Kemény nap...

 Szombat reggel van és éppen reggelizzünk még a szálódában. Ben az egyik szerelőjével beszélget a pultnál. Addig én csak ültem az egyik kis asztalnál és a pirítosómat rágcsáltam.

- Unatkozol?-huppant le mellém Nicky Hayden a Ducati amerikai versenyzője.

- Kicsikét… és éhes se vagyok. De Ben kinyír ha nem eszek semmit se.

- Érthető.-trillázta mire csak kinyújtottam rá a nyelvem.

- Nem vagy az apám… se a pasim.-fintorogtam.

- Ezen tudunk változtatni, csak szerintem Ben kitekerné a nyakamat.

- Azt hiszem ebben igazad van. Nagyon is.-nevettem fel vidáman.- Nem igen élnéd meg a következő versenyhétvégét.

- Ragaszkodok az életemhez. Így elég ha az esküvőre meghívtok.

- Hát… nem is tudom, hogy bele férsz-e a listába.

- Hééé! Lilly Sánchez!

- Igen úgy hívnak.-nevettem ki vidáman.

- Ne csináld!

- Nyugi Hayden. A kis kutya nézésedet másnak. Kapni fogsz meghívót nyugi.

- Látnom kell, hogyan megy el az esze.-vigyorogva nyújtózkodott egyet.

- Kinek megy el az esze?-csodálkozott el Ben ahogy csatlakozott hozzánk és leült mellém.

- Neked, hogy elveszel engem feleségül.-pislogtam rá ártatlanul.

- Nem ment el az eszem, mert te vagy az életem.-csókolt meg. Nicky nevetni kezdett rajtunk.

- Mint ha egy szerelmes filmbe csöppentem volna.-forgatta a szemeit.

- Mondtam már, hogy utállak?-forgattam a szemeimet én is…

… A pályára kiérve elkezdődött a szokásos felhajtás és így Ben is elszakadt tőlem. A motorhome-ban beszélgettem Mary-vel a helyzetünkről… az átigazolásról és az esküvőről. Megmutattam neki a mobilommal készített képet a ruháról hiszen őt kihagytuk ebből, de szerinte is tökéletes lett a választásunk. Beszélgettünk arról is, hogy milyen helyet válasszunk, de nem jutottunk dőlőre hiszen kaptam egy sms-t Marc-tól, hogy nincs-e kedvem egy kávéhoz. Mivel a kávé nálam bármikor jöhet így visszapötyögtem egy igent és elnézést kértem Marytől. Átsétálva a Repsolhoz mindenhol a kis spanyolt kerestem, de nem találtam. Így az egyik utamba eső szerelőtől kérdeztem meg, de azt mondta, hogy hirtelen összehívtak egy megbeszélést. Nagyot sóhajtottam és körbe néztem újra. Megpillantottam azt a lányt a pultnál, akiről Lisa beszélt. Egyedül volt… Így talán nem baj, ha közelebb megyek hozzá. Nem lehet belőle semmi baj.

- Öhm, hello! – köszöntem neki elég bizonytalanul és fogalmam sincs, miért spanyolul kezdtem el.

- Hola!– köszönt vissza spanyolul és hatalmasat sóhajtottam. Megnyugtató, hogy az anyanyelvemen beszélhetek.

- Megnyugtató, hogy spanyolul beszélhetünk.-magyaráztam el neki mitől is könnyebbültem meg ennyire hiszen az arcára volt írva nem érti mi ütött belém.

- Ha nem jó van még pár nyelv amin tudok. Segíthetek valamiben?

- Keresek valakit, de te új vagy itt, ugye?-gondoltam puhatolózok egy kicsit, hiszen ha Lisa megtudja beszéltem a lánnyal mindenről ki fog faggatni.

- Igen.

- Gondoltam.- tudtam a választ így ez nem volt számomra újdonság.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg nagy meglepetésemre. Csodálkozva pislogtam rá, majd először bólintottam.

- Persze.

- Nem te vagy Fabregas volt barátnője?- teketória nélkül tért rá a kérdésére. Nekem pedig kellett pár perc mire rendeztem az arci izmaimat. Miért pont Fabregasról kell beazonosítani? Ezt akartam elkerülni… De elszámoltam 10-ig, mire megszólaltam.

- De, én vagyok - mondtam ki végül nyugodtan, mint ha misem történt volna. - De az a múlt. Most Ben a párom. Ben Spies.

