Tervezett nap egy váratlan látogatóval...

Egy hét telt el az angliai kiruccanásunk óta. Ben azóta már edzeni jár, hogy minél jobb erőben legyen az indianapolisi versenyre. Azt mondja, hogy nem fáj a lába, de szerintem, nem mond igazat. Azonban tudom, hogy mindene a versenyzés így támogatom. Ma reggel, ahogy felébredtem küldtem egy üzenetet Lisanak, hogy találkozzunk a kedvenc kávézójában, ha az ideje engedi. Természetesen igent mondott, mint mindig. Óvatosan kimásztam az ágyból és elindultam elvégezni a reggeli teendőimet. Addig is hagytam a vőlegényemet aludni. Farmer nadrágot vettem fel kék színű felsőt. Hajamat összefogtam és amikor visszasétáltam a szobába Ben már ébredezett.

- Hova mész Kicsim?-törölte meg a szemét miközben a fülbevalómat tettem a fülembe.

- Lisaval találkozok. El akarom csábítani egy helyre.-mosolyogtam rá és hasra vágtam magamat az ágyon, majd megcsókoltam.

- Egy helyre?-kérdezett rá kíváncsian, miközben a hajammal kezdett el szórakozni.

- Hát egy szalonba.-vontam meg a vállam vigyorogva.- Egy olyan szalonba.

- Ezt most komolyan mondod?-csodálkozott el, de mosolyogni kezdett.

- Igen! Komolyan mondom.-nevettem fel és megcsókoltam.- Ha decemberben még el akarsz venni lassan el kell kezdenem keresgélni.

- El akarlak venni. Akár most azonnal.-nevetett rajtam és magához vont szorosan.- Tudod jól.

- Tudom.-nevettem fel.-De ha most nem engedsz el nem tudom kiválasztani Lisa segítségével a legszebb ruhát… Amivel újra eltudom csavarni a fejed.

- Már most beléd zúgok minden egyes nap.

- Szeretlek.-csókoltam meg és felpattantam az ágyról.- Szerintem csak ebéd után érünk haza. Kibírod?

- Nehezen, de igen.-bólintott mosolyogva, miközben a vadi új magas sarkúmat vettem fel.- Elfoglalom magam addig.

- Ne a tv előtt, hanem menj edzeni. A szülinapomra egy dobogót kérek Indianapolisban.-vontam meg a vállam lazán.

- De a szülinapod Brno előtt lesz.

- Nem baj. Előre kérem.-vigyorogtam rá és dobtam neki egy csókot, majd mosolyogva sétáltam el.

Kellemes érzés fogott el ahogy beültem a Mercedesbe és kigördültem a bejáróról. Sose voltam híve a gyors hajtásnak… Inkább csak vezetni szerettem. Sokszor fordult már elő, hogy sok száz kilométert vezettem, amikor Olaszországból egy-egy versenyhétvégére utaztunk. Lisa kedvenc kávézója a belvárosban van. Amikor kiszálltam az autóból a napszemüvegemet felvettem, hiszen féltem felismernek.

- Szia.-köszöntem Lisanak, ahogy megpillantottam a szokásos asztalunknál.

- Szia.-kaptam két puszit és szorosan magához ölelt.- Rendeltem neked is egy forró csokit.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá és lepakoltam a táskámat.- Hogy vagy?

- Nagyon jól. Dani bemutatta a családját… és kicsikét nyaraltunk is… De úgy, mint a te párod ő is már a következő versenyre készül.-forgatta a szemeit.

- És ugye eljössz Indianapolisba?-néztem rá könyörgően.

- Igen. Már vasárnap indulunk Amerikába.-jelentette ki büszkén az unokatestvérem. Örömömben megöleltem és még puszit is nyomtam az arcára.- Ennyire szeretsz?

- Nagyon szeretlek, ezt tudod jól.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.- De remélem te pedig engem.

- Húú… Ez most komolyan hangzik.-kuncogott.-De mond mi a baj.

- Eljönnél velem egy helyre?

- Milyen helyre?-csodálkozott Lisa mosolyogva.

- Esküvői ruha szalon?-kérdeztem felvont szemöldökkel és vártam a válaszára.

- Benne vagyok.-nevetett fel.- Együnk egy krémest is.-adta az ötletet én pedig gondolkozás nélkül bele mentem.

… Barcelona talán egyik legszebb és legnagyobb ruhaszalonjába mentünk az unokatestvéremmel. Az egyik alkalmazott azonnal segítségünkre sietett. Kérdezgetett róla, hogy milyen terveim vannak, de megmondtam őszintén, hogy fogalmam sincs. Nem gondolkoztam még ilyenben. Lisa azonban megoldotta a kérdést. Bármilyen ruha típus jöhet majd ő megmondja, hogy jó-e vagy nem.

- És beszéltél azóta Fabregasszal?-kérdezte Lisa, miközben az első ruhába próbáltak bele varázsolni.

- Eltűntek a cikkek és kevesen bámulnak meg. Így nem.-vontam meg a vállam.

- Valamit végre jól csinált.-horkantott fel Lisa és grimaszolt, de ezt én csak a tükörben láttam. Az eladó nő a fűzős részt húzta szorosra a hátamon és én már nem kaptam levegőt.

- Te sose csípted Cesc-t.-ráztam meg a fejem.

- Miatta mentél el messzire.-vágta rá azonnal Lisa. Mindig ezzel takarózik… Mindig azt, mondja, hogy ezért utálja Fabregast… Hogy miatta mentem el Angliába és ő egyedül maradt.

- Te még messzebbre mentél. Egyenesen Amerikába.-emlékeztettem rá.

- Na jó.-sóhajtott fel megadóan.- Nyertél. Kvittek vagyunk.

- Tudom.-vigyorodtam el.

- Amúgy nem tetszik ez a ruha… Neked túlságosan csicsás.-adta ki a véleményét Lisa keményen.

- Hála az Égnek! Nem kapok benne levegőt.-nyögtem fel.

Körülbelül öt ruhát próbáltam fel, amikor bele szerettem egy ruhába. A felső része gyöngyökkel volt kihímezve. Az alja kicsikét nagy volt, de még volt rajta egy szép masni is. Csak álltam a tükör előtt és bámultam magamat.

- Gyönyörű vagy Lilly.-mosolygott Lisa és megölelt.- Mint egy hercegnő.

- Ne túloz már.-töröltem le a könnyeimet.

- Nem túlzok. Csodás vagy.-megcsörrent a mobilja és ahogy kiszedte a telóját a zsebéből mosolyogni kezdett.- Ez Dani. Fel kell vennem.

- Menj csak.-mosolyogtam rá.

Lisa még egyszer megpuszilt és magamra hagyott. Megint visszafordultam a tükör felé és mosolyogva vizsgáltam magam újra. Azt hiszem itt a nyertes ruha.

- Gyönyörű vagy.-szólalt meg egy férfi mögöttem. Meglepetségemben fordultam felé. Fabregas állt előttem.- Szia.

- Szia! Hogy kerülsz ide?-csodálkoztam felé.

- Az utcáról láttalak…-suttogta.- Tényleg csodálatos vagy Lilly.

- Köszönöm.-jelent meg egy aprócska mosoly az arcomon. Pár pillanatig csak billeget az egyik lábáról a másikra. Hezitál… Nagyon jól ismerem már.- Valami baj van?

- Mikor? Mikor lesz a nagy nap?

- Karácsonykor… Amerikában…-adtam meg a választ és nem tudom, hogy képzeltem-e de rosszul esett neki.