volt valami boldog. Hozzá léptem és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Mi a baj Kicsim?-néztem fel rá.

- Inkább kérdezd azt, hogy mi nem.-csóválta meg a fejét majd végig simított a hajamon.

- Akkor mi nem baj?-mosolyogtam rá.

- Az nem baj, hogy itt vagy velem.

- Reméltem is, hogy ezt mondod.-vigyorogtam rá és ő csak mosolyogva megcsókolt.- Felhívtam Fabregast…

- De miért?-lepődött meg hirtelen.

- Intézze el ő ezt az egészet.

- Mert igazak a cikkek?-kérdezett rá, de én csak bólintottam.- Együtt túl éljük.

- Tudom… Csak rohadt túl bosszantó ez az egész.

- Tudom.-simított végig a hajamon mosolyogva.- De már évek óta nem foglalkozzunk vele… Most se fogunk…

- A szomszédunk… Sokszor fogjuk őket látni…-horkantottam fel már-már mosolyogva.

- Hát… nem kell tudomást vennünk róla… és maximum nem fogunk közösen sütkérezni…-vigyorgott rám.

- Hülye vagy.-nevettem immár hangosan és vidáman.

- Végre mosolyogsz.-simított végig az arcomon.- Ezzel a mosollyal vagy a világ leggyönyörűbb nője….

Első napok Amerikában

Már Amerikában vagyunk… Fogalmazhatunk úgy, hogy az olaszországi hétvége is felejtős, ahogy az idény eddigi összes versenyhétvégéje. Nem tudunk rájönni, hogy mi van a háttérben… Hiszen boldogok vagyunk… Szerelmesek… Azonban a mai napon történt egy nagy változás. Ben anyukája, aki egyben az ügyeit is intézi egyességre jutott a Pramac Ducatival… Tehát jövőre csapatot és motort vált.

- Végeztem.-szólalt meg Ben és összecsukta a laptopot. Most írta ki a saját twitteres oldalára, hogy mit tartogat a jövő. Addig én csak feküdtem az ágyon és bámultam a plafont.

- Szuper.-nyújtottam ki a kezemet felé és már ott is volt. Megcsókolta az ajkaimat majd az arcomat kezdte el simogatni.

- Bánt valami Kicsim?-nézett rám komolyan.

- Nem bánt semmi.-csókoltam meg.- Vagy is egy dolog…

- Mi az? Nekem elmondhatod tudod jól.

- Csináltam egy tesztet… azt hittem, hogy pozitív lesz.-szomorú volt a hangom.

- Kicsim…-sóhajtott fel.- Megmondta a doki… Elsőre nem biztos, hogy sikerülni fog.

- Tudom… De én akarom.-motyogtam.

- Kicsim…-sóhajtott fel újból és megcsókolt.- Össze fog jönni és lesz majd egy gyönyörű babánk.

- Remélem is.-simogattam meg az arcát.- Szeretlek Ben.

- Én is szeretlek.-mosolygott rám és megcsókolt. Magamra húztam és nem hagytam, hogy elszakadjon tőlem. Faltam az ajkait, miközben hozzám simult egész testével.

- Csodálatos vagy Drágám.-suttogta a fülembe majd végig csókolta a nyakamat.

- Tudod én nagyon szeretlek.

A selyem hálóingem összegyűrődött a hatalmas keze alatt. Azt hittem, hogy bármelyik pillanatban letépi rólam, de nem érdekelt volna az se ha megteszi. Nem tépte le rólam a hálóinget, de hamarosan megszabadított tőle… Nem túlzok, ha azt mondom egész éjszaka ébren voltunk… Egymást akartuk és ezt senki se akadályozhatta meg…

Reggel, amikor kinyitottam a szemem már besütött a nap a szobába. Ben keze a derekamon pihent és egyenletesen szuszogott. Tehát alszik még. Az oldalamra fordultam és figyeltem az arcát… Szeretem ezt a férfit… Teljes szívemből… De akkor miért bosszant Fabregas jelenléte? Miért ütött szíven, amikor elutazásunk előtt kézen fogva láttam őt azzal a nővel… Nem tudom…

A merengésemből Ben mosolya térített vissza. Nem szólaltam meg csak megcsókoltam. Ezek után a fejemet a mellkasára hajtottam.

- Jó reggelt.-mosolyogva cirógatta a hátamat.

- Neked is Szívem.-mosolyogtam.- Hogy aludtál?

- Amennyit aludtunk az tökéletes volt… De az éjszaka többi része is.

- Szerintem is…-pirultam bele magába a gondolatba is. Szerintem volt egy-két alkalom, amikor túlságosan hangos lehettem.

