Próbálkozás...

- És mi lesz velünk, ha babánk lesz-kérdezett rá Ben csendesen, miközben a karomat cirógatta. Szombat reggel van. Pár órája érkeztem meg Németországba és ma már időmérő lesz. Azonban nem bírtam ki, hogy ne pusziljam meg a vőlegényemet… A pusziból csók lett… A csókból simogatás, majd egy hosszú érzéki szeretkezés.

- Akkor nagyon szerencsések lennénk.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. Barcelonában nem csak a házat tettük rendbe Lisaval, de még az orvoshoz is elkísért. Alaposan kivizsgált engem és elmondása szerint semmi akadálya sincs a babának.

- Szeretlek Kicsim.-simogatta meg az arcomat.

- Én is szeretlek drágám.-Fordultam hasra az ágyon.- Mindent elintéztünk Lisaval. Gyönyörű a ház.

- Sehol egy rózsaszín fal?-kérdezett rá homlokát ráncolva.

- Sehol egy rózsaszín fal.-nevettem fel.-Mi az? Tartottál Lisatól hogy megteszi?

- Hát igen… Egyszer  nyitott ránk szex közben és hónapokig hallgattam, hogy tetszik neki a hátsóm.

- Miért baj ez?-vigyorogtam rá kacéran.- Nekem is tetszik.

- Az más… Te a szerelmem vagy.

- Lisa meg egy szex mániás liba. Persze jó értelemben.

- Tudom.-nevetett ő is.

- Beszélek majd Danival…. Mind a ketten facérak… és Barcelonában laknak.

- Kerítő nő leszel.-nevetett fel.

- Talán… De egy próbát megér.-fordultam hasra mosolyogva. Ben végig cirógatta a hátamat és láttam az arcán, hogy komolyan gondolkozik valamin.- Mi a baj?-pislogtam rá.

- Jövőre nem biztos, hogy itt leszünk.

- A csapatra gondolsz vagy magára a sorozatra?

- Első sorban a csapatra.-válaszolta komolyan és a hajamat simogatta közben.

- Akkor igazak a pletykák…-állapítottam meg.

- Nem tudom… Megerősíteni nem erősítették még meg… De valakit minden áron ide akarnak hozni a helyemre… Valentinot, Carl vagy Andreat…. Ez még kérdéses, hogy kit.

- Itt szeretnék maradni a MotoGp-ben.-pislogtam rá szomorkásan.

- Tudom Kicsim.-simogatta meg az arcomat, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- És tudsz már valami biztosat?

- Nem. Anyu felvette a kapcsolatot több csapattal itt, de még a Superbikeban is.

- Kialakul Kicsim.-suttogtam.

- Tudom.-éreztem, hogy megpuszilja a homlokomat.-Pihenjünk… Van még úgy egy óránk-más fél óránk ébresztőig.

- Rendben.-bólintottam.- Szeretlek.

- Én is szeretlek Kicsim…

… Az időmérő következik majd. Még van pár óránk, hiszen most még a kisebb kategória versenyzői birtokolja a pályát. Danit keresem mindenhol hiszen komolyan gondolom. Egy vak randiba senki

- Dani beszélhetnénk?-szóltam utána komolyan a paddockban. Amilyen komolyan szóltam rá ő olyan komolyan fürkészte végig az arcomat. Bólintott és beterelt a Repsol vendéglátó egységébe. Leültetett az egyik félre eső asztalhoz és hozott nekem kávét.

- Valami baj van?

- Nincs. Csak beszélgetni szeretnék veled… a lányokról.

- Ezt nem értem.-pislogott rám.

- Ugye nincs senkid?-néztem rá kíváncsian.

- Te most udvarolsz nekem?-kérdezett rá csodálkozva a honfitársam.

- Mi? Dehogy!-kaptam észbe.- Csak tudod van nekem egy unokatesóm. Lisa nagyon rendes lány.

- És?

- Találkozhatnál vele…-pislogtam rá félénken.- Kérlek Dani. A kedvemért.

- Lilly…-sóhajtott hatalmasat.

