Jó és rossz álmok....

Pár pillanatig némán álltunk mind a hárman. Tettem egy lépést Ben felé, mire Cesc lépett felénk egyet és kezet nyújtott Ben felé.

- Cesc Fabregas.-mutatkozott be illedelmesen a katalán.

- Ben Spies.-tette meg ugyan ezt a vőlegényem.

- Lilly…-fordult felém.

- Francesc…-biccentettem komolyan pedig a gyomrom összeszorult.

- Hallottam, hogy a szomszédba költöztetek.-beszélt hozzám pedig rá se néztem. Inkább bámultam a bokrot.

- Nem sokat leszünk itt… Nem fogjuk zavarni a családi életedet.-fintorogtam.

- Lilly…

- Hagyj a fenébe. Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésedre… és semmi másra se.-csattantam fel és faképpen hagytam mind a két férfit. Szerencsére nem volt messze a házunk és így remegő kézzel igaz, de ki tudtam nyitni az ajtót. A fürdőszobába rohantam és magamra zártam az ajtót. A torkomban dobogott a szívem. Erős akartam maradni… fel akartam arra készülni, hogy találkozok vele… De még is felzaklatott… Felzaklatott pedig nem lehetne… Van egy csodás vőlegényem, akiért bármit megadnék… Egy két színű és hűséget nem ismerő Fabregas nem lehet rám ilyen hatással. A csaphoz léptem és először csak megmostam a kezem, majd hideg vizel az arcomat is.

- Kicsim.-kopogott az ajtón Ben.- Bejöhetek?

- Pillanat.-sóhajtottam fel. Megtöröltem az arcomat és ajtót nyitottam neki. Végig mustrálta az arcomat majd magához ölelt.

- Semmi baj.-motyogta és megpuszilta a homlokomat.

- Miért esett nekem ez ilyen rosszul?-szipogtam.

- Nem tudom… Mert a volt szerelmed…. Talán ezért.

- De ugye tudod nekem te kellesz?-néztem fel rá.

- Tudom Kicsim.-csókolt meg.- Szeretlek.

- Én is szeretlek…

… Mugelloban vagyunk már és csütörtök este van. Ben még a csapatnál van így egyedül unatkozok a lakókocsiban.

- Lisa baba…-dünnyögtem bele a telefonba.

- De lelkes vagy…

- Csak szét vett az unalom…-vontam meg a vállam és levágtam magam a kanapéra.- Mesélj inkább. Hogy vagy?

- Vagy is inkább arra vagy kíváncsi milyen volt tegnap este a vacsora Danival?

- Jó… Ezt eltaláltad.-nevettem fel.- Na milyen volt?

- Egy szóval?-kérdezett vissza.- Igazából csodálatos.

- És bővebben? Jajj Lisa… Ne kelljen már egyesével kihúznom belőled minden szót.

- Nagyon aranyos fiú. Eljött értem… Vacsoráztunk egy tök romantikus helyen… Sétáltunk…. És rengeteget beszélgettünk… Ma is felhívott már…

- Ezek szerint… Ezek szerint  nem baj, hogy kicsikét kerítő nőt játszottam?

- Nem baj. Daniel nem tuskó… nem olyan mint a többi srác, akivel megpróbáltam.

- Tudom.-bólintottam mosolyogva.

- És nagy valószínűséggel Laguna Secaba elutazok.

- Velünk jössz? Lisa ez tökéletes. Jól fogod magad érezni.

- Tudom… Ott lesz Dani… és ott lesztek ti is ketten.

- Ez tökéletes Lisa.

- Tudom.-ismételte magát nevetve.

Nem sokáig beszélgettünk Lisaval, mert este ellenére nem végzett a munkájával. Ez ő… Eszébe jut az utolsó pillanatban, hogy még be kell fejeznie valamit és így képes hajnalig ébren lenni.

Átöltöztem melegítőbe és sport cipőt húztam így elmentem kicsikét kocogni. Sokszor mentem el Bennel ezelőtt is futni így nincs panaszom a kondimra. Futottam egy kört a pályán… Jó volt, mert nem gondolkoztam… Nem járt az agyam Fabregason legalább, mert mióta találkoztunk sokszor észre vétlenül bele kúszik a tudatomba és nem hagy békén.

Ahogy végeztem a körrel visszasétáltam a lakókocsik közé ahol megpillantottam Marcot Ally-val a kezében. Valamit énekelt neki a srác spanyolul amitől a kis lány csodálkozva pislogott rá.

- Öhhm… Te most mit csinálsz?- álltam meg mellettük és megsimogattam a kis lány arcát.

- Kicsit vigyázok Allyra.

- De még énekelsz is neki.-nevettem fel és átvettem a kis lányt tőle.

- De nem sírt legalább.

- Szia Baba.-Emeltem fel és megpusziltam az arcát.

- Hol jártál amúgy?-tette fel a kérdést a fiatalabbik honfitársam.

- Futni.-vontam meg a vállam lazán miközben Ally pofiját figyeltem.

- Mikor lesz már neked is babád?-tette fel nagy bölcsen a kérdést.

- Lassan talán lesz… Amikor majd összejön akkor lesz kis babánk Bennel… De a lényeg próbálkozunk.

- Amikor idekerültem mindenki azt mondta Spiesről, hogy egy nő faló… de mind végig te voltál vele.

- Igen.-bólintottam.

- És apa lesz hamarosan…

 - Remélem igen.-bólintottam csak.

Váratlan újra látás...

- Ben…-suttogtam a fülébe. Vasárnap este van és sajnos egy újabb félre sikerült versenyen vagyunk túl, amit sehogy se tudunk megmagyarázni. Valahogy semmi, de az ég világon semmi se akar összejönni a versenyhétvégéken.

- Hmm?- ébredt fel.

- El kellene indulnunk a reptérre.-simogattam meg az arcát. Van egy késő esti gép amivel Barcelonába tudunk menni. Minél hamarabb el akart szabadulni Németországból csak elszunnyadt a kanapén.

- Fent vagyok.-dörzsölte meg az álmos szemeit.

- Mehetünk akár reggel is…-pusziltam meg. Megsajnáltam, hiszen fáradt de minden áron menni akar.

- Nem… Holnap már az új házunkban akarok felébredni.

- Rendben. Szeretlek Kicsim.-csókoltam meg.

Hajnalban értünk Barcelonába és erőnk se volt körbe járni a házat. Bár Ben a karjai közt vitt fel a hálóba és egyszerűen bele roskadtunk az ágyba.

