Bajok mindig vannak...

Péntek reggel van és Ben társaságában itt vagyok a pályán. A lakókocsiban öltözött át, én pedig a kanapén ücsörögve figyeltem rá. Segítettem meg igazgatni a ruháját, miközben váltottunk pár kósza csókot.

- Szeretlek.-suttogtam mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Hiába volt tegnap részese a hivatalos sajtó tájékoztatónak a riporterek nem hagyják békén. Mindenkinek az a kérdése, hogy mit hoz a jövő… Jó… Mi tudjuk, hogy az egyesség megszületett a Ducatival, de erről még nem beszélhetünk.

- Szeretlek.-suttogta ő is, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.- Légy velem.

- Mindig melletted vagyok. Tudod jól.-pusziltam meg az orrát.

- Tudom.-mosolygott rám és megfogta a kezemet és együtt léptünk ki a nagy közönség elé. Ben felült a robogóra, én pedig egyszerűen mögé ültem és átkaroltam a derekát. A paddock bejáratig nem akadtunk egyetlen egy riporterbe se. De ott csapatostól jelentek meg. Ben válaszolt egy-két kérdésre, én egyszerűen csak ültem és figyeltem. 10 perc után elnézést kértünk és tovább folytattuk az utunkat a Yamaha garázsához. Leparkolt a fal mellett és ahogy leszálltunk a motorról megpuszilt.

- Szeretlek.-suttogtam az ajkai közé.

- Én is…-mosolyogott rám. Éppen indultunk volna be, amikor utánunk szóltak.

- Elnézést.-egy női hang volt.

- Bocsánat, de mennem kell a megbeszélésre.-szólalt meg kótyagosan a párom.

- Lilly! Lilly Sanchez?-mondta ki a nevemet, mire mind a ketten megdermedtünk. Kevesen tudják a nevemet… de ez az idegen viszont tudja. Halál sápadtan fordultam meg. Egy közép magas nő közelített felénk és spanyolul kezdett el hozzám beszélni.

- Riporter vagyok…. De most nem azért jöttem ide…

- Hanem?

- Lara Alvareznek hívnak. Sergio Ramos barátnője voltam…

- Ohh…-nyögtem ki.- Miben segíthetek?

- Felhívott Sergio, hogy szóljak neked!

- Mi történt? Nandoékkal van valami?-kaptam fel a fejem, hiszen Fernando egyik legjobb barátja a Real Madrid játékosa.

- Nem… Semmi se történt… Sergio csak figyelmeztetni akar… Téged…

- Engem?-csodálkoztam el.

- Igen.-bólintott.- Spanyolországban… Otthon valahogy rájöttek, hogy Fabregas barátnője voltál… és most igazából kiakarnak kezdeni… Hogy színre léptél miután ő is felvállalta azt a nőt…

- Engem nem érdekel, hogy mit csinál azzal a nővel.

- Mi tudjuk…-bólintott rá.- Csak szólni akartunk, hogy tud mi fog otthon várni rád.

- Köszönöm, hogy szóltál nekem Lara.

- Semmiség. Sergio megkért rá és így szóltam. Sajnálom, ha rátok száll a sajtó.

- Megoldjuk. Szia.-köszöntem el a lánytól és Bennel az oldalon elmeséltem neki mindent, amit a riporter lány mondott el nekem… Hogy talán a pihenésünk az otthonunkból nem is lesz olyan nyugodt… A riporterek itt is zaklathatnak majd, hogy mi volt a múltban, ha valahogy nem tudjuk megoldani. Azt mondta Ben, hogy közösen megoldjuk. Hagytam, hogy elinduljon a dolgára hiszen a mérnökök és a szerelők vártak rá… A motorhome-ba indultam először, hogy átgondoljak mindent. Először az egyik szabad laptop elé ültem és végig böngésztem pár oldalt… Igaza van Laranak… Több cikket találtam, amiben felemlegetik azt az időszakot, amikor Fabregas még az Arsenalban focizott és kilátogattam akkor egy-két mérkőzésére… Előkerült pár régi kép is… Remek… Dühösen csaptam le a laptop tetejét… Többen is engem bámultak, de nem érdekelt egyikőjük se.

Hirtelen ötlet miatt kikaptam a telefonomat a zsebemből és előkerestem egy régi számot… Pár pillanatig hezitált az ujjam a hívó gomb felett majd megnyomtam… Igen… Felhívtam Cesc Fabragast.

- Itt Fabregas.

- Itt pedig Sanchez!-szóltam bele muffurcan. Nem jó kedvemből hívtam fel.

- Lilly?-kérdezett vissza meglepődve.

- Igen… én vagyok…-morogtam.- Figyelj nem tudom ki és mit kavart…

- Ezek szerint tudsz a cikkekről?-sóhajtott fel.

- Ugye nem ezzel akarsz ki csinálni?-csattantam fel dühösen.- Ben tud rólad… mindenről a múltból…

- Lilly! Lilly állj le!-szólt közbe.- Nem én voltam… Reggel nekem is csak Gerard szólt, hogy olvastam-e…

Hatalmasat sóhajtottam és a hajamba túrtam a kezemmel. Gondolkoztam… Próbáltam valami logikus magyarázatot… ötletet kitalálni.