- Dani…. Lisa nagyon rendes lány…. És okos…. És nem mellékesen nagyon csinos is.

- Lilly…-szólalt meg ismét, de ismét sikerült belé fojtanom a szót.

- Csak egy alkalom kérlek. A kedvemért. Kérlek!

- Lilly!-szólalt meg emeltebb hangon és kapcsoltam.

- Lakat a számon.-mutattam el és jeleztem ezzel is hogy leállok.

- Szuper.- húzta el a száját Dani egy vigyorral.- Megadod a számát a lánynak?

- Lisanak?

- Ha úgy hívják akkor igen.-bólintott. Át sms-tem neki a számot és mosolyogni tudtam csak.- Ne vigyorogj. Bármi lehet.

- Tudom. De megpróbálod és már ez is jó.

Váratlan látogató...

Szerda délután van és Barcelonában vagyok egyedül. Igen egyedül, mert Ben Németországba utazott a következő versenyhétvégére, ami szintén ezen a héten lesz. Pénteken én is oda fogok utazni szerintem.

- A költöztetők mindennel végeztek. Odapakoltattam őket ahova elmondtad. Már csak a dobozokat kell kipakolnod. Pakolnunk.-magyarázta Lisa csicseregve ahogy kiszálltunk a kocsiból és eltakarta a szememet.

- Úgy szégyellem magam, hogy mindent rád bíztunk. Semmit se segítettem.

- Ne beszélj hülyeséget! Neked és Bennek ezer örömmel tettem. Sőt talán szakmát váltok. Lakberendező leszek.-nevetett fel vidáman.- Lépcső… lépcső.-figyelmeztetett és én automatikusan emeltem a lábam.

- Tegnap előtt beszélgettünk Bennel. Vagy is egy véletlen folytán jutott eszembe… Lisa babát akarunk.

Hallottam ahogy megnyikordul a bejárati ajtó, és mire újra láttam Lisa már előttem állt és komolyan vizslatta az arcomat.

- Most mi az?-csodálkoztam el.

- Ez nagyon nagy döntés.

- Szerintem az első nagy döntést már meghoztuk.-emeltem fel mosolyogva a kezemet.- Bennel eltudom képzelni ezt az egészet.-mutattam körbe így utaltam a közös életre, közös házra és eljegyzésre… esküvőre.

- Ez olyan jó!-ugrott a nyakamba és szorosan megölelt.

- Ben miatt éltem túl azt a válságot, amit Fabregas okozott. Így tényleg vele akarom ezt.-mosolyogtam.

- Tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.-puszilta meg az arcomat, majd megragadta a kezemet.- Gyere nézd meg, hogy mit alakítottam itt nektek… és nyugi sehol sincs rózsaszín fal.

Végig jártuk a hatalmas házat. Csoda szép lett minden és Lisa csak egy-két helyen változtatott a kért dolgokban, de azt hiszem kijelenthetem így minden jobb lett.

- Lisa köszönöm szépen. Ez fantasztikus.

- Ne köszönd. Örömmel tettem és teszem meg nektek bármikor.-mosolygott rám boldogan.

- De ezt meg kell köszönnöm. Nekem kellett volna itt lennem.

- Neked az a feladatod, hogy a vőlegényed mellett légy.

- De akkor is…-kezdtem volna, de leintett.

- Gyere velem. Mutatok valamit.-fogta meg a kezemet és elkezdett magával húzni

Az emeleten végig húzott a folyosón és a folyosó végén lévő ajtóhoz vezetett. Azt hiszem itt a gardrób van. Azonban ahogy benyitottunk a szobában több polc volt és azon Ben díjai, serlegei, sisakjai voltak ízlésesen berendezve.

- Lisa…-már megint nem voltam valami értelmes.

- Egyedül hoztam el őket Olaszországból. Nem a költöztetőkre bíztam.-rázta meg a fejét.- Meglepetésnek szántam, de neked muszáj volt megmutatnom.

- Ez csodálatos. Ben nagyon fog örülni neki.

- Remélem. Sokat dolgoztam vele.-motyogta szégyellősen.

