Átlagos szombat...

Szombat reggel van. Lisivel ücsörgök a Repsol motorhomejában. Elmondtam neki részletesen, hogy tegnap felhívtam Fabregast és megkértem intézkedjen.

- Neked elment az eszed?-horkantott fel.

- Nem. Csak nyugodt életet akarok élni. Ha haza megyünk innen… Nem akarok firkászokkal találkozni minden pillanatban…

- Bogaram…-becézgetett Lisa, mire mosolyogni kezdtem.- Ne foglalkozz Fabregas-szal… se az újságírókkal… Bent szeresd.

- Neked miért megy ilyen könnyen?-pislogtam rá.- Nekem évek alatt nem ment.

- Ha van kiért boldognak lenni szerintem akkor a firkászok csak másodlagos dolgok lesznek.-erre huppant le az unokatesóm mellé Dani. Mosolyogva csókolták meg egymást.

- Mizus Csajok?-vigyorgott ránk a honfitársunk.

- Csak beszélgettünk az újság írok és Lilly kapcsolatáról.-vigyorgott Lisa és megfogta Dani kezét, miközben a pincér lány letette a jól ismert kávét a motoros elé.

- Remélem jól kezeled őket.-pislogott rám a Repsolos, majd megpuszilta a mellette ülő lányt.

- Ha Fabregas elintézi, hogy eltűnjenek a cikkek akkor minden tökéletes lesz.

- Beszéltél vele?-kérdezett rá, mire csak bólintottam.- Ben mit szólt hozzá?

- Egész jól viseli… Tudja, hogy nem akarok semmit se Fabregastól.-vontam meg a vállam lazán. Nem is akarok tényleg tőle semmit se… Csak mióta láttam beférkőzött a gondolataimba.- De ti vagytok az új pár…

- Jól megbújik Kicsim a garázsban így kevés az esély, hogy észre vegyék.-csókolta meg az unokatesómat.

- Láttak már, de nem érdekel ha lefotóznak.-szólt közbe Lisa.- Danival akarok lenni.

A motorosra pillantottam, aki büszkén mosolygott az unokatestvéremre, akinek a homlokára nyomott egy gyengéd puszit. Mosolyognom kellett nekem is…

… A Yamaha garázsába helyet foglaltam és vártam, hogy elkezdődjön az időmérő edzés.  Ben már elkészült és indulás előtt megsimogatta kesztyűs kezével az arcomat.

- Szeretlek!-mosolygott rám.

- Egyben akarlak visszakapni.-tájékoztattam a kérésemről.

- Tudod, hogy mindent megteszek.

- Tudom Kicsim! Tudom!-forgattam a szemeimet és taszítottam rajta egy kicsit.-Vár rád a másik szerelmed.

Nevetett még rajtam utoljára Ben, majd elindult a motorjához. Kezdetét vette az egy órás gyakorlás, hogy minél jobb rajtpozíciót szerezzen meg holnapra és talán hazai közönség előtt fog egy jó eredményt szerezni. A főmérnöke mellettem ült és néha el-el magyarázott nekem pár dolgot. Tudja, hogy nem értek a beállításokhoz így lebutította nekem, hogy megértsem. Az edzés felénél járattunk, amikor a kedvesem képernyőre került, de nem úgy ahogyan szerettem volna. Elesett… A motort eléggé tropára vágta, de ő legalább jól van. Igaz jobban megnézve a képeket láttam húzza a lábát. Gondterhelten felnyögtem. Újabb sérülés…  Az egyik pályamunkás hozta vissza Bent a boksz utcába. Addig a szerelő fiúk a másik motort készítették elő.

Ben ruháján volt pár szakadás és horzsolás is, de ő nem is foglalkozott ezzel ahogy visszatért hozzánk. Átadtam neki a kulacsát és miközben ivott a mérnöke beszédét hallgatta. Esélyem se lett volna megszólalni. Pár perc után ketten maradtunk. A kedvesem nagyot nyögve roskadt le a székére.

- Fáj a lábad?-guggoltam le hozzá.

- Igen. Szerintem komolyabban megsérült.-láttam a szemein, hogy fintorog.

- Nem muszáj visszamenned.-csóváltam meg a fejem, miközben a kezemet a combjára raktam.