- Francesc…

- Igen?- lágy volt a hangja…

- Intézd el kérlek. Te vagy a világbajnok focista… Fenyegesd meg az ügyvédeiddel vagy valami… De én nem akarok címlapon lenni… Miattad!-szúrtam oda. Nem akartam, hogy azt érezze kedvelem vagy valami.

- Megpróbálom…

- Ne csak próbáld… Intézd el!-parancsoltam rá.- De most mennem kell. Szia.-nyomtam ki a mobilt.

Körülbelül még 10 percet ücsörögtem a motorhomeban és végül átsétáltam a garázsba. Helyett foglaltam Ben székébe és végig figyeltem az egy órás gyakorlást. Úgy vettem észre jobban érzi a motort, mint az elmúlt hetekben, de tudom a hazai pálya is előnyt és lelki megnyugvást jelent neki…

… Már közel a második szabadedzéshez próbáltam Bennel beszélgetni, de sehogy se sikerült, hiszen nem találtam meg csak a boksz utcában. A bőr ruháját letolta a derekáig, sapkája a fején volt és napszemüveget viselt. Nem volt valami boldog. Hozzá léptem és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Mi a baj Kicsim?-néztem fel rá.

- Inkább kérdezd azt, hogy mi nem.-csóválta meg a fejét majd végig simított a hajamon.

- Akkor mi nem baj?-mosolyogtam rá.

- Az nem baj, hogy itt vagy velem.

- Reméltem is, hogy ezt mondod.-vigyorogtam rá és ő csak mosolyogva megcsókolt.- Felhívtam Fabregast…

- De miért?-lepődött meg hirtelen.

- Intézze el ő ezt az egészet.

- Mert igazak a cikkek?-kérdezett rá, de én csak bólintottam.- Együtt túl éljük.

- Tudom… Csak rohadt túl bosszantó ez az egész.

- Tudom.-simított végig a hajamon mosolyogva.- De már évek óta nem foglalkozzunk vele… Most se fogunk…

- A szomszédunk… Sokszor fogjuk őket látni…-horkantottam fel már-már mosolyogva.

- Hát… nem kell tudomást vennünk róla… és maximum nem fogunk közösen sütkérezni…-vigyorgott rám.

- Hülye vagy.-nevettem immár hangosan és vidáman.

- Végre mosolyogsz.-simított végig az arcomon.- Ezzel a mosollyal vagy a világ leggyönyörűbb nője….

Első napok Amerikában

Már Amerikában vagyunk… Fogalmazhatunk úgy, hogy az olaszországi hétvége is felejtős, ahogy az idény eddigi összes versenyhétvégéje. Nem tudunk rájönni, hogy mi van a háttérben… Hiszen boldogok vagyunk… Szerelmesek… Azonban a mai napon történt egy nagy változás. Ben anyukája, aki egyben az ügyeit is intézi egyességre jutott a Pramac Ducatival… Tehát jövőre csapatot és motort vált.

- Végeztem.-szólalt meg Ben és összecsukta a laptopot. Most írta ki a saját twitteres oldalára, hogy mit tartogat a jövő. Addig én csak feküdtem az ágyon és bámultam a plafont.

- Szuper.-nyújtottam ki a kezemet felé és már ott is volt. Megcsókolta az ajkaimat majd az arcomat kezdte el simogatni.

- Bánt valami Kicsim?-nézett rám komolyan.

- Nem bánt semmi.-csókoltam meg.- Vagy is egy dolog…

- Mi az? Nekem elmondhatod tudod jól.

- Csináltam egy tesztet… azt hittem, hogy pozitív lesz.-szomorú volt a hangom.

- Kicsim…-sóhajtott fel.- Megmondta a doki… Elsőre nem biztos, hogy sikerülni fog.

- Tudom… De én akarom.-motyogtam.

- Kicsim…-sóhajtott fel újból és megcsókolt.- Össze fog jönni és lesz majd egy gyönyörű babánk.

- Remélem is.-simogattam meg az arcát.- Szeretlek Ben.

- Én is szeretlek.-mosolygott rám és megcsókolt. Magamra húztam és nem hagytam, hogy elszakadjon tőlem. Faltam az ajkait, miközben hozzám simult egész testével.

- Csodálatos vagy Drágám.-suttogta a fülembe majd végig csókolta a nyakamat.

- Tudod én nagyon szeretlek.

A selyem hálóingem összegyűrődött a hatalmas keze alatt. Azt hittem, hogy bármelyik pillanatban letépi rólam, de nem érdekelt volna az se ha megteszi. Nem tépte le rólam a hálóinget, de hamarosan megszabadított tőle… Nem túlzok, ha azt mondom egész éjszaka ébren voltunk… Egymást akartuk és ezt senki se akadályozhatta meg…

Reggel, amikor kinyitottam a szemem már besütött a nap a szobába. Ben keze a derekamon pihent és egyenletesen szuszogott. Tehát alszik még. Az oldalamra fordultam és figyeltem az arcát… Szeretem ezt a férfit… Teljes szívemből… De akkor miért bosszant Fabregas jelenléte? Miért ütött szíven, amikor elutazásunk előtt kézen fogva láttam őt azzal a nővel… Nem tudom…

A merengésemből Ben mosolya térített vissza. Nem szólaltam meg csak megcsókoltam. Ezek után a fejemet a mellkasára hajtottam.

