Bajok mindig vannak...

Péntek reggel van és Ben társaságában itt vagyok a pályán. A lakókocsiban öltözött át, én pedig a kanapén ücsörögve figyeltem rá. Segítettem meg igazgatni a ruháját, miközben váltottunk pár kósza csókot.

- Szeretlek.-suttogtam mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Hiába volt tegnap részese a hivatalos sajtó tájékoztatónak a riporterek nem hagyják békén. Mindenkinek az a kérdése, hogy mit hoz a jövő… Jó… Mi tudjuk, hogy az egyesség megszületett a Ducatival, de erről még nem beszélhetünk.

- Szeretlek.-suttogta ő is, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.- Légy velem.

- Mindig melletted vagyok. Tudod jól.-pusziltam meg az orrát.

- Tudom.-mosolygott rám és megfogta a kezemet és együtt léptünk ki a nagy közönség elé. Ben felült a robogóra, én pedig egyszerűen mögé ültem és átkaroltam a derekát. A paddock bejáratig nem akadtunk egyetlen egy riporterbe se. De ott csapatostól jelentek meg. Ben válaszolt egy-két kérdésre, én egyszerűen csak ültem és figyeltem. 10 perc után elnézést kértünk és tovább folytattuk az utunkat a Yamaha garázsához. Leparkolt a fal mellett és ahogy leszálltunk a motorról megpuszilt.

- Szeretlek.-suttogtam az ajkai közé.

- Én is…-mosolyogott rám. Éppen indultunk volna be, amikor utánunk szóltak.

- Elnézést.-egy női hang volt.

- Bocsánat, de mennem kell a megbeszélésre.-szólalt meg kótyagosan a párom.

- Lilly! Lilly Sanchez?-mondta ki a nevemet, mire mind a ketten megdermedtünk. Kevesen tudják a nevemet… de ez az idegen viszont tudja. Halál sápadtan fordultam meg. Egy közép magas nő közelített felénk és spanyolul kezdett el hozzám beszélni.

- Riporter vagyok…. De most nem azért jöttem ide…

- Hanem?

- Lara Alvareznek hívnak. Sergio Ramos barátnője voltam…

- Ohh…-nyögtem ki.- Miben segíthetek?

- Felhívott Sergio, hogy szóljak neked!

- Mi történt? Nandoékkal van valami?-kaptam fel a fejem, hiszen Fernando egyik legjobb barátja a Real Madrid játékosa.

- Nem… Semmi se történt… Sergio csak figyelmeztetni akar… Téged…

- Engem?-csodálkoztam el.

- Igen.-bólintott.- Spanyolországban… Otthon valahogy rájöttek, hogy Fabregas barátnője voltál… és most igazából kiakarnak kezdeni… Hogy színre léptél miután ő is felvállalta azt a nőt…

- Engem nem érdekel, hogy mit csinál azzal a nővel.

- Mi tudjuk…-bólintott rá.- Csak szólni akartunk, hogy tud mi fog otthon várni rád.

- Köszönöm, hogy szóltál nekem Lara.

- Semmiség. Sergio megkért rá és így szóltam. Sajnálom, ha rátok száll a sajtó.

- Megoldjuk. Szia.-köszöntem el a lánytól és Bennel az oldalon elmeséltem neki mindent, amit a riporter lány mondott el nekem… Hogy talán a pihenésünk az otthonunkból nem is lesz olyan nyugodt… A riporterek itt is zaklathatnak majd, hogy mi volt a múltban, ha valahogy nem tudjuk megoldani. Azt mondta Ben, hogy közösen megoldjuk. Hagytam, hogy elinduljon a dolgára hiszen a mérnökök és a szerelők vártak rá… A motorhome-ba indultam először, hogy átgondoljak mindent. Először az egyik szabad laptop elé ültem és végig böngésztem pár oldalt… Igaza van Laranak… Több cikket találtam, amiben felemlegetik azt az időszakot, amikor Fabregas még az Arsenalban focizott és kilátogattam akkor egy-két mérkőzésére… Előkerült pár régi kép is… Remek… Dühösen csaptam le a laptop tetejét… Többen is engem bámultak, de nem érdekelt egyikőjük se.

Hirtelen ötlet miatt kikaptam a telefonomat a zsebemből és előkerestem egy régi számot… Pár pillanatig hezitált az ujjam a hívó gomb felett majd megnyomtam… Igen… Felhívtam Cesc Fabragast.

- Itt Fabregas.

- Itt pedig Sanchez!-szóltam bele muffurcan. Nem jó kedvemből hívtam fel.

- Lilly?-kérdezett vissza meglepődve.

- Igen… én vagyok…-morogtam.- Figyelj nem tudom ki és mit kavart…

- Ezek szerint tudsz a cikkekről?-sóhajtott fel.

- Ugye nem ezzel akarsz ki csinálni?-csattantam fel dühösen.- Ben tud rólad… mindenről a múltból…

- Lilly! Lilly állj le!-szólt közbe.- Nem én voltam… Reggel nekem is csak Gerard szólt, hogy olvastam-e…

Hatalmasat sóhajtottam és a hajamba túrtam a kezemmel. Gondolkoztam… Próbáltam valami logikus magyarázatot… ötletet kitalálni.

- Francesc…

- Igen?- lágy volt a hangja…

- Intézd el kérlek. Te vagy a világbajnok focista… Fenyegesd meg az ügyvédeiddel vagy valami… De én nem akarok címlapon lenni… Miattad!-szúrtam oda. Nem akartam, hogy azt érezze kedvelem vagy valami.

- Megpróbálom…

- Ne csak próbáld… Intézd el!-parancsoltam rá.- De most mennem kell. Szia.-nyomtam ki a mobilt.

Körülbelül még 10 percet ücsörögtem a motorhomeban és végül átsétáltam a garázsba. Helyett foglaltam Ben székébe és végig figyeltem az egy órás gyakorlást. Úgy vettem észre jobban érzi a motort, mint az elmúlt hetekben, de tudom a hazai pálya is előnyt és lelki megnyugvást jelent neki…

… Már közel a második szabadedzéshez próbáltam Bennel beszélgetni, de sehogy se sikerült, hiszen nem találtam meg csak a boksz utcában. A bőr ruháját letolta a derekáig, sapkája a fején volt és napszemüveget viselt. Nem volt valami boldog. Hozzá léptem és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Mi a baj Kicsim?-néztem fel rá.

- Inkább kérdezd azt, hogy mi nem.-csóválta meg a fejét majd végig simított a hajamon.

- Akkor mi nem baj?-mosolyogtam rá.

- Az nem baj, hogy itt vagy velem.

- Reméltem is, hogy ezt mondod.-vigyorogtam rá és ő csak mosolyogva megcsókolt.- Felhívtam Fabregast…

- De miért?-lepődött meg hirtelen.

- Intézze el ő ezt az egészet.

- Mert igazak a cikkek?-kérdezett rá, de én csak bólintottam.- Együtt túl éljük.

- Tudom… Csak rohadt túl bosszantó ez az egész.

- Tudom.-simított végig a hajamon mosolyogva.- De már évek óta nem foglalkozzunk vele… Most se fogunk…

- A szomszédunk… Sokszor fogjuk őket látni…-horkantottam fel már-már mosolyogva.

- Hát… nem kell tudomást vennünk róla… és maximum nem fogunk közösen sütkérezni…-vigyorgott rám.

- Hülye vagy.-nevettem immár hangosan és vidáman.

- Végre mosolyogsz.-simított végig az arcomon.- Ezzel a mosollyal vagy a világ leggyönyörűbb nője….