Reggel ahogy kinyitottam a szemem mosolyra húztam a számat. Ben feküdt mellettem és igaz még mindig aludt. Bár így álmában is fogja a kezemet. Szeretem ezt a férfit. Miatta tudtam újra kezdeni mindent… Hiszen én szerettem Fabregast. Megbíztam benne és még arra is képes voltam, hogy mindent felrúgva Angliába mentem én is vele… Hogy ne legyen egyedül… Hogy ne éljünk távkapcsolatban…. Mit kaptam cserébe? A saját ágyunkba döntötte meg a ribancát.

Megmoccantam és erre felébredt Ben. Álmos szemekkel pislogott rám, majd egyszerűen közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mosolyogtam és a mellkasához bújtam.

- Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva még mindig.

- Tökéletesen a gyönyörű menyasszonyommal és az új házunkban.

- Tudom.-vigyorogtam rá.- És még nem is láttad így készen.

- De… A hálót…. Ami már most is tetszik.-nevetett fel.

- Látod… És nem lett rózsaszín ahogy Lisa ígérte.

- Hála az égnek.-sóhajtott fel.- Megmutatod a ház többi részét is?

- Persze.

Végig vezettem a házon… A nappali, a konyha, a vendég szobák(amelyik közül tudom melyiket fogjuk átalakítani baba szobának ha itt lesz az ideje.) Majd következett Lisa meglepetése is. Ben meglepődött, de meg is hatódott. Megígérte, hogy megfogja köszönni ezt a szobát az unokatesómnak.

Reggelizni elmentünk egy közeli kis étterembe, hiszen jelenleg semmi kaja sincs otthon. Kellemes volt… kellemes és nagyon is romantikus. Órák elteltével kézen fogva indultunk haza.

- Gondolkoztam az esküvőről.-kezdtem el fecsegni.

- Elmeséled mire gondoltál?-kérdezte mosolyogva.

- Ahogy már beszéltük… Lehetne Aspenben… vagy akár otthon Texasban.-éreztem hogy egyszerűen csak csicsergek neki.

- Ahol szeretnéd… Ott lesz.

- Azt szeretném, hogy közösen döntsünk ebben.

- Rendben.-bólintott.- Legyen inkább Aspen… Tudom, hogy hó esésre vágysz.

- Szeretlek.-csókoltam meg az ajkait.

- Én is szeretlek.-simogatta meg az arcomat.- Tudom, hogy az esküvőig nem foglak látni a ruhádban, de kíváncsi vagyok…

- Mire vagy kíváncsi Kicsim?-nevettem fel.

- Milyen ruhára gondoltál?

- Most még… Most még olyan sellőfazonúra. Tudod itt…-mutogattam végig a testemen.- olyan testhez simuló… majd úgy lesz egyre nagyobb.

- De miért nem olyat, amiben olyan leszel, mint egy hercegnő?

- Félek, hogy orra esek az abroncsban.-nevettem fel.

- De a kedvemért felpróbálsz majd egyet legalább?-kapta el a derekamat és magához húzott.

- Rendben. Felpróbálom, de nem ígérem, hogy az lesz.

- Nekem már az is elég, ha megpróbálkozol vele…-megcsókolt.- És ne félj… Ha véletlenül orra is esnél én ott lennék, hogy elkapjalak.-suttogta a fülembe.

- Tudod, hogy ez romantikus?-kérdeztem kuncogva majd tovább indultunk.

- Tudom. Érted bármit megteszek.

- Szeretlek Kicsim.-mosolyogtam amikor valaki véletlenül neki ment Bennek. Valami futó ember volt, de hátra fordult, hogy elnézést kérjen. Ledöbbentem… vagy is leginkább lefagytam… Cesc… Cesc Fabregas állt előttem. Azt hiszem, ha Ben nem fogta volna a kezemet összecsuklok… Fabregas… Több év után most először látom.

Beszélgetések.....

Szombat este van már. Ben túl esett minden mérnöki megbeszélésen és elment lezuhanyozni, hogy utána elmenjünk kicsikét sétálni és vacsorázni. A lakó kocsi lépcsőjén ücsörögtem és Lisanak küldtem sms-t, hogy ne küldje el azt a személyt, aki ismeretlen számról fogja keresni… Vagy is tudattam vele, hogy Dani meg fogja keresni.  Lépteket hallottam és ahogy felnéztem meglepődtem. Alvaro Bautista állt előttem egy száll rövid nadrágban.

- Te nem fázol?-fakadtam ki hirtelen. Mióta itt vagyok én csak fázok vacogok, de ő itt nudizik… Na jó nem 100 %-os nudizás ez…

- Csak egy kicsit. De most legalább nem esik az eső.

- Fél siker. Sajnálom a büntetésedet.-néztem rá. Assenben véletlenül kiütötte a szerelmem csapattársát, a honfitársunkat Jorge Lorenzot. A versenybíróság pedig sosem látott szigorúsággal büntette meg a Gresini Hondást. A mai időmérőn akármilyen eredményt ért volna el automatikusan az utolsó hely az övé.

- Hát… Ez van.-rántotta meg a vállát.- Majd lesz jobb is.

- Reméljük. Nem volt jogos szerintem.

- Ez vicces.-nevetett fel.

- Mi?-csodálkoztam el.

- A Yamaha versenyzőjét ütöttem ki.

- Nekem Ben Spies a vőlegényem és nem a Yamaha csapat…. Amúgy is utálom Lorenzot.-fintorogtam, mire még inkább kacagni kezdett.- Ez az igazság.

- Elhiszem.

- Sok szerencsét a holnapi naphoz.-mosolyogtam rá.

- Nem tudom mi lesz… De meg kell próbálni.

- Pontosan.

*

 Végre haza jutottam Madridból Barcelonában. Holnap indulunk nyaralni Daniellával és a gyerekekkel. Pakolásznak a bőröndökbe, míg a konyhában ücsörgök a laptopom előtt. Egy sport portál kép galériájában járok. Nem véletlenül… Lillyről akarok új képeket látni. Szerencsére találtam is…. Hiszen ő számít az újdonságnak a MotoGp paddockban. Gyönyörűnek tartom most is… A hosszú fekete haja… Gyönyörű szemei… és a mosolya, amitől én is mosolyogtam állandóan. Csak egy dolog, amit utáltam… Azaz, hogy nem engem csókol meg… és nem rám pislog olyan szerelmesen.

- Mit bámulsz Kicsim?- szólalt meg Daniella és összerezzentem a hangjától.

- Semmit. Csak a sport híreket néztem meg.-sóhajtottam fel, miközben a barátnőm a hűtőhöz lépett, hogy kivegyen belőle egy üveg vizet és én nem voltam elég gyors, hogy kilépjek az oldalról.

- Mutasd csak azt a csajt.-bökött a laptopra.

- Miért érdekel ez téged?-kérdeztem rá.

- Csak mutasd meg…-utasított. Kelletlenül mutattam meg neki a képernyőt.- Ja… Ez az a tuskó csaj a szomszédból.