- Jó reggelt.-mosolyogva cirógatta a hátamat.

- Neked is Szívem.-mosolyogtam.- Hogy aludtál?

- Amennyit aludtunk az tökéletes volt… De az éjszaka többi része is.

- Szerintem is…-pirultam bele magába a gondolatba is. Szerintem volt egy-két alkalom, amikor túlságosan hangos lehettem.

- Mi fogsz ma csinálni?-simogatta a hajamat most már.

- Szerintem kicsit Lisaval leszek. Daninak is szponzori rendezvénye lesz. Neked is… Nem akarom, hogy unatkozzon.

- Menjetek el vásárolni.

- Hmm?

- Nézetek szét a városban… Akár esküvői ruhát is nézhetnétek.

- Azt majd otthon… Vagy New Yorkban tudod jól.

- Tudom. Csak egy tipp volt.-vonta meg a vállát aranyosan. Megcsókoltam mosolyogva.

- Megtudod, ha már ruhát választunk, mert Lisa úgy is el fogja fecsegni.

- Tudom.-kacagott. Felültem az ágyban és kicsúsztam a szélére, mire Ben velem mozdult és bele csókolt a nyakamba.- Közös zuhany?-kérdezte kacér vigyorral az arcán.

- Benne vagyok...

… Persze, hogy nem volt egyszerű zuhanyzás… De nem is érdekelt. Boldognak… Fülig szerelmesen… és nem mellékesen Ben bókjaitól tökéletes nőnek éreztem magam. Az étterembe leérve Lisat az egyik félre eső asztalnál pillantottam meg és egyszerűen álmodozva kavargatta a tejes kávéját.

- Jó reggelt.-ültem le mellé mosolyogva.

- Azt hittem nem is jössz le még ma.-nézett rám kicsikét megrovóan.

- Bocs… Akad még egy kis dolgom.-nyújtottam ki a nyelvemet rá, miközben helyett foglaltam.

- Elnézem neked…

- Reméltem is… Mert úgy tűnik te is vigyorogsz.

- A tegnap este fantasztikus volt.

- Elmeséld?-kérdeztem mosolyogva, miközben kaptam egy kávét.

- Együtt vacsoráztunk egy kis étterembe… Minden olyan romantikus volt… gyertyafényes vacsora… Leste minden kívánságomat…

- És vacsora után?

- Kézen fogva sétáltunk a városban… az egyik szökőkútnál ültünk le és azt mondta szeret velem lenni. Kedvel meg minden… Lilly… Lilly én hosszú idő óta először érzem magam boldognak.

- Tudom.-simogattam meg az arcát mosolyogva.

- Mi a mai program? Dani csak holnap vissz ki a pályára.

- Elmehetnénk sétálni… Vásárolhatnánk.-vontam meg a vállam.

- Tetszik mind a két ötlet.-vigyorgott rám.

Megreggeliztünk persze rengeteget nevettünk és hülyültünk. Pár ember érdekesen pislogott ránk, de ez egyáltalán nem érdekelt minket… hiszen mi ilyenek vagyunk.

A városban rengeteg boltot bejártunk… Cipő… Táska… Bizsu… Minden jöhetett. Végül egy fehérnemű üzletben kötöttünk ki.

- Ezzel szerintem elcsavarhatnád Ben fejét.-mutatott nekem egy falatnyi kis ruhát.

- Anélkül is elcsavarom.-nevettem fel.

- De a baba projekt…

- Majd kialakul. Inkább vedd meg ezt.-mutattam egy hasonló szerelést, csak vérvörös volt.- Úgy tudom Dani szereti a vörös színt… és ebben tuti elvennéd az eszét.

- Akkor megveszem.-kapta ki a kezemből a vállfát. Ő az én kelekótya… szeretni való Lisám.  

Jó és rossz álmok....

Pár pillanatig némán álltunk mind a hárman. Tettem egy lépést Ben felé, mire Cesc lépett felénk egyet és kezet nyújtott Ben felé.

- Cesc Fabregas.-mutatkozott be illedelmesen a katalán.

- Ben Spies.-tette meg ugyan ezt a vőlegényem.

- Lilly…-fordult felém.

- Francesc…-biccentettem komolyan pedig a gyomrom összeszorult.

- Hallottam, hogy a szomszédba költöztetek.-beszélt hozzám pedig rá se néztem. Inkább bámultam a bokrot.

- Nem sokat leszünk itt… Nem fogjuk zavarni a családi életedet.-fintorogtam.