- Biztosra veheted.

- Mi lenne, ha ebben a két napban mindent helyre pakolnánk? Így Bent idehozhatnád Németországból… és felszentelhetnétek mondjuk a ház minden szegletét.-ejtett meg végül egy kacér vigyort.

- Németországban esküszöm beszélek Danival. Túl tengenek a hormonjaid.-forgattam a szemeimet.

- Csak egy kicsikét.-vigyorgott rám.- Na de pakoljunk akkor?

- Igen. Pakoljunk és hétfőn elhozom Bent ide…

-... És felszentelitek a ház minden szegletét.

- Kapd be!-nevettem fel.

- Na majd inkább Ben!-kacagott ő is.

Órákon keresztül pakolásztunk és beszélgettünk. Régen voltunk így együtt kettesben és beszélgettünk ilyen őszintén. Elmesélt mindent nekem a munkájáról és arról, hogy az utolsó pasija(aki nagy valószínűséggel kattant vagy éppen magam véleménye szerint alkoholista vagy drog függő) még mindig zaklatja telefonon.

- Elugrok valami kajáért. Egy fél óra és itt leszek.- ugrott fel Lisa a földről.- Mit kérsz?

- Rádbízom. De kérek egy jeges kávét is.

- Ugye tudod, ha állapotos leszel akkor a kávéról le kell mondanod.

- Tudom, tudom.-nevettem fel.- Menj már, mert éhen halok.

- Rendben. Puszi.-dobott felém egy puszit és kilibbent a házból.

A telefonomon bekapcsoltam a zene lejátszót, ami halkan duruzsolt és pakolásztam tovább. Tudom, hogy sok minden van még Olaszországban, de még több dolog van nálunk az utazás során. De már így is úgy tűnik, hogy egész otthonos a ház. Hallottam, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.

- Mi az itt hagytál valamit?-kérdeztem nevetve, azonban cipő kopogásra lettem figyelmes. Lisa pedig jelenleg sport cipőben van az pedig nem így szól. Ahogy felnéztem két lábat láttam, majd még jobban szemügyre vettem és egy 40-es éveiben járó nőszemély állt előttem. Mély dekoltású felsőt és alig takaró szoknyát viselt. Az újságokból és a netről felismertem.

- Szia. Daniella Semaan vagyok.-mutatottkozott be egy mű vigyorral az arcán miközben kezet nyújtott felém. Feltápászkodtam a földről, de nem nyújtottam neki kezet.

- Az tudom. De mit keres a házamban? Mondjuk úgy kopogás nélkül?

- Csak megakartam nézni, hogy ki az új szomszédunk…

- Fordulta a kíváncsiság, hogy kik lehetnek azok?-horkantottam fel gúnyosan.- Jelentem én vagyok az egyik. A vőlegényem pedig nincs itthon. Köszönjük a látogatást és tudja hol van az ajtó. Ott ki is mehet.-mutattam a szerkezetre és már hátat is fordítottam neki. Jól esett beolvasni neki úgy, hogy fogalma sincs, hogy én ki vagyok. De egy ideig nem is fogja megtudni. Elmotyogott egy „ribancot” és kiviharzott a házból. Nem tudtam mást csinálni csak nevetni.

Döntések....

Szombat reggel van és már Ben nincs mellettem. 99%-ra mondom, hogy már a csapatánál van, hiszen órák múlva kezdődik a verseny és így minden féle képen a legjobban akar felkészülni rá, hiszen az elmúlt hetekben semmi se jön úgy össze, ahogy szeretné. Csak feküdtem az ágyon és nyomkodtam a telefonomat. Végül felhívtam a drága jó unokatesómat Lisat, hiszen nem telik el nap úgy, hogy ne beszélnénk. Sok mindenben segít nekünk, ami a költözést illeti.

- Szia Csajos!-csicseregte a telefonba.- Mi újság?

- Jó reggelt neked is. Unatkozok.-húztam el a számat látványosan, bár ezt senki se láthatja. Egyedül vagyok, mint a kis ujjam.