- Szomszédból?-kérdeztem vissza csodálkozva.

- Igen…-bólogatott bőszen.- Tudod az üres ház, amit még tavasszal megvett valaki. Csak hiába próbálkoztam nem volt hajlandó elmondani az ingatlanos hogy ki az.

- És? Térj inkább a lényegre kérlek.

- A héten, amikor te a fiesztán voltál Madridban láttam, hogy mozgás van a házba. Átmentem és ez a liba…-a kezem ökölbe szorult ahogy libának nevezte Lilly-t. – Tök kedves voltam meg minden… De elküldött a fenébe.

A gondolataimba merültem…. Lilly és az amerikai motoros a szomszédunk lesz…. Nem tudom eldönteni, hogy az élet talán direkt szívat… Életem egyetlen igaz szerelme a szomszédomba költözik. A ház lassan csendesült el és a mobilommal a kezembe sétáltam ki az udvarra. Beszélgetnem kellett valakivel és hiába lakik a legjobb barátom szintén a szomszédban, jelenleg nem rá van szükségem.

- Húgi…-szóltam bele a telefonba.

- Cesc… Te marha… Hajnali 1 óra van.-morogta a húgom. Felébresztettem ez most már tuti.

- Beszélgetni szeretnék veled.-suttogtam.

- Mi az? A nagyival összevesztetek?- tudom, hogy mennyire utálja Daniellát… Hiszen Lillyvel barátok voltak… De ahogy eltűnt a szerelmem az ő kapcsolatuk is megszakadt.

- Nem… Csak megtudtam valamit…

- Még pedig?-kérdezett rá és már hallottam a hangjában, hogy ébren van.

- Lilly a szomszédomba költözik az amerikaival.

- Elhiheted, hogy nem azért hogy téged lásson.-fintorgott hatalmasat.

- Tudom… Carlota…

- Hmmm?

- Azt hiszem… vagy is biztosra tudom, hogy szeretem Lilly-t.

Próbálkozás...

- És mi lesz velünk, ha babánk lesz-kérdezett rá Ben csendesen, miközben a karomat cirógatta. Szombat reggel van. Pár órája érkeztem meg Németországba és ma már időmérő lesz. Azonban nem bírtam ki, hogy ne pusziljam meg a vőlegényemet… A pusziból csók lett… A csókból simogatás, majd egy hosszú érzéki szeretkezés.

- Akkor nagyon szerencsések lennénk.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. Barcelonában nem csak a házat tettük rendbe Lisaval, de még az orvoshoz is elkísért. Alaposan kivizsgált engem és elmondása szerint semmi akadálya sincs a babának.

- Szeretlek Kicsim.-simogatta meg az arcomat.

- Én is szeretlek drágám.-Fordultam hasra az ágyon.- Mindent elintéztünk Lisaval. Gyönyörű a ház.

- Sehol egy rózsaszín fal?-kérdezett rá homlokát ráncolva.

- Sehol egy rózsaszín fal.-nevettem fel.-Mi az? Tartottál Lisatól hogy megteszi?

- Hát igen… Egyszer  nyitott ránk szex közben és hónapokig hallgattam, hogy tetszik neki a hátsóm.

- Miért baj ez?-vigyorogtam rá kacéran.- Nekem is tetszik.

- Az más… Te a szerelmem vagy.

- Lisa meg egy szex mániás liba. Persze jó értelemben.

- Tudom.-nevetett ő is.

- Beszélek majd Danival…. Mind a ketten facérak… és Barcelonában laknak.

- Kerítő nő leszel.-nevetett fel.

- Talán… De egy próbát megér.-fordultam hasra mosolyogva. Ben végig cirógatta a hátamat és láttam az arcán, hogy komolyan gondolkozik valamin.- Mi a baj?-pislogtam rá.

- Jövőre nem biztos, hogy itt leszünk.

- A csapatra gondolsz vagy magára a sorozatra?

- Első sorban a csapatra.-válaszolta komolyan és a hajamat simogatta közben.

- Akkor igazak a pletykák…-állapítottam meg.

- Nem tudom… Megerősíteni nem erősítették még meg… De valakit minden áron ide akarnak hozni a helyemre… Valentinot, Carl vagy Andreat…. Ez még kérdéses, hogy kit.

- Itt szeretnék maradni a MotoGp-ben.-pislogtam rá szomorkásan.

- Tudom Kicsim.-simogatta meg az arcomat, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- És tudsz már valami biztosat?

- Nem. Anyu felvette a kapcsolatot több csapattal itt, de még a Superbikeban is.

- Kialakul Kicsim.-suttogtam.

- Tudom.-éreztem, hogy megpuszilja a homlokomat.-Pihenjünk… Van még úgy egy óránk-más fél óránk ébresztőig.

- Rendben.-bólintottam.- Szeretlek.

- Én is szeretlek Kicsim…

… Az időmérő következik majd. Még van pár óránk, hiszen most még a kisebb kategória versenyzői birtokolja a pályát. Danit keresem mindenhol hiszen komolyan gondolom. Egy vak randiba senki

- Dani beszélhetnénk?-szóltam utána komolyan a paddockban. Amilyen komolyan szóltam rá ő olyan komolyan fürkészte végig az arcomat. Bólintott és beterelt a Repsol vendéglátó egységébe. Leültetett az egyik félre eső asztalhoz és hozott nekem kávét.

- Valami baj van?

- Nincs. Csak beszélgetni szeretnék veled… a lányokról.

- Ezt nem értem.-pislogott rám.

- Ugye nincs senkid?-néztem rá kíváncsian.

- Te most udvarolsz nekem?-kérdezett rá csodálkozva a honfitársam.

- Mi? Dehogy!-kaptam észbe.- Csak tudod van nekem egy unokatesóm. Lisa nagyon rendes lány.

- És?

- Találkozhatnál vele…-pislogtam rá félénken.- Kérlek Dani. A kedvemért.

- Lilly…-sóhajtott hatalmasat.

- Dani…. Lisa nagyon rendes lány…. És okos…. És nem mellékesen nagyon csinos is.

- Lilly…-szólalt meg ismét, de ismét sikerült belé fojtanom a szót.

- Csak egy alkalom kérlek. A kedvemért. Kérlek!

- Lilly!-szólalt meg emeltebb hangon és kapcsoltam.

- Lakat a számon.-mutattam el és jeleztem ezzel is hogy leállok.

- Szuper.- húzta el a száját Dani egy vigyorral.- Megadod a számát a lánynak?

- Lisanak?

- Ha úgy hívják akkor igen.-bólintott. Át sms-tem neki a számot és mosolyogni tudtam csak.- Ne vigyorogj. Bármi lehet.

- Tudom. De megpróbálod és már ez is jó.

Váratlan látogató...