- Lilly…

- Hagyj a fenébe. Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésedre… és semmi másra se.-csattantam fel és faképpen hagytam mind a két férfit. Szerencsére nem volt messze a házunk és így remegő kézzel igaz, de ki tudtam nyitni az ajtót. A fürdőszobába rohantam és magamra zártam az ajtót. A torkomban dobogott a szívem. Erős akartam maradni… fel akartam arra készülni, hogy találkozok vele… De még is felzaklatott… Felzaklatott pedig nem lehetne… Van egy csodás vőlegényem, akiért bármit megadnék… Egy két színű és hűséget nem ismerő Fabregas nem lehet rám ilyen hatással. A csaphoz léptem és először csak megmostam a kezem, majd hideg vizel az arcomat is.

- Kicsim.-kopogott az ajtón Ben.- Bejöhetek?

- Pillanat.-sóhajtottam fel. Megtöröltem az arcomat és ajtót nyitottam neki. Végig mustrálta az arcomat majd magához ölelt.

- Semmi baj.-motyogta és megpuszilta a homlokomat.

- Miért esett nekem ez ilyen rosszul?-szipogtam.

- Nem tudom… Mert a volt szerelmed…. Talán ezért.

- De ugye tudod nekem te kellesz?-néztem fel rá.

- Tudom Kicsim.-csókolt meg.- Szeretlek.

- Én is szeretlek…

… Mugelloban vagyunk már és csütörtök este van. Ben még a csapatnál van így egyedül unatkozok a lakókocsiban.

- Lisa baba…-dünnyögtem bele a telefonba.

- De lelkes vagy…

- Csak szét vett az unalom…-vontam meg a vállam és levágtam magam a kanapéra.- Mesélj inkább. Hogy vagy?

- Vagy is inkább arra vagy kíváncsi milyen volt tegnap este a vacsora Danival?

- Jó… Ezt eltaláltad.-nevettem fel.- Na milyen volt?

- Egy szóval?-kérdezett vissza.- Igazából csodálatos.

- És bővebben? Jajj Lisa… Ne kelljen már egyesével kihúznom belőled minden szót.

- Nagyon aranyos fiú. Eljött értem… Vacsoráztunk egy tök romantikus helyen… Sétáltunk…. És rengeteget beszélgettünk… Ma is felhívott már…

- Ezek szerint… Ezek szerint  nem baj, hogy kicsikét kerítő nőt játszottam?

- Nem baj. Daniel nem tuskó… nem olyan mint a többi srác, akivel megpróbáltam.

- Tudom.-bólintottam mosolyogva.

- És nagy valószínűséggel Laguna Secaba elutazok.

- Velünk jössz? Lisa ez tökéletes. Jól fogod magad érezni.

- Tudom… Ott lesz Dani… és ott lesztek ti is ketten.

- Ez tökéletes Lisa.

- Tudom.-ismételte magát nevetve.

Nem sokáig beszélgettünk Lisaval, mert este ellenére nem végzett a munkájával. Ez ő… Eszébe jut az utolsó pillanatban, hogy még be kell fejeznie valamit és így képes hajnalig ébren lenni.

Átöltöztem melegítőbe és sport cipőt húztam így elmentem kicsikét kocogni. Sokszor mentem el Bennel ezelőtt is futni így nincs panaszom a kondimra. Futottam egy kört a pályán… Jó volt, mert nem gondolkoztam… Nem járt az agyam Fabregason legalább, mert mióta találkoztunk sokszor észre vétlenül bele kúszik a tudatomba és nem hagy békén.

Ahogy végeztem a körrel visszasétáltam a lakókocsik közé ahol megpillantottam Marcot Ally-val a kezében. Valamit énekelt neki a srác spanyolul amitől a kis lány csodálkozva pislogott rá.

- Öhhm… Te most mit csinálsz?- álltam meg mellettük és megsimogattam a kis lány arcát.

- Kicsit vigyázok Allyra.

- De még énekelsz is neki.-nevettem fel és átvettem a kis lányt tőle.

- De nem sírt legalább.

- Szia Baba.-Emeltem fel és megpusziltam az arcát.

- Hol jártál amúgy?-tette fel a kérdést a fiatalabbik honfitársam.

- Futni.-vontam meg a vállam lazán miközben Ally pofiját figyeltem.

- Mikor lesz már neked is babád?-tette fel nagy bölcsen a kérdést.

- Lassan talán lesz… Amikor majd összejön akkor lesz kis babánk Bennel… De a lényeg próbálkozunk.

- Amikor idekerültem mindenki azt mondta Spiesről, hogy egy nő faló… de mind végig te voltál vele.

- Igen.-bólintottam.

- És apa lesz hamarosan…

 - Remélem igen.-bólintottam csak.

Váratlan újra látás...

- Ben…-suttogtam a fülébe. Vasárnap este van és sajnos egy újabb félre sikerült versenyen vagyunk túl, amit sehogy se tudunk megmagyarázni. Valahogy semmi, de az ég világon semmi se akar összejönni a versenyhétvégéken.

- Hmm?- ébredt fel.

- El kellene indulnunk a reptérre.-simogattam meg az arcát. Van egy késő esti gép amivel Barcelonába tudunk menni. Minél hamarabb el akart szabadulni Németországból csak elszunnyadt a kanapén.

- Fent vagyok.-dörzsölte meg az álmos szemeit.

- Mehetünk akár reggel is…-pusziltam meg. Megsajnáltam, hiszen fáradt de minden áron menni akar.

