Váratlan látogató...

Szerda délután van és Barcelonában vagyok egyedül. Igen egyedül, mert Ben Németországba utazott a következő versenyhétvégére, ami szintén ezen a héten lesz. Pénteken én is oda fogok utazni szerintem.

- A költöztetők mindennel végeztek. Odapakoltattam őket ahova elmondtad. Már csak a dobozokat kell kipakolnod. Pakolnunk.-magyarázta Lisa csicseregve ahogy kiszálltunk a kocsiból és eltakarta a szememet.

- Úgy szégyellem magam, hogy mindent rád bíztunk. Semmit se segítettem.

- Ne beszélj hülyeséget! Neked és Bennek ezer örömmel tettem. Sőt talán szakmát váltok. Lakberendező leszek.-nevetett fel vidáman.- Lépcső… lépcső.-figyelmeztetett és én automatikusan emeltem a lábam.

- Tegnap előtt beszélgettünk Bennel. Vagy is egy véletlen folytán jutott eszembe… Lisa babát akarunk.

Hallottam ahogy megnyikordul a bejárati ajtó, és mire újra láttam Lisa már előttem állt és komolyan vizslatta az arcomat.

- Most mi az?-csodálkoztam el.

- Ez nagyon nagy döntés.

- Szerintem az első nagy döntést már meghoztuk.-emeltem fel mosolyogva a kezemet.- Bennel eltudom képzelni ezt az egészet.-mutattam körbe így utaltam a közös életre, közös házra és eljegyzésre… esküvőre.

- Ez olyan jó!-ugrott a nyakamba és szorosan megölelt.

- Ben miatt éltem túl azt a válságot, amit Fabregas okozott. Így tényleg vele akarom ezt.-mosolyogtam.

- Tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.-puszilta meg az arcomat, majd megragadta a kezemet.- Gyere nézd meg, hogy mit alakítottam itt nektek… és nyugi sehol sincs rózsaszín fal.

Végig jártuk a hatalmas házat. Csoda szép lett minden és Lisa csak egy-két helyen változtatott a kért dolgokban, de azt hiszem kijelenthetem így minden jobb lett.

- Lisa köszönöm szépen. Ez fantasztikus.

- Ne köszönd. Örömmel tettem és teszem meg nektek bármikor.-mosolygott rám boldogan.

- De ezt meg kell köszönnöm. Nekem kellett volna itt lennem.

- Neked az a feladatod, hogy a vőlegényed mellett légy.

- De akkor is…-kezdtem volna, de leintett.

- Gyere velem. Mutatok valamit.-fogta meg a kezemet és elkezdett magával húzni

Az emeleten végig húzott a folyosón és a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett. Azt hiszem itt a gardrób van. Azonban ahogy benyitottunk a szobában több polc volt és azon Ben díjai, serlegei, sisakjai voltak ízlésesen berendezve.

- Lisa…-már megint nem voltam valami értelmes.

- Egyedül hoztam el őket Olaszországból. Nem a költöztetőkre bíztam.-rázta meg a fejét.- Meglepetésnek szántam, de neked muszáj volt megmutatnom.

- Ez csodálatos. Ben nagyon fog örülni neki.

- Remélem. Sokat dolgoztam vele.-motyogta szégyellősen.

- Biztosra veheted.

- Mi lenne, ha ebben a két napban mindent helyre pakolnánk? Így Bent idehozhatnád Németországból… és felszentelhetnétek mondjuk a ház minden szegletét.-ejtett meg végül egy kacér vigyort.

- Németországban esküszöm beszélek Danival. Túl tengenek a hormonjaid.-forgattam a szemeimet.

- Csak egy kicsikét.-vigyorgott rám.- Na de pakoljunk akkor?

- Igen. Pakoljunk és hétfőn elhozom Bent ide…

-... És felszentelitek a ház minden szegletét.

- Kapd be!-nevettem fel.

- Na majd inkább Ben!-kacagott ő is.

Órákon keresztül pakolásztunk és beszélgettünk. Régen voltunk így együtt kettesben és beszélgettünk ilyen őszintén. Elmesélt mindent nekem a munkájáról és arról, hogy az utolsó pasija(aki nagy valószínűséggel kattant vagy éppen magam véleménye szerint alkoholista vagy drog függő) még mindig zaklatja telefonon.

- Elugrok valami kajáért. Egy fél óra és itt leszek.- ugrott fel Lisa a földről.- Mit kérsz?

- Rádbízom. De kérek egy jeges kávét is.

- Ugye tudod, ha állapotos leszel akkor a kávéról le kell mondanod.

- Tudom, tudom.-nevettem fel.- Menj már, mert éhen halok.

- Rendben. Puszi.-dobott felém egy puszit és kilibbent a házból.

A telefonomon bekapcsoltam a zene lejátszót, ami halkan duruzsolt és pakolásztam tovább. Tudom, hogy sok minden van még Olaszországban, de még több dolog van nálunk az utazás során. De már így is úgy tűnik, hogy egész otthonos a ház. Hallottam, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.

- Mi az itt hagytál valamit?-kérdeztem nevetve, azonban cipő kopogásra lettem figyelmes. Lisa pedig jelenleg sport cipőben van az pedig nem így szól. Ahogy felnéztem két lábat láttam, majd még jobban szemügyre vettem és egy 40-es éveiben járó nőszemély állt előttem. Mély dekoltású felsőt és alig takaró szoknyát viselt. Az újságokból és a netről felismertem.

- Szia. Daniella Semaan vagyok.-mutatottkozott be egy mű vigyorral az arcán miközben kezet nyújtott felém. Feltápászkodtam a földről, de nem nyújtottam neki kezet.

- Az tudom. De mit keres a házamban? Mondjuk úgy kopogás nélkül?

- Csak megakartam nézni, hogy ki az új szomszédunk…

- Fordulta a kíváncsiság, hogy kik lehetnek azok?-horkantottam fel gúnyosan.- Jelentem én vagyok az egyik. A vőlegényem pedig nincs itthon. Köszönjük a látogatást és tudja hol van az ajtó. Ott ki is mehet.-mutattam a szerkezetre és már hátat is fordítottam neki. Jól esett beolvasni neki úgy, hogy fogalma sincs, hogy én ki vagyok. De egy ideig nem is fogja megtudni. Elmotyogott egy „ribancot” és kiviharzott a házból. Nem tudtam mást csinálni csak nevetni.