Szerda délután van és Barcelonában vagyok egyedül. Igen egyedül, mert Ben Németországba utazott a következő versenyhétvégére, ami szintén ezen a héten lesz. Pénteken én is oda fogok utazni szerintem.

- A költöztetők mindennel végeztek. Odapakoltattam őket ahova elmondtad. Már csak a dobozokat kell kipakolnod. Pakolnunk.-magyarázta Lisa csicseregve ahogy kiszálltunk a kocsiból és eltakarta a szememet.

- Úgy szégyellem magam, hogy mindent rád bíztunk. Semmit se segítettem.

- Ne beszélj hülyeséget! Neked és Bennek ezer örömmel tettem. Sőt talán szakmát váltok. Lakberendező leszek.-nevetett fel vidáman.- Lépcső… lépcső.-figyelmeztetett és én automatikusan emeltem a lábam.

- Tegnap előtt beszélgettünk Bennel. Vagy is egy véletlen folytán jutott eszembe… Lisa babát akarunk.

Hallottam ahogy megnyikordul a bejárati ajtó, és mire újra láttam Lisa már előttem állt és komolyan vizslatta az arcomat.

- Most mi az?-csodálkoztam el.

- Ez nagyon nagy döntés.

- Szerintem az első nagy döntést már meghoztuk.-emeltem fel mosolyogva a kezemet.- Bennel eltudom képzelni ezt az egészet.-mutattam körbe így utaltam a közös életre, közös házra és eljegyzésre… esküvőre.

- Ez olyan jó!-ugrott a nyakamba és szorosan megölelt.

- Ben miatt éltem túl azt a válságot, amit Fabregas okozott. Így tényleg vele akarom ezt.-mosolyogtam.

- Tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.-puszilta meg az arcomat, majd megragadta a kezemet.- Gyere nézd meg, hogy mit alakítottam itt nektek… és nyugi sehol sincs rózsaszín fal.

Végig jártuk a hatalmas házat. Csoda szép lett minden és Lisa csak egy-két helyen változtatott a kért dolgokban, de azt hiszem kijelenthetem így minden jobb lett.

- Lisa köszönöm szépen. Ez fantasztikus.

- Ne köszönd. Örömmel tettem és teszem meg nektek bármikor.-mosolygott rám boldogan.

- De ezt meg kell köszönnöm. Nekem kellett volna itt lennem.

- Neked az a feladatod, hogy a vőlegényed mellett légy.

- De akkor is…-kezdtem volna, de leintett.

- Gyere velem. Mutatok valamit.-fogta meg a kezemet és elkezdett magával húzni

Az emeleten végig húzott a folyosón és a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett. Azt hiszem itt a gardrób van. Azonban ahogy benyitottunk a szobában több polc volt és azon Ben díjai, serlegei, sisakjai voltak ízlésesen berendezve.

- Lisa…-már megint nem voltam valami értelmes.

- Egyedül hoztam el őket Olaszországból. Nem a költöztetőkre bíztam.-rázta meg a fejét.- Meglepetésnek szántam, de neked muszáj volt megmutatnom.

- Ez csodálatos. Ben nagyon fog örülni neki.

- Remélem. Sokat dolgoztam vele.-motyogta szégyellősen.

- Biztosra veheted.

- Mi lenne, ha ebben a két napban mindent helyre pakolnánk? Így Bent idehozhatnád Németországból… és felszentelhetnétek mondjuk a ház minden szegletét.-ejtett meg végül egy kacér vigyort.

- Németországban esküszöm beszélek Danival. Túl tengenek a hormonjaid.-forgattam a szemeimet.

- Csak egy kicsikét.-vigyorgott rám.- Na de pakoljunk akkor?

- Igen. Pakoljunk és hétfőn elhozom Bent ide…

-... És felszentelitek a ház minden szegletét.

- Kapd be!-nevettem fel.

- Na majd inkább Ben!-kacagott ő is.

Órákon keresztül pakolásztunk és beszélgettünk. Régen voltunk így együtt kettesben és beszélgettünk ilyen őszintén. Elmesélt mindent nekem a munkájáról és arról, hogy az utolsó pasija(aki nagy valószínűséggel kattant vagy éppen magam véleménye szerint alkoholista vagy drog függő) még mindig zaklatja telefonon.

- Elugrok valami kajáért. Egy fél óra és itt leszek.- ugrott fel Lisa a földről.- Mit kérsz?

- Rádbízom. De kérek egy jeges kávét is.

- Ugye tudod, ha állapotos leszel akkor a kávéról le kell mondanod.

- Tudom, tudom.-nevettem fel.- Menj már, mert éhen halok.

- Rendben. Puszi.-dobott felém egy puszit és kilibbent a házból.

A telefonomon bekapcsoltam a zene lejátszót, ami halkan duruzsolt és pakolásztam tovább. Tudom, hogy sok minden van még Olaszországban, de még több dolog van nálunk az utazás során. De már így is úgy tűnik, hogy egész otthonos a ház. Hallottam, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.

- Mi az itt hagytál valamit?-kérdeztem nevetve, azonban cipő kopogásra lettem figyelmes. Lisa pedig jelenleg sport cipőben van az pedig nem így szól. Ahogy felnéztem két lábat láttam, majd még jobban szemügyre vettem és egy 40-es éveiben járó nőszemély állt előttem. Mély dekoltású felsőt és alig takaró szoknyát viselt. Az újságokból és a netről felismertem.

- Szia. Daniella Semaan vagyok.-mutatottkozott be egy mű vigyorral az arcán miközben kezet nyújtott felém. Feltápászkodtam a földről, de nem nyújtottam neki kezet.

- Az tudom. De mit keres a házamban? Mondjuk úgy kopogás nélkül?

- Csak megakartam nézni, hogy ki az új szomszédunk…

- Fordulta a kíváncsiság, hogy kik lehetnek azok?-horkantottam fel gúnyosan.- Jelentem én vagyok az egyik. A vőlegényem pedig nincs itthon. Köszönjük a látogatást és tudja hol van az ajtó. Ott ki is mehet.-mutattam a szerkezetre és már hátat is fordítottam neki. Jól esett beolvasni neki úgy, hogy fogalma sincs, hogy én ki vagyok. De egy ideig nem is fogja megtudni. Elmotyogott egy „ribancot” és kiviharzott a házból. Nem tudtam mást csinálni csak nevetni.

Döntések....

Szombat reggel van és már Ben nincs mellettem. 99%-ra mondom, hogy már a csapatánál van, hiszen órák múlva kezdődik a verseny és így minden féle képen a legjobban akar felkészülni rá, hiszen az elmúlt hetekben semmi se jön úgy össze, ahogy szeretné. Csak feküdtem az ágyon és nyomkodtam a telefonomat. Végül felhívtam a drága jó unokatesómat Lisat, hiszen nem telik el nap úgy, hogy ne beszélnénk. Sok mindenben segít nekünk, ami a költözést illeti.