- Nem… Holnap már az új házunkban akarok felébredni.

- Rendben. Szeretlek Kicsim.-csókoltam meg.

Hajnalban értünk Barcelonába és erőnk se volt körbe járni a házat. Bár Ben a karjai közt vitt fel a hálóba és egyszerűen bele roskadtunk az ágyba.

Reggel ahogy kinyitottam a szemem mosolyra húztam a számat. Ben feküdt mellettem és igaz még mindig aludt. Bár így álmában is fogja a kezemet. Szeretem ezt a férfit. Miatta tudtam újra kezdeni mindent… Hiszen én szerettem Fabregast. Megbíztam benne és még arra is képes voltam, hogy mindent felrúgva Angliába mentem én is vele… Hogy ne legyen egyedül… Hogy ne éljünk távkapcsolatban…. Mit kaptam cserébe? A saját ágyunkba döntötte meg a ribancát.

Megmoccantam és erre felébredt Ben. Álmos szemekkel pislogott rám, majd egyszerűen közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mosolyogtam és a mellkasához bújtam.

- Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva még mindig.

- Tökéletesen a gyönyörű menyasszonyommal és az új házunkban.

- Tudom.-vigyorogtam rá.- És még nem is láttad így készen.

- De… A hálót…. Ami már most is tetszik.-nevetett fel.

- Látod… És nem lett rózsaszín ahogy Lisa ígérte.

- Hála az égnek.-sóhajtott fel.- Megmutatod a ház többi részét is?

- Persze.

Végig vezettem a házon… A nappali, a konyha, a vendég szobák(amelyik közül tudom melyiket fogjuk átalakítani baba szobának ha itt lesz az ideje.) Majd következett Lisa meglepetése is. Ben meglepődött, de meg is hatódott. Megígérte, hogy megfogja köszönni ezt a szobát az unokatesómnak.

Reggelizni elmentünk egy közeli kis étterembe, hiszen jelenleg semmi kaja sincs otthon. Kellemes volt… kellemes és nagyon is romantikus. Órák elteltével kézen fogva indultunk haza.

- Gondolkoztam az esküvőről.-kezdtem el fecsegni.

- Elmeséled mire gondoltál?-kérdezte mosolyogva.

- Ahogy már beszéltük… Lehetne Aspenben… vagy akár otthon Texasban.-éreztem hogy egyszerűen csak csicsergek neki.

- Ahol szeretnéd… Ott lesz.

- Azt szeretném, hogy közösen döntsünk ebben.

- Rendben.-bólintott.- Legyen inkább Aspen… Tudom, hogy hó esésre vágysz.

- Szeretlek.-csókoltam meg az ajkait.

- Én is szeretlek.-simogatta meg az arcomat.- Tudom, hogy az esküvőig nem foglak látni a ruhádban, de kíváncsi vagyok…

- Mire vagy kíváncsi Kicsim?-nevettem fel.

- Milyen ruhára gondoltál?

- Most még… Most még olyan sellőfazonúra. Tudod itt…-mutogattam végig a testemen.- olyan testhez simuló… majd úgy lesz egyre nagyobb.

- De miért nem olyat, amiben olyan leszel, mint egy hercegnő?

- Félek, hogy orra esek az abroncsban.-nevettem fel.

- De a kedvemért felpróbálsz majd egyet legalább?-kapta el a derekamat és magához húzott.

- Rendben. Felpróbálom, de nem ígérem, hogy az lesz.

- Nekem már az is elég, ha megpróbálkozol vele…-megcsókolt.- És ne félj… Ha véletlenül orra is esnél én ott lennék, hogy elkapjalak.-suttogta a fülembe.

- Tudod, hogy ez romantikus?-kérdeztem kuncogva majd tovább indultunk.

- Tudom. Érted bármit megteszek.

- Szeretlek Kicsim.-mosolyogtam amikor valaki véletlenül neki ment Bennek. Valami futó ember volt, de hátra fordult, hogy elnézést kérjen. Ledöbbentem… vagy is leginkább lefagytam… Cesc… Cesc Fabregas állt előttem. Azt hiszem, ha Ben nem fogta volna a kezemet összecsuklok… Fabregas… Több év után most először látom.

Beszélgetések.....

Szombat este van már. Ben túl esett minden mérnöki megbeszélésen és elment lezuhanyozni, hogy utána elmenjünk kicsikét sétálni és vacsorázni. A lakó kocsi lépcsőjén ücsörögtem és Lisanak küldtem sms-t, hogy ne küldje el azt a személyt, aki ismeretlen számról fogja keresni… Vagy is tudattam vele, hogy Dani meg fogja keresni.  Lépteket hallottam és ahogy felnéztem meglepődtem. Alvaro Bautista állt előttem egy száll rövid nadrágban.

- Te nem fázol?-fakadtam ki hirtelen. Mióta itt vagyok én csak fázok vacogok, de ő itt nudizik… Na jó nem 100 %-os nudizás ez…

- Csak egy kicsit. De most legalább nem esik az eső.