- És hol van a szexi Ben fiú?-tudtam, hogy jelenleg csak is pajzán gondolatok jutnak az eszébe. Igazából az ő fejében csak ilyen gondolatok járnak, de mondjuk úgy, hogy ezt is elnézzük neki.

- Szerinted? Lassan kezdődnek a bemelegítő edzések. Itt hagyott, hogy tudjak aludni.

- Jól tette… De mi nyomja a lelked? Hallom a hangodon, hogy nincs minden rendben.

- Láttad?-kérdeztem rá csendesen. Igen… az jár a fejemben, amit tegnap olvastam a hülye twitteren.

- Mit láttam Lilly? Nem értelek.

- Jajj Lisa… Tudom, hogy tudod.-sóhajtottam hatalmasat.

- Tényleg nem tudom.-tudtam, hogy megrázta a fejét és igaznak tűnik minden szava.

- Tegnap véletlenül Fabregas twitter oldalára mentem és ott volt egy olyan üzenet, amit nem értek.

- Miért mi volt azaz üzenet?-kíváncsian kérdezett vissza.

- ”Az első szerelem soha nem múlik el...még 3 év után sem…”-idéztem szószerint. Annyiszor ismételtem el magamban, hogy tényleg kívülről tudom.- Ez szerinted nekem szól?-kérdeztem bátortalanul. Éjszaka, amikor ébren voltam sokat járattam ezen az agyam, bár ha Ben magához ölelt és a nyakamba szuszogott mindenről elfelejtkeztem.

- Ne foglalkozz vele. Tudod milyen… és ő Fabregas!

- Tudom Lisa. Ő Fabregas.-húztam el a számat látványosan.

- Pontosan. Ne ő járjon a fejedben, hanem Ben és az, hogy jól szerepeljen.

- Ezen én miként is segíthetnék?-kérdeztem rá csodálkozva.

- Jajj Lilly én áruljam el a megfejtést?-nevetett fel. Már megint azok a pajzán gondolatok…

- Neked sürgősen pasit kell találnunk, mert túl sok pajzán gondolatod van.-forgattam a szemeimet, miközben felültem az ágyon.- Most mennem kell Lisa. Meg kell keresnem Bent és reggelizni se ártana.

- Ámen! Ne hanyagold el magad.-jelentette ki komolyan. Tudja… ismer, hogy hajlamos vagyok néha elfelejtkezni olyan apróságokról, mint az étkezésről.

- Nem akarom… és nem is akarok gebeként kinézni az esküvői ruhámba.

- Ha végre már itt lesztek Barcelonában a következő dolgunk ez lesz… Esküvői ruhát próbálni.

- Jajj szegény fejem.-csaptam a homlokomra. Erre még nem is gondoltam. Nem szeretem az ilyen felhajtást. Jól sejtem, akkor több tucatszor kell majd visszamennem, hogy meglegyen a tökéletes ruha.

- Most miért? Tök jó ruhaszalonok vannak itt. De ha akarod elmehetünk a Kleinfeldbe is. Bár akkor át kell mennünk Amerikába.

- Tudod jól, hogy ha rajtam múlna farmerben és a kedvenc felsőmbe állnék oda az oltárhoz… De tudom Ben nem szeretne így látni.-húztam mosolyra a számat.- Elmegyünk majd szétnézni, de semmi habos-babos ruhát nem fogsz rám sózni.

- Óóó… Nyugi! Valami sellő fazonút gondoltam… Kevés strasszal, egy pici csipkével...

- Helyes.-nevettem fel.- Ez még így nekem is tetszik… Vagy is fel is vennék egy ilyen ruhát. Semmi kihívó ruha… Az majd a te reszortod lesz, ha találunk neked valakit.

- Ohh, valami spanyolt ha lehet… Bár ha jobban meggondolom, Hayden jobb lenne.- nevetett.– Vagy...Pedrosa…oo yes baby!!!

- Beszélhetek vele, ha gondolod. Korban is hozzád illő… Vagy Marc… Na kivel beszéljek le egy randit Lisa?-vigyorogtam.- Pedrosa vagy Marquez?