- Szia Csajos!-csicseregte a telefonba.- Mi újság?

- Jó reggelt neked is. Unatkozok.-húztam el a számat látványosan, bár ezt senki se láthatja. Egyedül vagyok, mint a kis ujjam.

- És hol van a szexi Ben fiú?-tudtam, hogy jelenleg csak is pajzán gondolatok jutnak az eszébe. Igazából az ő fejében csak ilyen gondolatok járnak, de mondjuk úgy, hogy ezt is elnézzük neki.

- Szerinted? Lassan kezdődnek a bemelegítő edzések. Itt hagyott, hogy tudjak aludni.

- Jól tette… De mi nyomja a lelked? Hallom a hangodon, hogy nincs minden rendben.

- Láttad?-kérdeztem rá csendesen. Igen… az jár a fejemben, amit tegnap olvastam a hülye twitteren.

- Mit láttam Lilly? Nem értelek.

- Jajj Lisa… Tudom, hogy tudod.-sóhajtottam hatalmasat.

- Tényleg nem tudom.-tudtam, hogy megrázta a fejét és igaznak tűnik minden szava.

- Tegnap véletlenül Fabregas twitter oldalára mentem és ott volt egy olyan üzenet, amit nem értek.

- Miért mi volt azaz üzenet?-kíváncsian kérdezett vissza.

- ”Az első szerelem soha nem múlik el...még 3 év után sem…”-idéztem szószerint. Annyiszor ismételtem el magamban, hogy tényleg kívülről tudom.- Ez szerinted nekem szól?-kérdeztem bátortalanul. Éjszaka, amikor ébren voltam sokat járattam ezen az agyam, bár ha Ben magához ölelt és a nyakamba szuszogott mindenről elfelejtkeztem.

- Ne foglalkozz vele. Tudod milyen… és ő Fabregas!

- Tudom Lisa. Ő Fabregas.-húztam el a számat látványosan.

- Pontosan. Ne ő járjon a fejedben, hanem Ben és az, hogy jól szerepeljen.

- Ezen én miként is segíthetnék?-kérdeztem rá csodálkozva.

- Jajj Lilly én áruljam el a megfejtést?-nevetett fel. Már megint azok a pajzán gondolatok…

- Neked sürgősen pasit kell találnunk, mert túl sok pajzán gondolatod van.-forgattam a szemeimet, miközben felültem az ágyon.- Most mennem kell Lisa. Meg kell keresnem Bent és reggelizni se ártana.

- Ámen! Ne hanyagold el magad.-jelentette ki komolyan. Tudja… ismer, hogy hajlamos vagyok néha elfelejtkezni olyan apróságokról, mint az étkezésről.

- Nem akarom… és nem is akarok gebeként kinézni az esküvői ruhámba.

- Ha végre már itt lesztek Barcelonában a következő dolgunk ez lesz… Esküvői ruhát próbálni.

- Jajj szegény fejem.-csaptam a homlokomra. Erre még nem is gondoltam. Nem szeretem az ilyen felhajtást. Jól sejtem, akkor több tucatszor kell majd visszamennem, hogy meglegyen a tökéletes ruha.

- Most miért? Tök jó ruhaszalonok vannak itt. De ha akarod elmehetünk a Kleinfeldbe is. Bár akkor át kell mennünk Amerikába.

- Tudod jól, hogy ha rajtam múlna farmerben és a kedvenc felsőmbe állnék oda az oltárhoz… De tudom Ben nem szeretne így látni.-húztam mosolyra a számat.- Elmegyünk majd szétnézni, de semmi habos-babos ruhát nem fogsz rám sózni.

- Óóó… Nyugi! Valami sellő fazonút gondoltam… Kevés strasszal, egy pici csipkével...

- Helyes.-nevettem fel.- Ez még így nekem is tetszik… Vagy is fel is vennék egy ilyen ruhát. Semmi kihívó ruha… Az majd a te reszortod lesz, ha találunk neked valakit.

- Ohh, valami spanyolt ha lehet… Bár ha jobban meggondolom, Hayden jobb lenne.- nevetett.– Vagy...Pedrosa…oo yes baby!!!

- Beszélhetek vele, ha gondolod. Korban is hozzád illő… Vagy Marc… Na kivel beszéljek le egy randit Lisa?-vigyorogtam.- Pedrosa vagy Marquez?

- Marquez? Figyelj, vele talán 8 év múlva lehetnének esküvős álmaim…

- Na jó… Addigra vén lány lennél.-kacagtam rajta. Tudom, hogy Lisa vágyik egy igazi kapcsolatra, de mindig mellé fog pasikkal… Rengeteg, de rengeteg rohadék pasit fogott ki eddig. Megcsalták, kihasználták… sőt volt egy pasi aki meg is ütötte.

 - Épp ezért… Pedrosat akarom!- kacagott fel- Na, de menj mert lekésed a drágádat.

- Akkor Dani Pedrosaval lebeszélek egy randit neked.-nevettem újból.- Jelentkezek majd Lisa és viselkedj a költöztetőkkel rendesen.-köszöntem el tőle. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és egyáltalán nem öltöztem hivalkodóan. Megtartottam azt a szokásos stílusomat, amivel lenyűgözhettem Bent újra és újra… és így talán az újságokban se tűntetnek majd fel kurvaként.

Kimentem a pályára, hogy a bemelegítőedzés után rögtön elkaphassam a szerelmemet. Az edzés utolsó 10 percét az irányító pult mellett néztem végig. A várt eső, amiről Ben mesélt nekem este… Ami talán segíthetne rajta úgy tűnik, hogy elkerüli nagy ívben a pályát. Bár az eredményeiből kiindulva úgy tűnik száraz pályán is lesz esélye. Leintették a bemelegítést, így besétáltam a garázsba Benre várva.

- Áá, felkeltél? Szia!- puszilt meg az édesanyja, amikor Ben kulacsával leült mellém. Sok szerint Mary túlságosan védelmezi a fiút, de szerintem ez természetes.- Mi újság?

- Igen. Nem rég ébredtem fel.-mosolyogtam rá.- Lisa-val telefonáltam. Már beszélgettünk kicsikét az esküvőről.

- Na, és? Eldöntöttétek már, hogy körülbelül mikor?

- Talán karácsony környékén, Amerikában. Akkora Ben is kipiheni az idény fáradalmait.

- Tényleg… Említette, hogy a Szent Estét most nem úgy akarja tölteni, ahogy eddig…- mosolygott rám. Körülbelül tényleg Karácsonyra tervezzük.

- Minden álmom, hogy kint essen a hó… Bár ezt senki se tudja garantálni.-vontam meg a vállam.- De nekem az a legfontosabb, hogy velem legyen.