- Fél siker. Sajnálom a büntetésedet.-néztem rá. Assenben véletlenül kiütötte a szerelmem csapattársát, a honfitársunkat Jorge Lorenzot. A versenybíróság pedig sosem látott szigorúsággal büntette meg a Gresini Hondást. A mai időmérőn akármilyen eredményt ért volna el automatikusan az utolsó hely az övé.

- Hát… Ez van.-rántotta meg a vállát.- Majd lesz jobb is.

- Reméljük. Nem volt jogos szerintem.

- Ez vicces.-nevetett fel.

- Mi?-csodálkoztam el.

- A Yamaha versenyzőjét ütöttem ki.

- Nekem Ben Spies a vőlegényem és nem a Yamaha csapat…. Amúgy is utálom Lorenzot.-fintorogtam, mire még inkább kacagni kezdett.- Ez az igazság.

- Elhiszem.

- Sok szerencsét a holnapi naphoz.-mosolyogtam rá.

- Nem tudom mi lesz… De meg kell próbálni.

- Pontosan.

*

 Végre haza jutottam Madridból Barcelonában. Holnap indulunk nyaralni Daniellával és a gyerekekkel. Pakolásznak a bőröndökbe, míg a konyhában ücsörgök a laptopom előtt. Egy sport portál kép galériájában járok. Nem véletlenül… Lillyről akarok új képeket látni. Szerencsére találtam is…. Hiszen ő számít az újdonságnak a MotoGp paddockban. Gyönyörűnek tartom most is… A hosszú fekete haja… Gyönyörű szemei… és a mosolya, amitől én is mosolyogtam állandóan. Csak egy dolog, amit utáltam… Azaz, hogy nem engem csókol meg… és nem rám pislog olyan szerelmesen.

- Mit bámulsz Kicsim?- szólalt meg Daniella és összerezzentem a hangjától.

- Semmit. Csak a sport híreket néztem meg.-sóhajtottam fel, miközben a barátnőm a hűtőhöz lépett, hogy kivegyen belőle egy üveg vizet és én nem voltam elég gyors, hogy kilépjek az oldalról.

- Mutasd csak azt a csajt.-bökött a laptopra.

- Miért érdekel ez téged?-kérdeztem rá.

- Csak mutasd meg…-utasított. Kelletlenül mutattam meg neki a képernyőt.- Ja… Ez az a tuskó csaj a szomszédból.

- Szomszédból?-kérdeztem vissza csodálkozva.

- Igen…-bólogatott bőszen.- Tudod az üres ház, amit még tavasszal megvett valaki. Csak hiába próbálkoztam nem volt hajlandó elmondani az ingatlanos hogy ki az.

- És? Térj inkább a lényegre kérlek.

- A héten, amikor te a fiesztán voltál Madridban láttam, hogy mozgás van a házba. Átmentem és ez a liba…-a kezem ökölbe szorult ahogy libának nevezte Lilly-t. – Tök kedves voltam meg minden… De elküldött a fenébe.

A gondolataimba merültem…. Lilly és az amerikai motoros a szomszédunk lesz…. Nem tudom eldönteni, hogy az élet talán direkt szívat… Életem egyetlen igaz szerelme a szomszédomba költözik. A ház lassan csendesült el és a mobilommal a kezembe sétáltam ki az udvarra. Beszélgetnem kellett valakivel és hiába lakik a legjobb barátom szintén a szomszédban, jelenleg nem rá van szükségem.

- Húgi…-szóltam bele a telefonba.

- Cesc… Te marha… Hajnali 1 óra van.-morogta a húgom. Felébresztettem ez most már tuti.

- Beszélgetni szeretnék veled.-suttogtam.

- Mi az? A nagyival összevesztetek?- tudom, hogy mennyire utálja Daniellát… Hiszen Lillyvel barátok voltak… De ahogy eltűnt a szerelmem az ő kapcsolatuk is megszakadt.

- Nem… Csak megtudtam valamit…

- Még pedig?-kérdezett rá és már hallottam a hangjában, hogy ébren van.

- Lilly a szomszédomba költözik az amerikaival.

- Elhiheted, hogy nem azért hogy téged lásson.-fintorgott hatalmasat.

- Tudom… Carlota…

- Hmmm?

- Azt hiszem… vagy is biztosra tudom, hogy szeretem Lilly-t.

Próbálkozás...

- És mi lesz velünk, ha babánk lesz-kérdezett rá Ben csendesen, miközben a karomat cirógatta. Szombat reggel van. Pár órája érkeztem meg Németországba és ma már időmérő lesz. Azonban nem bírtam ki, hogy ne pusziljam meg a vőlegényemet… A pusziból csók lett… A csókból simogatás, majd egy hosszú érzéki szeretkezés.

- Akkor nagyon szerencsések lennénk.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. Barcelonában nem csak a házat tettük rendbe Lisaval, de még az orvoshoz is elkísért. Alaposan kivizsgált engem és elmondása szerint semmi akadálya sincs a babának.

- Szeretlek Kicsim.-simogatta meg az arcomat.

- Én is szeretlek drágám.-Fordultam hasra az ágyon.- Mindent elintéztünk Lisaval. Gyönyörű a ház.

- Sehol egy rózsaszín fal?-kérdezett rá homlokát ráncolva.