- Ne értsd félre, nem megbántani akartalak, csak ismerős voltál. Fabregastól is hallottam rólad egyszer. Részegen az ember nyelve megindul.- lazán vállat vont és olyan benyomást kelltet, mint ha csak az időjárásról beszélgetnénk.

- Ismered Fabregast?- lepődtem meg teljesen őszintén. Sok-sok minden átfutott az agyamon, de végül kicsúszott egy kérdés a számon.- És hogy van?

- Egész jól.  EB-n legalábbis, bár a barátnője kiakaszt, de hát az ő élete. Egyébként, Shea vagyok. Shenae Leite személyesen - mutatkozott be, ami eddig nem is jutott az eszembe.

- Lilly Sanchez. Várj, azt hiszem sejtem ki vagy. Múltkor láttalak valahol.-gondolkoztam el. Ki akartam mondani, hogy Dani vagy Bautista mellett, de nem akartam bajt hozni magamra.

- Valamelyik újságban. Hobbi szinten modellkedem.

- Biztos nem úgy. Valakinek az oldalán.

- Ja, akkor EB-döntő után. Előfordult már.

- És mi szél hozott ide a MotoGp-be? Hisz mégis csak a foci a te otthonod.-kérdeztem rá, hogy végre az igazságot is megtudjam.

- Egy fotózással kezdődött. Megismertem Batit, így múltkor kijöttem a versenyre, most pedig egy egész hétvégére.

- Értem. Láttam Caseyéket is ismered.- mosolyogtam hiszen láttam már ahogy Adrival beszélget.

- Ühüm. Nagyon hamar megtaláltam velük a közös hangot.

- És mi a véleményed Pedrosáról?- nem totojáztam tovább inkább rákérdeztem. Ebből is le tudom vonni a következtetést.

- Rendes srác. Kedvelem... nagyon...

- Tényleg az.– bólintottam mosolyogva. Megszólalt a mobilja.

- Ne haragudj, ezt fel kell vennem!

- Csak nyugodtan.-mosolyogtam.

- Szia Kicsim!-köszönt bele a telefonba és felkaptam a fejem. Azt hiszem Lisa megnyugodhat. Van barátja  a lánynak. Még egy kicsit beszélgettem a lánnyal, majd elindultam vissza a Yamahához, hiszen Bennel akartam ebédelni hiszen addig is együtt lehetünk.

Az időmérőhöz közeledve egyre jobban izgultam. Na jó ez megszokott, de most talán a kelleténél is jobban. Hányingerem támadt amikor láttam, hogy felveszi a sisakját, de nem mutattam felé, hogy nem vagyok jól. Utoljára végig simított az arcomon a kesztyűs kezével és elindult a pályára…

15 perc se telt el az időmérőből, amikor a képernyőre Casey került egy hatalmas bukás miatt. A Repsol Honda ledobta magáról, és hatalmasat repült… De sajnos a baj a kavicságyban történt. Nem bírt lábra állni az ausztrál bajnok. A szerelő fiúkkal összenéztük és mindenki tudta, hogy itt baj van…

Következő áldozat az én vőlegényem volt. A garázs egyszerre szisszent fel, amikor megláttok a képeket. Ugyan olyan high side bukás volt, mint a Caseyé, de megnyugvásomra… Vagy is csak részben nyugodtam meg… akkor leszek teljesen nyugodt, amikor az orvos is megvizsgálta. 10 perc múlva ért vissza a garázsba és sápadt volt. Panaszkodott, hogy fáj a könyöke, így egy csomag jeget szereztem legelőször is neki.

- Köszönöm Kicsim.-simogatta meg az arcomat legelőször. Leguggoltam mellé és megfogtam a kezét és hallgattam a beszélgetését a mérnőkével.- Minden olyan hirtelen történt. Befordultam a kanyarba és mire észbe kaptam már repültem.

- Semmi előjele se volt?-érdeklődött a főmérnöke, miközben én csak simogattam Ben kezét.

- Semmi az égvilágon. Ledobott a gép és becsapódtam az aszfaltba. Ami viszont fájdalmas volt.-fintorgott.

- Pihenj! Addig mi rendbe hozzuk a gépedet.-veregette vállon a mérnök és magunkra hagyott. Nem szólaltam meg csak komolyan Benre pislogtam. Mosolyogva simogatta meg az arcomat.

- Jól vagyok!

- De attól meg kell látogatnod Costa doktort az edzés után.

- Tudom! Tudom, de nincs semmi bajom az ég világon.-vonta meg a vállát lazán.

- Miattam?-kis kutya szemek.

- Csak is miattad.-simogatta meg az arcomat és homlokon puszilt.- Szeretlek.