- Ó kislányom, majd hozatok műhavat ha akarod… - mosolygott.- Nekem minden álmom…-nagy levegőt vett, mint ha tartana a válaszomtól.- Egy unoka !

- Lehet ahhoz még túl fiatalok vagyunk… vagy éppen Ben nem szeretne még babát.-a zsebembe rezegni kezdett a mobilom. Marc küldött egy sms-t.

„Átjössz egy kicsikét a Repsol-hoz? Addig csak amíg a Szerelmed a mérnökeivel dekkol?”

„ Két perc és ott vagyok.”
- Ez csak az álmom.– mosolygott.

Nem tudtam és nem is akartam válaszolni erre a kijelentésére, hiszen Ben begördült a garázsba. Megvártam, hogy levegye a sisakját és megcsókoltam. Azonban ahogy tippeltem a mérnöki gárda már várt rá így átsétáltam én is a Repsolhoz. Belépve a motorhomeba nem láttam sehol se a kis spanyolt, csak Casey feleségét és a kis szépségét.

- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.- Szia Édes… Hogy vagy?-simogattam meg a pici arcát.

- Szia Lilly.-mosolygott rám Adriana is, miközben leültem az asztalukhoz.- A Drágaságom nagyon is jól érzi magát. De majd a versenyre megpróbálom elaltatni.-puszilta meg Allyt.

- Szerintem meg akarja nézni apucit.- mosolyogtam rájuk.

- Lehetséges.-nevetett fel a lány.- Átveszed egy kicsit?-érdeklődött komolyan.

- Átvehetem?– mosolyogtam.

- Persze… és tetszel is neki így szerintem nem lesz semmi baj.-mosolygott rám Adri és óvatosan átadta nekem Ally-t. A pici hatalmas szemekkel pislogott rám és szerencsére nem kezdett el sírni vagy valami.- Jól áll a kezedben a baba.

- Köszi.- mosolyogtam  majd homlokon pusziltam a picit.- Tényleg nagyon-nagyon édes.

Megsimogattam a kis lány arcát és tényleg csak mosolyogni tudtam rá. Gyönyörű nagyon és édes ahogy gügyörészik.

- Szeretnél babát Lilly?-érdeklődött Adri és csak bólintottam.

- És Ben? Mit szól hozzá?

- Nem tudja… Sose beszéltem még róla neki.-ráztam meg a fejem.- Lehet nem is akar még babát… Vagy majd csak az esküvő után.

- Hát, már mindenképpen utána fog megszületni.- mosolyogva világított rá a dologra.- Szóval..

- Nem tudom… -ráztam meg a fejem.- Sok-sok problémája van így is a csapattal…

- Ez nem akadály. Ez csak a megélhetését jelenti és nem az életét.-jelentette ki komolyan a nő.

- Tudom..
- Ráadásul szerintem nem kell aggódnotok a következő 15 évben a megélhetést illetően..

- Tudom…-sóhajtottam fel újból, de megpusziltam Ally pici kezét.- Babát szeretnék. Nagyon.-vallottam be most már őszintén.

- Mond el Bennek.- mosolygott de egyszer csak Marc libbent közelebb hozzánk.
- Héé… Danihoz és hozzám kellett volna jönnöd… Bár mentséged, hogy ez a gyönyörűség rabolt el.- állt meg mellettünk és kivette a kezemből a picit. Egészen gyakorlott mozdulatokkal tette és ahogy a kicsire mosolygott Ally hangosan kacagni kezdett.

- Bocsi.-húztam el mosolyra a számat és felálltam a székről.- Marc ezt majd bepótoljuk jövő héten, de nekem most feltétlenül beszélnem kell Bennel.

- Hát…oké… akkor megmondom Daninak, hogy igya meg a kávédat.

- Bepótoljuk! Ígérem.-fordultam sarkon és már az ajtó felé rohantam. Ezt itt és most tisztázni akarom Bennel. Muszálynak éreztem, hogy tudjam a válaszát. A Yamahához átérve Bent a kiszolgáló pultnál láttam meg.

- Gyere csak.-kaptam el a kezét és magammal húztam. Nem érdekelt, hogy többen is értetlenül bámulnak rám.

- Mi az kicsim? Ég a lakókocsi?– mosolygott.

Egy üres kis helységbe vezettem és becsuktam magunk mögött az ajtót.

- Most mondok neked valamit és remélem nem fogsz megharagudni vagy éppen kinevetni.-pislogtam rá.

- Ööö… Kicsim.- mosolygott és megcsókolt.- Bármit mondasz, nem fogok megharagudni, vagy kinevetni.

- Babát szeretnék Kicsim.-motyogtam szégyellősen.- Olyan kis babát, mint Allyt… aki a miénk. A mi kis szemünk fénye lenne.

- Hát… - elmosolyodott.- Ha olyat szeretnél, mint Ally, akkor Casey-nél kell kopogtatnod.- vigyorgott. Az a vigyor volt az arcán amit annyira szeretek.- De... ha olyat, amilyen mi vagyunk… akkor… azt hiszem most is belekezdhetnénk.

- Tudod jól, hogy-hogy értem.-motyogtam majd igazából fel is fogtam mi volt a mondata vége.- Komolyan mondod?-csodálkoztam el.- Szeretnéd te is?

- Persze, hogy szeretném… nagyon.- bólintott.- Csak nem akartalak letámadni… Féltem, hogy sok ez… Az esküvő, a nyilvánosság…

- A nyilvánosság nem érdekel.-ráztam meg a fejem.- Akár mit írhatnak rólunk, rólam. Az se érdekel, ha rájönnek Fabregas-szal való múltamra. Az esküvőben mindenki segíteni akar, így nem lesz nagy baj… És babát akarok tőled.-csókoltam meg.

- Akkor jó.- mosolygott, és megcsókolt.- Hogy szeretnéd? Még mostanában, vagy az esküvő után?

- Akár most is.-jelentettem ki határozottan.- De ha jobban szeretnéd később akkor megértem.-bezártam kulcsra az ajtót. Így már tényleg nem zavarhat senki se minket.

- Nem-nem… Én akarom bármikor… Csak akkor le kell állnod a gyógyszerrel… és elmehetnél dokihoz is, hogy tuti minden rendben legyen.- furcsán néztem rá. Ő ilyeneket is tud.- Naa.. Már utána néztem pár dolognak!

- Akár most még mielőtt átmegyünk Németországba elmehetek a dokihoz.-felültem az asztalra és csak mosolyogtam rá.- Rendben?

- Rendben.- bólintott.- Elkísérlek.

- Rosszul vagy a rendelőktől.-nevettem fel és megcsókoltam az ajkait. Hiszen még a fogorvoshoz se kísért még el sose és a Mobil Klinikát is kerüli.- De minden rendben lesz.