- Sehol egy rózsaszín fal.-nevettem fel.-Mi az? Tartottál Lisatól hogy megteszi?

- Hát igen… Egyszer  nyitott ránk szex közben és hónapokig hallgattam, hogy tetszik neki a hátsóm.

- Miért baj ez?-vigyorogtam rá kacéran.- Nekem is tetszik.

- Az más… Te a szerelmem vagy.

- Lisa meg egy szex mániás liba. Persze jó értelemben.

- Tudom.-nevetett ő is.

- Beszélek majd Danival…. Mind a ketten facérak… és Barcelonában laknak.

- Kerítő nő leszel.-nevetett fel.

- Talán… De egy próbát megér.-fordultam hasra mosolyogva. Ben végig cirógatta a hátamat és láttam az arcán, hogy komolyan gondolkozik valamin.- Mi a baj?-pislogtam rá.

- Jövőre nem biztos, hogy itt leszünk.

- A csapatra gondolsz vagy magára a sorozatra?

- Első sorban a csapatra.-válaszolta komolyan és a hajamat simogatta közben.

- Akkor igazak a pletykák…-állapítottam meg.

- Nem tudom… Megerősíteni nem erősítették még meg… De valakit minden áron ide akarnak hozni a helyemre… Valentinot, Carl vagy Andreat…. Ez még kérdéses, hogy kit.

- Itt szeretnék maradni a MotoGp-ben.-pislogtam rá szomorkásan.

- Tudom Kicsim.-simogatta meg az arcomat, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- És tudsz már valami biztosat?

- Nem. Anyu felvette a kapcsolatot több csapattal itt, de még a Superbikeban is.

- Kialakul Kicsim.-suttogtam.

- Tudom.-éreztem, hogy megpuszilja a homlokomat.-Pihenjünk… Van még úgy egy óránk-más fél óránk ébresztőig.

- Rendben.-bólintottam.- Szeretlek.

- Én is szeretlek Kicsim…

… Az időmérő következik majd. Még van pár óránk, hiszen most még a kisebb kategória versenyzői birtokolja a pályát. Danit keresem mindenhol hiszen komolyan gondolom. Egy vak randiba senki

- Dani beszélhetnénk?-szóltam utána komolyan a paddockban. Amilyen komolyan szóltam rá ő olyan komolyan fürkészte végig az arcomat. Bólintott és beterelt a Repsol vendéglátó egységébe. Leültetett az egyik félre eső asztalhoz és hozott nekem kávét.

- Valami baj van?

- Nincs. Csak beszélgetni szeretnék veled… a lányokról.

- Ezt nem értem.-pislogott rám.

- Ugye nincs senkid?-néztem rá kíváncsian.

- Te most udvarolsz nekem?-kérdezett rá csodálkozva a honfitársam.

- Mi? Dehogy!-kaptam észbe.- Csak tudod van nekem egy unokatesóm. Lisa nagyon rendes lány.

- És?

- Találkozhatnál vele…-pislogtam rá félénken.- Kérlek Dani. A kedvemért.

- Lilly…-sóhajtott hatalmasat.

- Dani…. Lisa nagyon rendes lány…. És okos…. És nem mellékesen nagyon csinos is.

- Lilly…-szólalt meg ismét, de ismét sikerült belé fojtanom a szót.

- Csak egy alkalom kérlek. A kedvemért. Kérlek!

- Lilly!-szólalt meg emeltebb hangon és kapcsoltam.

- Lakat a számon.-mutattam el és jeleztem ezzel is hogy leállok.

- Szuper.- húzta el a száját Dani egy vigyorral.- Megadod a számát a lánynak?

- Lisanak?

- Ha úgy hívják akkor igen.-bólintott. Át sms-tem neki a számot és mosolyogni tudtam csak.- Ne vigyorogj. Bármi lehet.

- Tudom. De megpróbálod és már ez is jó.

Váratlan látogató...

Szerda délután van és Barcelonában vagyok egyedül. Igen egyedül, mert Ben Németországba utazott a következő versenyhétvégére, ami szintén ezen a héten lesz. Pénteken én is oda fogok utazni szerintem.

- A költöztetők mindennel végeztek. Odapakoltattam őket ahova elmondtad. Már csak a dobozokat kell kipakolnod. Pakolnunk.-magyarázta Lisa csicseregve ahogy kiszálltunk a kocsiból és eltakarta a szememet.

- Úgy szégyellem magam, hogy mindent rád bíztunk. Semmit se segítettem.

- Ne beszélj hülyeséget! Neked és Bennek ezer örömmel tettem. Sőt talán szakmát váltok. Lakberendező leszek.-nevetett fel vidáman.- Lépcső… lépcső.-figyelmeztetett és én automatikusan emeltem a lábam.

- Tegnap előtt beszélgettünk Bennel. Vagy is egy véletlen folytán jutott eszembe… Lisa babát akarunk.

Hallottam ahogy megnyikordul a bejárati ajtó, és mire újra láttam Lisa már előttem állt és komolyan vizslatta az arcomat.

- Most mi az?-csodálkoztam el.

- Ez nagyon nagy döntés.

