Barátok közt...

Az időmérő napja van, és itt ülök Ben garázsában. A kamerák folyton mutatnak, de picit sem zavar ez az egész. Sőt… még egy picit örülök is annak, hogy az új kedves szomszédom tudomást szerez rólam.

„ Fer szerint őrjöng. Amúgy nagyon jól áll az a lila felső. :P Puszi a gyerekektől is. Oli”-olvastam el az sms-t.

"Láthatja, hogy túl éltem... Hogy van más rajta kívül, aki szeressen. Még tőled kaptam karácsonyra :P Hiányoztok. Majd találkozzunk. Puszi!"-küldtem vissza a választ a legjobb barátnőmnek. Bent kezdtem ezek után figyelni aki éppen az egyetlen személlyel beszélget a csapatból, akit nem bírok. A csapattársával Jorge Lorenzoval. Sose szimpatizáltunk egymással.

„ Pont azért dicsértem… amúgy Ben jobb pasi :P”- jött még az sms, amin nevetnem kellett. Majd felpattantam a székről és a zsebembe dugtam a mobilom. Odaléptem a két beszélgető férfihoz.

- Kicsim, sétálok egyet, oké?- érintettem meg a vállát.

- Rendben.-hajolt hozzám és megcsókolt.- Szeretlek.-mosolygott az ajkaim közé.

- Én is téged.- mosolyogva loptam egy újabb csókot, majd intettem Jorgenak. Nem bírom. Fe Ben kedvéért inkább nem létesítek vele semmi féle kapcsolatot. Így elkerülhetek minden balhét.

Igazából szerettem itt lenni a paddockban, mert rengeteg honfitársam akad akikkel jól elbeszélgethetek. Bármiről. Akármiről és mindig kedvesek velem. Imádom ezt a nyüzsgést is, ami körül vesz minket. Emellett a lelkes szurkolókat is.

- Halihó.- csapódott mellém hirtelen Marc Marquez.- Mi a helyzet? Látom üldöz a sajtó.- kacagott.

- Kicsit már unatkoztam már a garázsban... és egy jó kávéra vadászok éppen.-forgattam a szemeimet. - Amúgy jól elvagyok. És te? Hogy bírod a strapát?

- Épp unatkozom. Danihoz indulok. Gyere velem, aztán elhívjuk egy kávéra.- vetette fel az ötletet. Pedrosa is hatalmas kávé fan mint én.

- Benne vagyok... és majd ő fizet.-jelentettem ki nevetve. Közösen indultunk el a Repsol Honda felé és nagyban beszélgettünk tovább. A sajtóval Marc se foglalkozott így még inkább jól éreztem magam. Megállt a garázs előtt és egyszerűen fütyült egyet. Nem is zavartatja magát a kölyök. Perceken belül már ott volt Dani, és mindkettőnk vállát átkarolta, és vigyorgott. Jó kedve volt.

- Ez nálad ritkaság.-forgattam a szemeimet a legkisebb spanyol szájára bökve. Amikor idekerültem olyan morcos volt mindig. Csak egyszer a repülőn egymás mellé kerültünk és Ben aludt, mi pedig beszélgetni kezdtünk. Jól el voltunk.- Meghívunk egy kávéra.

- Csak te fizetsz.- vigyorgott Marc a haverjára. Kicsit olyanok, mintha tesók lennének.

- Te sose hozod magaddal a tárcádat... egy Hölgyet pedig bármikor meghívok egy kávéra.

- Csak ne fogdosd, mert már hivatalosan is Ben menyasszonya... és szétszed majd a sajtó!- vigyorgott Marquez.

- Ohhh... Tényleg! Elnézést kérek! Tényleg te vagy a hétvége sztárja. Több kép készült rólad, mint Ally-ról.-utalt Casey Stoner kis lányára.

- Pedig ezt nem akartam..egy ilyen gyönyörűséget megelőzni.- ráztam meg a fejem komolyan.- Úgy döntöttünk hogy már van olyan erős ez az egész, hogy ne bujkáljunk.

- Három év alatt csak megerősödhetett a kapcsolatotok.-sóhajtott fel színpadiasan Marc, miközben elindultunk kávézni.

- Karácsonykor esküvő.- hintettem el az infót, amiről este beszéltünk.

- Gratulálok!-mosolygott Dani kedvesen.