- Meg kell szokni… Egy apukának ott kell lenni a szülésnél.

- Tudod előtte még ott lesz a dolog kellemesebb része. Össze is kell hoznunk azt a babát.-nevettem fel és magamhoz öleltem.- Nagyon szeretlek Kicsim.

- Én is téged.- mosolygott.- És szerintem megnyugodhatsz, hamar menni fog a mi tempónkban.

- Tudom. De nem is zavarna.-nevettem fel vidáman.- Most viszont menjünk ebédelni és még lazítanod is kell a rajt előtt.

- Igen is.-hülyült vigyorogva és megcsókolt újból.

Barátok közt...

Az időmérő napja van, és itt ülök Ben garázsában. A kamerák folyton mutatnak, de picit sem zavar ez az egész. Sőt… még egy picit örülök is annak, hogy az új kedves szomszédom tudomást szerez rólam.

„ Fer szerint őrjöng. Amúgy nagyon jól áll az a lila felső. :P Puszi a gyerekektől is. Oli”-olvastam el az sms-t.

"Láthatja, hogy túl éltem... Hogy van más rajta kívül, aki szeressen. Még tőled kaptam karácsonyra :P Hiányoztok. Majd találkozzunk. Puszi!"-küldtem vissza a választ a legjobb barátnőmnek. Bent kezdtem ezek után figyelni aki éppen az egyetlen személlyel beszélget a csapatból, akit nem bírok. A csapattársával Jorge Lorenzoval. Sose szimpatizáltunk egymással.

„ Pont azért dicsértem… amúgy Ben jobb pasi :P”- jött még az sms, amin nevetnem kellett. Majd felpattantam a székről és a zsebembe dugtam a mobilom. Odaléptem a két beszélgető férfihoz.

- Kicsim, sétálok egyet, oké?- érintettem meg a vállát.

- Rendben.-hajolt hozzám és megcsókolt.- Szeretlek.-mosolygott az ajkaim közé.

- Én is téged.- mosolyogva loptam egy újabb csókot, majd intettem Jorgenak. Nem bírom. Fe Ben kedvéért inkább nem létesítek vele semmi féle kapcsolatot. Így elkerülhetek minden balhét.

Igazából szerettem itt lenni a paddockban, mert rengeteg honfitársam akad akikkel jól elbeszélgethetek. Bármiről. Akármiről és mindig kedvesek velem. Imádom ezt a nyüzsgést is, ami körül vesz minket. Emellett a lelkes szurkolókat is.

- Halihó.- csapódott mellém hirtelen Marc Marquez.- Mi a helyzet? Látom üldöz a sajtó.- kacagott.

- Kicsit már unatkoztam már a garázsban... és egy jó kávéra vadászok éppen.-forgattam a szemeimet. - Amúgy jól elvagyok. És te? Hogy bírod a strapát?

- Épp unatkozom. Danihoz indulok. Gyere velem, aztán elhívjuk egy kávéra.- vetette fel az ötletet. Pedrosa is hatalmas kávé fan mint én.

- Benne vagyok... és majd ő fizet.-jelentettem ki nevetve. Közösen indultunk el a Repsol Honda felé és nagyban beszélgettünk tovább. A sajtóval Marc se foglalkozott így még inkább jól éreztem magam. Megállt a garázs előtt és egyszerűen fütyült egyet. Nem is zavartatja magát a kölyök. Perceken belül már ott volt Dani, és mindkettőnk vállát átkarolta, és vigyorgott. Jó kedve volt.

- Ez nálad ritkaság.-forgattam a szemeimet a legkisebb spanyol szájára bökve. Amikor idekerültem olyan morcos volt mindig. Csak egyszer a repülőn egymás mellé kerültünk és Ben aludt, mi pedig beszélgetni kezdtünk. Jól el voltunk.- Meghívunk egy kávéra.

- Csak te fizetsz.- vigyorgott Marc a haverjára. Kicsit olyanok, mintha tesók lennének.

- Te sose hozod magaddal a tárcádat... egy Hölgyet pedig bármikor meghívok egy kávéra.

- Csak ne fogdosd, mert már hivatalosan is Ben menyasszonya... és szétszed majd a sajtó!- vigyorgott Marquez.

- Ohhh... Tényleg! Elnézést kérek! Tényleg te vagy a hétvége sztárja. Több kép készült rólad, mint Ally-ról.-utalt Casey Stoner kis lányára.

- Pedig ezt nem akartam..egy ilyen gyönyörűséget megelőzni.- ráztam meg a fejem komolyan.- Úgy döntöttünk hogy már van olyan erős ez az egész, hogy ne bujkáljunk.

- Három év alatt csak megerősödhetett a kapcsolatotok.-sóhajtott fel színpadiasan Marc, miközben elindultunk kávézni.

- Karácsonykor esküvő.- hintettem el az infót, amiről este beszéltünk.

- Gratulálok!-mosolygott Dani kedvesen.

- Remélem azért meghívtok minket is.-ugratott a legfiatalabbik motoros.- Ott kell lennünk.

- Háát… - húztam el a szót.- Még meglátjuk, hogy vállalható vagy-e. De Dani, ez természetes.- mosolyogtam Pedrosa-ra.

- Köszi.-mosolygott rám a Repsolos.-És mindenki hányszor gondolta azt, hogy Ben a legnagyobb nőcsábász a paddockban, de végig ott voltál mellette.

- Azért szar volt hallani. Főleg amikor azt hangoztatták, hogy itt látták x és y-al… Persze, tudtam hogy nem igaz de akkor is.

- Tavaly Mugelloban láttalak benneteket együtt, de már akkor észre vehető volt Spies-en, hogy mennyire rajong érted.-fecsegte Marc.

- Na és veletek… Mi a helyzet?- ültünk le az asztalhoz, és kértem a pincérnőtől egy hatalmas habos jegeskávét.

- Jövőre csapattársak leszünk.-közölte a Moto-2-es versenyző vállat vonva. Dani pedig csak bólogatott.

- Szóval ez azaz öröm ott az arcotokon.- mutattam rájuk.- Gyanús is volt. Gratulálok Marc!

- Köszönöm.-mosolygott rám.- Örülök, hogy tudom mit hozz a jövőm. És ti? Hogy álltok? Yamaha?

- Még semmit se tudunk.-ráztam meg a fejem. - De költözünk Barcelonaba.- mosolyogtam rájuk.- Már meg van a ház. A festők is végeztek, és a következő két napba a költöztetők is bepakolnak.

- Az élet így happy!-jelentette ki Dani vigyorogva.- Barcelona… Haza térsz.-állapította meg, de csak bólogattam.