- De… hazai közönség… és bizonyítani akarok.

- Tudom… De edzés végén elmegyünk Costa doktorhoz. Megegyeztünk?

- Megegyeztünk.-mosolygott rám. Megsimogatta az arcomat majd neki indult… hiszen lassan már csak 10 perc volt hátra. Fejemet csóválva figyeltem ahogy felül a 11-es Yamahára és kigördül a garázsból…

… Az időmérőnek lassan más fél órája vége van és mi a Mobil Klinikán várjuk az eredményeket, hiszen Costa doktor alapos vizsgálatot akart. Becsülöm az olasz doktort, hiszen rengeteg motorost foltozott össze az évek alatt.

- Reggel Lisaval és Danival kajáltam.-meséltem a vizsgáló asztalon fekvő barátomnak, én pedig egy széken ücsörgök mellette. A kézfejére apró kis köröket rajzoltam beszéd közben.

- Jól el vannak?

- Azt hiszem igen. Boldognak látom mind a kettőjüket.

- Mind kettőjükre rá fér… Főleg Lisara.-mosolygott rám Ben és megsimogatta az arcomat. Az arcomra simult a kellemesen meleg tenyere.

- Igen… Nagyon is rá fér… Így legalább nem foglalkozik olyan férfiakkal, mint José…- José egy hatalmas rohadék volt. Munkanélküliként élősködött az unokatesómon élősködött és ivott… Ráadásul többször megütötte Lisat. Először még azt mondta véletlen volt… De a második esett után a pofont Jose viszont kapta Bentől.

- És talán Dani is mosolyogni fog.-kuncogott Ben.

- Ez gonosz volt.-forgattam a szemeimet.

- Tudom.-hajolt hozzám és megcsókolt. Kicsit hosszabb lett, mint egy átlagos csók, amit végül egy udvarias torokköszörülés zavart meg. Fülig pirulva rebbentünk szét.

- Semmi baj.-legyintett Costa doktor.- Sokszor elő fordul ilyen… De inkább beszéljünk az állapotodról Ben.

Már nem először vagyok itt a barátommal, de ilyenkor a gyomrom mindig görcsbe rándul. Olyan érzésem van, mint ha azt közölné velünk, hogy Ben halálos beteg.

- Nagy baj van?- aggodalmaskodott a vőlegényem, miközben a kezemet megszorította.

- Hajszálrepedést fedeztünk fel a fájós bokádban a rengeteg zúzódás mellett.

- És indulhatok holnap?-majd nem fel horkantottam. Sejtettem, vagyis szó szerint tudtam, hogy ez lesz az első kérdése.

- Kapsz egy mankót és fájdalomcsillapítót… De holnap a bemelegítő edzés előtt még látni akarlak. A lábadat pedig ma este pihentesd.-vonta meg a vállát mosolyogva az orvos, ami egyet jelentett azzal, hogy meg van a rajtengedély a holnapi versenyre…

… A csapattagjaival vacsoráztunk meg. Mindenki itt volt, még Lorenzo is, akit hiába próbálok megkedvelni, nem igen megy. Ben folyamatosan beszélgetett a szerelőivel, amit én csak mosolyogva hallgattam, és a kezét fogtam az asztalon. Tudom, hogy a motorváltás jól fog jönni a vőlegényemnek, de abban biztos vagyok, hogy a barátai hiányozni fognak neki.

- Kicsim…-suttogtam a fülébe.- Fáradt vagyok… és neked is pihenned kell. Menjünk jó?

- Persze.-mosolygott rám és megcsókolt. Elköszöntünk mindenkitől és kisétáltunk a parkolóba. Még jobban vigyorogtunk, amikor megpillantottuk két kocsi közt a teljesen összegabalyodott Lisat és Danit.

- Menjetek szobára.-kiabálta oda nekik Ben, miközben segítettem neki beszállni a kocsiba.

- Ne légy disznó.-morogtam rá, de nekem is mosolyra húzódott a szám. Főleg amikor a páros úgy rebbent szét, mint két tini. Lisa tuti teljesen elpirulva bemutatott a vőlegényemnek, majd ők is beszálltak a kocsiba.

- Nincs vicces kedvében Lisa.-véleményezte Ben.

- Ne csodálkozz rajta.