- Remélem azért meghívtok minket is.-ugratott a legfiatalabbik motoros.- Ott kell lennünk.

- Háát… - húztam el a szót.- Még meglátjuk, hogy vállalható vagy-e. De Dani, ez természetes.- mosolyogtam Pedrosa-ra.

- Köszi.-mosolygott rám a Repsolos.-És mindenki hányszor gondolta azt, hogy Ben a legnagyobb nőcsábász a paddockban, de végig ott voltál mellette.

- Azért szar volt hallani. Főleg amikor azt hangoztatták, hogy itt látták x és y-al… Persze, tudtam hogy nem igaz de akkor is.

- Tavaly Mugelloban láttalak benneteket együtt, de már akkor észre vehető volt Spies-en, hogy mennyire rajong érted.-fecsegte Marc.

- Na és veletek… Mi a helyzet?- ültünk le az asztalhoz, és kértem a pincérnőtől egy hatalmas habos jegeskávét.

- Jövőre csapattársak leszünk.-közölte a Moto-2-es versenyző vállat vonva. Dani pedig csak bólogatott.

- Szóval ez azaz öröm ott az arcotokon.- mutattam rájuk.- Gyanús is volt. Gratulálok Marc!

- Köszönöm.-mosolygott rám.- Örülök, hogy tudom mit hozz a jövőm. És ti? Hogy álltok? Yamaha?

- Még semmit se tudunk.-ráztam meg a fejem. - De költözünk Barcelonaba.- mosolyogtam rájuk.- Már meg van a ház. A festők is végeztek, és a következő két napba a költöztetők is bepakolnak.

- Az élet így happy!-jelentette ki Dani vigyorogva.- Barcelona… Haza térsz.-állapította meg, de csak bólogattam.

- És a focit szereted? Barca fan vagy? - kérdezte a legfiatalabb fiú, aki nem kávét, hanem Red Bullt szörcsölt.

- Inkább csak a válogatottnak szurkolok hosszú idő óta. Amúgy nem ismeretlen a foci számomra. Legjobb barátom Fernando Torres és a többieket is ismerem.

- Az szép. Már mint Torres!

- Ismerem még Juan Matat, Iker Casillast, Sergio Ramost… Ja és Fabregast is.-húztam el a számat.

- Fabregasnal egy hatalmas fintor volt.- kacagott fel Dani.

- A pasim volt, de megcsalt… Magyarázzam tovább a fintort?

- Jujj inkább ne.- rázták meg a fejüket.- De menyasszony vagy, neki meg van egy apukorú nője.- fintorgott Marc.

- Akkor ezek szerint én jobban nézek ki, mint az a nő.-nevettem fel.

- Lehetne a pótanyám.- kacagott fel, és mindannyian nevetni kezdtünk ezen. És milyen igaza van. Hasonló reakcióm volt amikor először láttam őket az újságban. Nem sokat tudtunk beszélgetni a fiatalokkal, de egy idő után jelenésük volt. Így én is visszamentem a csapathoz.

Az időmérő egész jól sikerült. Már mint a körülményekhez képest. De így is tudom Ben nem elégedett. Egyszerűen többet vár a csapattól, a motortól és talán magától is. Visszamentem a lakókocsiba pihenni. Elfeküdtem az ágyon és vártam, hogy a kedvesen megérkezzen. Az agyamban már megjelentek a képek az esküvőnkről… Kint hóesés… bent pedig a boldogító igen. Sose gondoltam volna, hogy ennyire fogok vágyni az esküvőre. A fehér ruhára… Mert igen vágyok rá, hogy olyan legyek, mint egy Hercegnő… És Ben(!) legyen a hercegem. Az álmodozásomból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Mosolyogva figyeltem, ahogy a kedvesem mellém fekszik, és megsimogatja az arcomat.
- Mi ez a mosolygás? - kérdezte kedvesen.
- Csak arról álmodozom…hogy milyen lesz az esküvő.- vallottam be neki.

- Remélem szépre álmodod.-csókolt meg mosolyogva. Majd a vállára hajtottam a fejemet.

- Az lesz Kicsim.-mosolyogtam én is.- Németországból egy-két napra haza ugrok Barcelonában, de ott leszek Mugelloba.

- Hogy-hogy?- simított ki egy tincset az arcomból és megpuszilta az orromat.