- És a focit szereted? Barca fan vagy? - kérdezte a legfiatalabb fiú, aki nem kávét, hanem Red Bullt szörcsölt.

- Inkább csak a válogatottnak szurkolok hosszú idő óta. Amúgy nem ismeretlen a foci számomra. Legjobb barátom Fernando Torres és a többieket is ismerem.

- Az szép. Már mint Torres!

- Ismerem még Juan Matat, Iker Casillast, Sergio Ramost… Ja és Fabregast is.-húztam el a számat.

- Fabregasnal egy hatalmas fintor volt.- kacagott fel Dani.

- A pasim volt, de megcsalt… Magyarázzam tovább a fintort?

- Jujj inkább ne.- rázták meg a fejüket.- De menyasszony vagy, neki meg van egy apukorú nője.- fintorgott Marc.

- Akkor ezek szerint én jobban nézek ki, mint az a nő.-nevettem fel.

- Lehetne a pótanyám.- kacagott fel, és mindannyian nevetni kezdtünk ezen. És milyen igaza van. Hasonló reakcióm volt amikor először láttam őket az újságban. Nem sokat tudtunk beszélgetni a fiatalokkal, de egy idő után jelenésük volt. Így én is visszamentem a csapathoz.

Az időmérő egész jól sikerült. Már mint a körülményekhez képest. De így is tudom Ben nem elégedett. Egyszerűen többet vár a csapattól, a motortól és talán magától is. Visszamentem a lakókocsiba pihenni. Elfeküdtem az ágyon és vártam, hogy a kedvesen megérkezzen. Az agyamban már megjelentek a képek az esküvőnkről… Kint hóesés… bent pedig a boldogító igen. Sose gondoltam volna, hogy ennyire fogok vágyni az esküvőre. A fehér ruhára… Mert igen vágyok rá, hogy olyan legyek, mint egy Hercegnő… És Ben(!) legyen a hercegem. Az álmodozásomból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Mosolyogva figyeltem, ahogy a kedvesem mellém fekszik, és megsimogatja az arcomat.
- Mi ez a mosolygás? - kérdezte kedvesen.
- Csak arról álmodozom…hogy milyen lesz az esküvő.- vallottam be neki.

- Remélem szépre álmodod.-csókolt meg mosolyogva. Majd a vállára hajtottam a fejemet.

- Az lesz Kicsim.-mosolyogtam én is.- Németországból egy-két napra haza ugrok Barcelonában, de ott leszek Mugelloba.

- Hogy-hogy?- simított ki egy tincset az arcomból és megpuszilta az orromat.

- Felmérem a terepet. Mert van egy olyan sejtésem Lisa kikészíti a munkásokat. De azt szeretném minden meglepi legyen számodra.

- Rendben. Hányszor nézte már meg őket? Szerintem sütit is vitt, csak hogy bele szólhasson… Megfenyegetett, hogy pink lesz a hálónk.

- Igen már engem is.-nevettem fel és megpusziltam az arcát.- De jó kezekben vagyunk azt hiszem.

- Remélem. Hétfőn mennek a bútorok is. Már lassan nem lesz hova haza mennünk Kicsim.-a hajtincsemmel kezdett el játszani, miközben csak engem figyelt.

- Most Laguna Secaig csak jövünk megyünk a világba.-húztam meg a vállam.- Addig pedig bárhol elalszok veled.

- Hát veled… Én is.- nyelt nagyot és megcsókolt.

- Szeretlek Kicsim!-néztem a szemébe. Miért is bánkódtam egy olyan pasi után, mint Fabregas, amikor itt van nekem Ő.- Zuhanyozz le és menjünk vissza vacsorázni.

- Kis éhesem.- mosolygott és megsimogatta a hasamat.- Sietek… nem jössz velem?

- Azt hiszem akkor sose vacsoráznának.-nevettem fel.- És tényleg éhes vagyok.

- Rendben. Sietek.- lopott még egy csókot majd eltűnt az ajtó mögött. Mosolyogva feküdtem az ágyon és ölembe húztam a gépet. A twitterre néztem fel. A motoros fiúk előszeretettel tesznek fel képeket például. Végignéztem a barátaimat és rögtön kedveltem egy képet, amit Dani rakott fel Marcról és rólam a kávézóban. Olyan bolondok, de ezért is szeretem őket.

Végül valami úton módon a spanyol focisták oldalait kezdtem el nézegetni. Arbeloa a nagy twitter függő és a többiek se panaszkodhatnak. Végül megakadta a szemem egy nevem. Fabregas… Valahogy hezitáltam… Rányomjak… vagy ne…. Aztán végül is rányomtam és meglepődve olvastam a legutolsó posztját.
”Az első szerelem soha nem múlik el...még 3 év után sem…”

Pár órája tette ki… én pedig csak bámultam a képernyőt és próbáltam felfogni a dolgokat. Első szerelem… Ez csak én lehetnék. Inkább egyszerűen lezártam a laptopot és nem foglalkoztam vele. Ben kilépett, vizes hajjal és félmeztelenül, és elém állt mosolyogva.

Imádom a testét is a lelke mellett… és a tetoválásait. Főleg, hogy sokat úgy csináltatott, hogy mellette voltam én is… Ráadásul párat csináltattam én is.

- Olyan szexi vagy.-nyeltem nagyot.

- Na, mi az? Nem vagy már éhes? - vigyorgott és lehajolt hogy megcsókoljon.

- Amikor így szambázol be elém ne csodálkozz, hogy csak te érdekelsz.-vigyorogva húztam magamhoz. A hajamat végig simította és bele csókolt a nyakamba.

- Cica… Menjünk kajálni, aztán visszajövünk és folytatjuk.- puszilta meg az ajkaim.- Anya vár minket.

- Menjünk. Desszertnek nagy-nagy fagyikelyhet kérek szépen. Utána meg téged.-csókoltam meg újra.

- Rendben. Anyával beszélsz kicsit az esküvőről… kérlek.- nézett rám boci szemekkel. Ha akarnék se tudnék neki nemet mondani. - Teljesen fel van villanyozva.

- Azt hiszem Lisaval nagyon is szót értenek majd.-forgattam a szemeimet vigyorogva.- De persze, beszélek róla.

- Már kitalált valamit, de tudom hogy nem fogja ránk erőltetni. Csak egy kicsit bele akar folyni a dologba.

- Megtaláljuk az összhangot Kicsim. Nyugodj meg!-simogattam az arcát és megcsókoltam.

- Nekem az a lényeg, hogy neked minden jó legyen… én boldog vagyok, ha te is!

- Minden jól lesz. És nagyon is boldog vagyok veled.-csókoltam meg. Tényleg egész jó este volt. Mary-vel megbeszéltünk pár dolgot az esküvővel kapcsolatban és Ben egyszerűen csak mosolyogva figyelt minket.