- Mi fogsz ma csinálni?-simogatta a hajamat most már.

- Szerintem kicsit Lisaval leszek. Daninak is szponzori rendezvénye lesz. Neked is… Nem akarom, hogy unatkozzon.

- Menjetek el vásárolni.

- Hmm?

- Nézetek szét a városban… Akár esküvői ruhát is nézhetnétek.

- Azt majd otthon… Vagy New Yorkban tudod jól.

- Tudom. Csak egy tipp volt.-vonta meg a vállát aranyosan. Megcsókoltam mosolyogva.

- Megtudod, ha már ruhát választunk, mert Lisa úgy is el fogja fecsegni.

- Tudom.-kacagott. Felültem az ágyban és kicsúsztam a szélére, mire Ben velem mozdult és bele csókolt a nyakamba.- Közös zuhany?-kérdezte kacér vigyorral az arcán.

- Benne vagyok...

… Persze, hogy nem volt egyszerű zuhanyzás… De nem is érdekelt. Boldognak… Fülig szerelmesen… és nem mellékesen Ben bókjaitól tökéletes nőnek éreztem magam. Az étterembe leérve Lisat az egyik félre eső asztalnál pillantottam meg és egyszerűen álmodozva kavargatta a tejes kávéját.

- Jó reggelt.-ültem le mellé mosolyogva.

- Azt hittem nem is jössz le még ma.-nézett rám kicsikét megrovóan.

- Bocs… Akad még egy kis dolgom.-nyújtottam ki a nyelvemet rá, miközben helyett foglaltam.

- Elnézem neked…

- Reméltem is… Mert úgy tűnik te is vigyorogsz.

- A tegnap este fantasztikus volt.

- Elmeséld?-kérdeztem mosolyogva, miközben kaptam egy kávét.

- Együtt vacsoráztunk egy kis étterembe… Minden olyan romantikus volt… gyertyafényes vacsora… Leste minden kívánságomat…

- És vacsora után?

- Kézen fogva sétáltunk a városban… az egyik szökőkútnál ültünk le és azt mondta szeret velem lenni. Kedvel meg minden… Lilly… Lilly én hosszú idő óta először érzem magam boldognak.

- Tudom.-simogattam meg az arcát mosolyogva.

- Mi a mai program? Dani csak holnap vissz ki a pályára.

- Elmehetnénk sétálni… Vásárolhatnánk.-vontam meg a vállam.

- Tetszik mind a két ötlet.-vigyorgott rám.

Megreggeliztünk persze rengeteget nevettünk és hülyültünk. Pár ember érdekesen pislogott ránk, de ez egyáltalán nem érdekelt minket… hiszen mi ilyenek vagyunk.

A városban rengeteg boltot bejártunk… Cipő… Táska… Bizsu… Minden jöhetett. Végül egy fehérnemű üzletben kötöttünk ki.

- Ezzel szerintem elcsavarhatnád Ben fejét.-mutatott nekem egy falatnyi kis ruhát.

- Anélkül is elcsavarom.-nevettem fel.

- De a baba projekt…

- Majd kialakul. Inkább vedd meg ezt.-mutattam egy hasonló szerelést, csak vérvörös volt.- Úgy tudom Dani szereti a vörös színt… és ebben tuti elvennéd az eszét.

- Akkor megveszem.-kapta ki a kezemből a vállfát. Ő az én kelekótya… szeretni való Lisám.  

Jó és rossz álmok....

Pár pillanatig némán álltunk mind a hárman. Tettem egy lépést Ben felé, mire Cesc lépett felénk egyet és kezet nyújtott Ben felé.

- Cesc Fabregas.-mutatkozott be illedelmesen a katalán.

- Ben Spies.-tette meg ugyan ezt a vőlegényem.

- Lilly…-fordult felém.

- Francesc…-biccentettem komolyan pedig a gyomrom összeszorult.

- Hallottam, hogy a szomszédba költöztetek.-beszélt hozzám pedig rá se néztem. Inkább bámultam a bokrot.

- Nem sokat leszünk itt… Nem fogjuk zavarni a családi életedet.-fintorogtam.

- Lilly…

- Hagyj a fenébe. Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésedre… és semmi másra se.-csattantam fel és faképpen hagytam mind a két férfit. Szerencsére nem volt messze a házunk és így remegő kézzel igaz, de ki tudtam nyitni az ajtót. A fürdőszobába rohantam és magamra zártam az ajtót. A torkomban dobogott a szívem. Erős akartam maradni… fel akartam arra készülni, hogy találkozok vele… De még is felzaklatott… Felzaklatott pedig nem lehetne… Van egy csodás vőlegényem, akiért bármit megadnék… Egy két színű és hűséget nem ismerő Fabregas nem lehet rám ilyen hatással. A csaphoz léptem és először csak megmostam a kezem, majd hideg vizel az arcomat is.