- Felmérem a terepet. Mert van egy olyan sejtésem Lisa kikészíti a munkásokat. De azt szeretném minden meglepi legyen számodra.

- Rendben. Hányszor nézte már meg őket? Szerintem sütit is vitt, csak hogy bele szólhasson… Megfenyegetett, hogy pink lesz a hálónk.

- Igen már engem is.-nevettem fel és megpusziltam az arcát.- De jó kezekben vagyunk azt hiszem.

- Remélem. Hétfőn mennek a bútorok is. Már lassan nem lesz hova haza mennünk Kicsim.-a hajtincsemmel kezdett el játszani, miközben csak engem figyelt.

- Most Laguna Secaig csak jövünk megyünk a világba.-húztam meg a vállam.- Addig pedig bárhol elalszok veled.

- Hát veled… Én is.- nyelt nagyot és megcsókolt.

- Szeretlek Kicsim!-néztem a szemébe. Miért is bánkódtam egy olyan pasi után, mint Fabregas, amikor itt van nekem Ő.- Zuhanyozz le és menjünk vissza vacsorázni.

- Kis éhesem.- mosolygott és megsimogatta a hasamat.- Sietek… nem jössz velem?

- Azt hiszem akkor sose vacsoráznának.-nevettem fel.- És tényleg éhes vagyok.

- Rendben. Sietek.- lopott még egy csókot majd eltűnt az ajtó mögött. Mosolyogva feküdtem az ágyon és ölembe húztam a gépet. A twitterre néztem fel. A motoros fiúk előszeretettel tesznek fel képeket például. Végignéztem a barátaimat és rögtön kedveltem egy képet, amit Dani rakott fel Marcról és rólam a kávézóban. Olyan bolondok, de ezért is szeretem őket.

Végül valami úton módon a spanyol focisták oldalait kezdtem el nézegetni. Arbeloa a nagy twitter függő és a többiek se panaszkodhatnak. Végül megakadta a szemem egy nevem. Fabregas… Valahogy hezitáltam… Rányomjak… vagy ne…. Aztán végül is rányomtam és meglepődve olvastam a legutolsó posztját.
”Az első szerelem soha nem múlik el...még 3 év után sem…”

Pár órája tette ki… én pedig csak bámultam a képernyőt és próbáltam felfogni a dolgokat. Első szerelem… Ez csak én lehetnék. Inkább egyszerűen lezártam a laptopot és nem foglalkoztam vele. Ben kilépett, vizes hajjal és félmeztelenül, és elém állt mosolyogva.

Imádom a testét is a lelke mellett… és a tetoválásait. Főleg, hogy sokat úgy csináltatott, hogy mellette voltam én is… Ráadásul párat csináltattam én is.

- Olyan szexi vagy.-nyeltem nagyot.

- Na, mi az? Nem vagy már éhes? - vigyorgott és lehajolt hogy megcsókoljon.

- Amikor így szambázol be elém ne csodálkozz, hogy csak te érdekelsz.-vigyorogva húztam magamhoz. A hajamat végig simította és bele csókolt a nyakamba.

- Cica… Menjünk kajálni, aztán visszajövünk és folytatjuk.- puszilta meg az ajkaim.- Anya vár minket.

- Menjünk. Desszertnek nagy-nagy fagyikelyhet kérek szépen. Utána meg téged.-csókoltam meg újra.

- Rendben. Anyával beszélsz kicsit az esküvőről… kérlek.- nézett rám boci szemekkel. Ha akarnék se tudnék neki nemet mondani. - Teljesen fel van villanyozva.

- Azt hiszem Lisaval nagyon is szót értenek majd.-forgattam a szemeimet vigyorogva.- De persze, beszélek róla.

- Már kitalált valamit, de tudom hogy nem fogja ránk erőltetni. Csak egy kicsit bele akar folyni a dologba.

- Megtaláljuk az összhangot Kicsim. Nyugodj meg!-simogattam az arcát és megcsókoltam.

- Nekem az a lényeg, hogy neked minden jó legyen… én boldog vagyok, ha te is!

- Minden jól lesz. És nagyon is boldog vagyok veled.-csókoltam meg. Tényleg egész jó este volt. Mary-vel megbeszéltünk pár dolgot az esküvővel kapcsolatban és Ben egyszerűen csak mosolyogva figyelt minket.