- Marquez? Figyelj, vele talán 8 év múlva lehetnének esküvős álmaim…

- Na jó… Addigra vén lány lennél.-kacagtam rajta. Tudom, hogy Lisa vágyik egy igazi kapcsolatra, de mindig mellé fog pasikkal… Rengeteg, de rengeteg rohadék pasit fogott ki eddig. Megcsalták, kihasználták… sőt volt egy pasi aki meg is ütötte.

 - Épp ezért… Pedrosat akarom!- kacagott fel- Na, de menj mert lekésed a drágádat.

- Akkor Dani Pedrosaval lebeszélek egy randit neked.-nevettem újból.- Jelentkezek majd Lisa és viselkedj a költöztetőkkel rendesen.-köszöntem el tőle. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és egyáltalán nem öltöztem hivalkodóan. Megtartottam azt a szokásos stílusomat, amivel lenyűgözhettem Bent újra és újra… és így talán az újságokban se tűntetnek majd fel kurvaként.

Kimentem a pályára, hogy a bemelegítőedzés után rögtön elkaphassam a szerelmemet. Az edzés utolsó 10 percét az irányító pult mellett néztem végig. A várt eső, amiről Ben mesélt nekem este… Ami talán segíthetne rajta úgy tűnik, hogy elkerüli nagy ívben a pályát. Bár az eredményeiből kiindulva úgy tűnik száraz pályán is lesz esélye. Leintették a bemelegítést, így besétáltam a garázsba Benre várva.

- Áá, felkeltél? Szia!- puszilt meg az édesanyja, amikor Ben kulacsával leült mellém. Sok szerint Mary túlságosan védelmezi a fiút, de szerintem ez természetes.- Mi újság?

- Igen. Nem rég ébredtem fel.-mosolyogtam rá.- Lisa-val telefonáltam. Már beszélgettünk kicsikét az esküvőről.

- Na, és? Eldöntöttétek már, hogy körülbelül mikor?

- Talán karácsony környékén, Amerikában. Akkora Ben is kipiheni az idény fáradalmait.

- Tényleg… Említette, hogy a Szent Estét most nem úgy akarja tölteni, ahogy eddig…- mosolygott rám. Körülbelül tényleg Karácsonyra tervezzük.

- Minden álmom, hogy kint essen a hó… Bár ezt senki se tudja garantálni.-vontam meg a vállam.- De nekem az a legfontosabb, hogy velem legyen.

- Ó kislányom, majd hozatok műhavat ha akarod… - mosolygott.- Nekem minden álmom…-nagy levegőt vett, mint ha tartana a válaszomtól.- Egy unoka !

- Lehet ahhoz még túl fiatalok vagyunk… vagy éppen Ben nem szeretne még babát.-a zsebembe rezegni kezdett a mobilom. Marc küldött egy sms-t.

„Átjössz egy kicsikét a Repsol-hoz? Addig csak amíg a Szerelmed a mérnökeivel dekkol?”

„ Két perc és ott vagyok.”
- Ez csak az álmom.– mosolygott.

Nem tudtam és nem is akartam válaszolni erre a kijelentésére, hiszen Ben begördült a garázsba. Megvártam, hogy levegye a sisakját és megcsókoltam. Azonban ahogy tippeltem a mérnöki gárda már várt rá így átsétáltam én is a Repsolhoz. Belépve a motorhomeba nem láttam sehol se a kis spanyolt, csak Casey feleségét és a kis szépségét.

- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.- Szia Édes… Hogy vagy?-simogattam meg a pici arcát.

- Szia Lilly.-mosolygott rám Adriana is, miközben leültem az asztalukhoz.- A Drágaságom nagyon is jól érzi magát. De majd a versenyre megpróbálom elaltatni.-puszilta meg Allyt.

- Szerintem meg akarja nézni apucit.- mosolyogtam rájuk.

- Lehetséges.-nevetett fel a lány.- Átveszed egy kicsit?-érdeklődött komolyan.

- Átvehetem?– mosolyogtam.