- Kicsim.-kopogott az ajtón Ben.- Bejöhetek?

- Pillanat.-sóhajtottam fel. Megtöröltem az arcomat és ajtót nyitottam neki. Végig mustrálta az arcomat majd magához ölelt.

- Semmi baj.-motyogta és megpuszilta a homlokomat.

- Miért esett nekem ez ilyen rosszul?-szipogtam.

- Nem tudom… Mert a volt szerelmed…. Talán ezért.

- De ugye tudod nekem te kellesz?-néztem fel rá.

- Tudom Kicsim.-csókolt meg.- Szeretlek.

- Én is szeretlek…

… Mugelloban vagyunk már és csütörtök este van. Ben még a csapatnál van így egyedül unatkozok a lakókocsiban.

- Lisa baba…-dünnyögtem bele a telefonba.

- De lelkes vagy…

- Csak szét vett az unalom…-vontam meg a vállam és levágtam magam a kanapéra.- Mesélj inkább. Hogy vagy?

- Vagy is inkább arra vagy kíváncsi milyen volt tegnap este a vacsora Danival?

- Jó… Ezt eltaláltad.-nevettem fel.- Na milyen volt?

- Egy szóval?-kérdezett vissza.- Igazából csodálatos.

- És bővebben? Jajj Lisa… Ne kelljen már egyesével kihúznom belőled minden szót.

- Nagyon aranyos fiú. Eljött értem… Vacsoráztunk egy tök romantikus helyen… Sétáltunk…. És rengeteget beszélgettünk… Ma is felhívott már…

- Ezek szerint… Ezek szerint  nem baj, hogy kicsikét kerítő nőt játszottam?

- Nem baj. Daniel nem tuskó… nem olyan mint a többi srác, akivel megpróbáltam.

- Tudom.-bólintottam mosolyogva.

- És nagy valószínűséggel Laguna Secaba elutazok.

- Velünk jössz? Lisa ez tökéletes. Jól fogod magad érezni.

- Tudom… Ott lesz Dani… és ott lesztek ti is ketten.

- Ez tökéletes Lisa.

- Tudom.-ismételte magát nevetve.

Nem sokáig beszélgettünk Lisaval, mert este ellenére nem végzett a munkájával. Ez ő… Eszébe jut az utolsó pillanatban, hogy még be kell fejeznie valamit és így képes hajnalig ébren lenni.

Átöltöztem melegítőbe és sport cipőt húztam így elmentem kicsikét kocogni. Sokszor mentem el Bennel ezelőtt is futni így nincs panaszom a kondimra. Futottam egy kört a pályán… Jó volt, mert nem gondolkoztam… Nem járt az agyam Fabregason legalább, mert mióta találkoztunk sokszor észre vétlenül bele kúszik a tudatomba és nem hagy békén.

Ahogy végeztem a körrel visszasétáltam a lakókocsik közé ahol megpillantottam Marcot Ally-val a kezében. Valamit énekelt neki a srác spanyolul amitől a kis lány csodálkozva pislogott rá.

- Öhhm… Te most mit csinálsz?- álltam meg mellettük és megsimogattam a kis lány arcát.

- Kicsit vigyázok Allyra.

- De még énekelsz is neki.-nevettem fel és átvettem a kis lányt tőle.

- De nem sírt legalább.

- Szia Baba.-Emeltem fel és megpusziltam az arcát.

- Hol jártál amúgy?-tette fel a kérdést a fiatalabbik honfitársam.

- Futni.-vontam meg a vállam lazán miközben Ally pofiját figyeltem.

- Mikor lesz már neked is babád?-tette fel nagy bölcsen a kérdést.

- Lassan talán lesz… Amikor majd összejön akkor lesz kis babánk Bennel… De a lényeg próbálkozunk.

- Amikor idekerültem mindenki azt mondta Spiesről, hogy egy nő faló… de mind végig te voltál vele.

- Igen.-bólintottam.

- És apa lesz hamarosan…

 - Remélem igen.-bólintottam csak.

Váratlan újra látás...

- Ben…-suttogtam a fülébe. Vasárnap este van és sajnos egy újabb félre sikerült versenyen vagyunk túl, amit sehogy se tudunk megmagyarázni. Valahogy semmi, de az ég világon semmi se akar összejönni a versenyhétvégéken.

- Hmm?- ébredt fel.