- Szerintem az első nagy döntést már meghoztuk.-emeltem fel mosolyogva a kezemet.- Bennel eltudom képzelni ezt az egészet.-mutattam körbe így utaltam a közös életre, közös házra és eljegyzésre… esküvőre.

- Ez olyan jó!-ugrott a nyakamba és szorosan megölelt.

- Ben miatt éltem túl azt a válságot, amit Fabregas okozott. Így tényleg vele akarom ezt.-mosolyogtam.

- Tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.-puszilta meg az arcomat, majd megragadta a kezemet.- Gyere nézd meg, hogy mit alakítottam itt nektek… és nyugi sehol sincs rózsaszín fal.

Végig jártuk a hatalmas házat. Csoda szép lett minden és Lisa csak egy-két helyen változtatott a kért dolgokban, de azt hiszem kijelenthetem így minden jobb lett.

- Lisa köszönöm szépen. Ez fantasztikus.

- Ne köszönd. Örömmel tettem és teszem meg nektek bármikor.-mosolygott rám boldogan.

- De ezt meg kell köszönnöm. Nekem kellett volna itt lennem.

- Neked az a feladatod, hogy a vőlegényed mellett légy.

- De akkor is…-kezdtem volna, de leintett.

- Gyere velem. Mutatok valamit.-fogta meg a kezemet és elkezdett magával húzni

Az emeleten végig húzott a folyosón és a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett. Azt hiszem itt a gardrób van. Azonban ahogy benyitottunk a szobában több polc volt és azon Ben díjai, serlegei, sisakjai voltak ízlésesen berendezve.

- Lisa…-már megint nem voltam valami értelmes.

- Egyedül hoztam el őket Olaszországból. Nem a költöztetőkre bíztam.-rázta meg a fejét.- Meglepetésnek szántam, de neked muszáj volt megmutatnom.

- Ez csodálatos. Ben nagyon fog örülni neki.

- Remélem. Sokat dolgoztam vele.-motyogta szégyellősen.

- Biztosra veheted.

- Mi lenne, ha ebben a két napban mindent helyre pakolnánk? Így Bent idehozhatnád Németországból… és felszentelhetnétek mondjuk a ház minden szegletét.-ejtett meg végül egy kacér vigyort.

- Németországban esküszöm beszélek Danival. Túl tengenek a hormonjaid.-forgattam a szemeimet.

- Csak egy kicsikét.-vigyorgott rám.- Na de pakoljunk akkor?

- Igen. Pakoljunk és hétfőn elhozom Bent ide…

-... És felszentelitek a ház minden szegletét.

- Kapd be!-nevettem fel.

- Na majd inkább Ben!-kacagott ő is.

Órákon keresztül pakolásztunk és beszélgettünk. Régen voltunk így együtt kettesben és beszélgettünk ilyen őszintén. Elmesélt mindent nekem a munkájáról és arról, hogy az utolsó pasija(aki nagy valószínűséggel kattant vagy éppen magam véleménye szerint alkoholista vagy drog függő) még mindig zaklatja telefonon.

- Elugrok valami kajáért. Egy fél óra és itt leszek.- ugrott fel Lisa a földről.- Mit kérsz?

- Rádbízom. De kérek egy jeges kávét is.

- Ugye tudod, ha állapotos leszel akkor a kávéról le kell mondanod.

- Tudom, tudom.-nevettem fel.- Menj már, mert éhen halok.

- Rendben. Puszi.-dobott felém egy puszit és kilibbent a házból.

A telefonomon bekapcsoltam a zene lejátszót, ami halkan duruzsolt és pakolásztam tovább. Tudom, hogy sok minden van még Olaszországban, de még több dolog van nálunk az utazás során. De már így is úgy tűnik, hogy egész otthonos a ház. Hallottam, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.

- Mi az itt hagytál valamit?-kérdeztem nevetve, azonban cipő kopogásra lettem figyelmes. Lisa pedig jelenleg sport cipőben van az pedig nem így szól. Ahogy felnéztem két lábat láttam, majd még jobban szemügyre vettem és egy 40-es éveiben járó nőszemély állt előttem. Mély dekoltású felsőt és alig takaró szoknyát viselt. Az újságokból és a netről felismertem.

- Szia. Daniella Semaan vagyok.-mutatottkozott be egy mű vigyorral az arcán miközben kezet nyújtott felém. Feltápászkodtam a földről, de nem nyújtottam neki kezet.

- Az tudom. De mit keres a házamban? Mondjuk úgy kopogás nélkül?

- Csak megakartam nézni, hogy ki az új szomszédunk…

- Fordulta a kíváncsiság, hogy kik lehetnek azok?-horkantottam fel gúnyosan.- Jelentem én vagyok az egyik. A vőlegényem pedig nincs itthon. Köszönjük a látogatást és tudja hol van az ajtó. Ott ki is mehet.-mutattam a szerkezetre és már hátat is fordítottam neki. Jól esett beolvasni neki úgy, hogy fogalma sincs, hogy én ki vagyok. De egy ideig nem is fogja megtudni. Elmotyogott egy „ribancot” és kiviharzott a házból. Nem tudtam mást csinálni csak nevetni.