- El kellene indulnunk a reptérre.-simogattam meg az arcát. Van egy késő esti gép amivel Barcelonába tudunk menni. Minél hamarabb el akart szabadulni Németországból csak elszunnyadt a kanapén.

- Fent vagyok.-dörzsölte meg az álmos szemeit.

- Mehetünk akár reggel is…-pusziltam meg. Megsajnáltam, hiszen fáradt de minden áron menni akar.

- Nem… Holnap már az új házunkban akarok felébredni.

- Rendben. Szeretlek Kicsim.-csókoltam meg.

Hajnalban értünk Barcelonába és erőnk se volt körbe járni a házat. Bár Ben a karjai közt vitt fel a hálóba és egyszerűen bele roskadtunk az ágyba.

Reggel ahogy kinyitottam a szemem mosolyra húztam a számat. Ben feküdt mellettem és igaz még mindig aludt. Bár így álmában is fogja a kezemet. Szeretem ezt a férfit. Miatta tudtam újra kezdeni mindent… Hiszen én szerettem Fabregast. Megbíztam benne és még arra is képes voltam, hogy mindent felrúgva Angliába mentem én is vele… Hogy ne legyen egyedül… Hogy ne éljünk távkapcsolatban…. Mit kaptam cserébe? A saját ágyunkba döntötte meg a ribancát.

Megmoccantam és erre felébredt Ben. Álmos szemekkel pislogott rám, majd egyszerűen közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mosolyogtam és a mellkasához bújtam.

- Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva még mindig.

- Tökéletesen a gyönyörű menyasszonyommal és az új házunkban.

- Tudom.-vigyorogtam rá.- És még nem is láttad így készen.

- De… A hálót…. Ami már most is tetszik.-nevetett fel.

- Látod… És nem lett rózsaszín ahogy Lisa ígérte.

- Hála az égnek.-sóhajtott fel.- Megmutatod a ház többi részét is?

- Persze.

Végig vezettem a házon… A nappali, a konyha, a vendég szobák(amelyik közül tudom melyiket fogjuk átalakítani baba szobának ha itt lesz az ideje.) Majd következett Lisa meglepetése is. Ben meglepődött, de meg is hatódott. Megígérte, hogy megfogja köszönni ezt a szobát az unokatesómnak.

Reggelizni elmentünk egy közeli kis étterembe, hiszen jelenleg semmi kaja sincs otthon. Kellemes volt… kellemes és nagyon is romantikus. Órák elteltével kézen fogva indultunk haza.

- Gondolkoztam az esküvőről.-kezdtem el fecsegni.

- Elmeséled mire gondoltál?-kérdezte mosolyogva.

- Ahogy már beszéltük… Lehetne Aspenben… vagy akár otthon Texasban.-éreztem hogy egyszerűen csak csicsergek neki.

- Ahol szeretnéd… Ott lesz.

- Azt szeretném, hogy közösen döntsünk ebben.

- Rendben.-bólintott.- Legyen inkább Aspen… Tudom, hogy hó esésre vágysz.

- Szeretlek.-csókoltam meg az ajkait.

- Én is szeretlek.-simogatta meg az arcomat.- Tudom, hogy az esküvőig nem foglak látni a ruhádban, de kíváncsi vagyok…

- Mire vagy kíváncsi Kicsim?-nevettem fel.

- Milyen ruhára gondoltál?

- Most még… Most még olyan sellőfazonúra. Tudod itt…-mutogattam végig a testemen.- olyan testhez simuló… majd úgy lesz egyre nagyobb.

- De miért nem olyat, amiben olyan leszel, mint egy hercegnő?

- Félek, hogy orra esek az abroncsban.-nevettem fel.

- De a kedvemért felpróbálsz majd egyet legalább?-kapta el a derekamat és magához húzott.

- Rendben. Felpróbálom, de nem ígérem, hogy az lesz.

- Nekem már az is elég, ha megpróbálkozol vele…-megcsókolt.- És ne félj… Ha véletlenül orra is esnél én ott lennék, hogy elkapjalak.-suttogta a fülembe.

- Tudod, hogy ez romantikus?-kérdeztem kuncogva majd tovább indultunk.

- Tudom. Érted bármit megteszek.

- Szeretlek Kicsim.-mosolyogtam amikor valaki véletlenül neki ment Bennek. Valami futó ember volt, de hátra fordult, hogy elnézést kérjen. Ledöbbentem… vagy is leginkább lefagytam… Cesc… Cesc Fabregas állt előttem. Azt hiszem, ha Ben nem fogta volna a kezemet összecsuklok… Fabregas… Több év után most először látom.