- Persze… és tetszel is neki így szerintem nem lesz semmi baj.-mosolygott rám Adri és óvatosan átadta nekem Ally-t. A pici hatalmas szemekkel pislogott rám és szerencsére nem kezdett el sírni vagy valami.- Jól áll a kezedben a baba.

- Köszi.- mosolyogtam  majd homlokon pusziltam a picit.- Tényleg nagyon-nagyon édes.

Megsimogattam a kis lány arcát és tényleg csak mosolyogni tudtam rá. Gyönyörű nagyon és édes ahogy gügyörészik.

- Szeretnél babát Lilly?-érdeklődött Adri és csak bólintottam.

- És Ben? Mit szól hozzá?

- Nem tudja… Sose beszéltem még róla neki.-ráztam meg a fejem.- Lehet nem is akar még babát… Vagy majd csak az esküvő után.

- Hát, már mindenképpen utána fog megszületni.- mosolyogva világított rá a dologra.- Szóval..

- Nem tudom… -ráztam meg a fejem.- Sok-sok problémája van így is a csapattal…

- Ez nem akadály. Ez csak a megélhetését jelenti és nem az életét.-jelentette ki komolyan a nő.

- Tudom..
- Ráadásul szerintem nem kell aggódnotok a következő 15 évben a megélhetést illetően..

- Tudom…-sóhajtottam fel újból, de megpusziltam Ally pici kezét.- Babát szeretnék. Nagyon.-vallottam be most már őszintén.

- Mond el Bennek.- mosolygott de egyszer csak Marc libbent közelebb hozzánk.
- Héé… Danihoz és hozzám kellett volna jönnöd… Bár mentséged, hogy ez a gyönyörűség rabolt el.- állt meg mellettünk és kivette a kezemből a picit. Egészen gyakorlott mozdulatokkal tette és ahogy a kicsire mosolygott Ally hangosan kacagni kezdett.

- Bocsi.-húztam el mosolyra a számat és felálltam a székről.- Marc ezt majd bepótoljuk jövő héten, de nekem most feltétlenül beszélnem kell Bennel.

- Hát…oké… akkor megmondom Daninak, hogy igya meg a kávédat.

- Bepótoljuk! Ígérem.-fordultam sarkon és már az ajtó felé rohantam. Ezt itt és most tisztázni akarom Bennel. Muszálynak éreztem, hogy tudjam a válaszát. A Yamahához átérve Bent a kiszolgáló pultnál láttam meg.

- Gyere csak.-kaptam el a kezét és magammal húztam. Nem érdekelt, hogy többen is értetlenül bámulnak rám.

- Mi az kicsim? Ég a lakókocsi?– mosolygott.

Egy üres kis helységbe vezettem és becsuktam magunk mögött az ajtót.

- Most mondok neked valamit és remélem nem fogsz megharagudni vagy éppen kinevetni.-pislogtam rá.

- Ööö… Kicsim.- mosolygott és megcsókolt.- Bármit mondasz, nem fogok megharagudni, vagy kinevetni.

- Babát szeretnék Kicsim.-motyogtam szégyellősen.- Olyan kis babát, mint Allyt… aki a miénk. A mi kis szemünk fénye lenne.

- Hát… - elmosolyodott.- Ha olyat szeretnél, mint Ally, akkor Casey-nél kell kopogtatnod.- vigyorgott. Az a vigyor volt az arcán amit annyira szeretek.- De... ha olyat, amilyen mi vagyunk… akkor… azt hiszem most is belekezdhetnénk.

- Tudod jól, hogy-hogy értem.-motyogtam majd igazából fel is fogtam mi volt a mondata vége.- Komolyan mondod?-csodálkoztam el.- Szeretnéd te is?

- Persze, hogy szeretném… nagyon.- bólintott.- Csak nem akartalak letámadni… Féltem, hogy sok ez… Az esküvő, a nyilvánosság…

- A nyilvánosság nem érdekel.-ráztam meg a fejem.- Akár mit írhatnak rólunk, rólam. Az se érdekel, ha rájönnek Fabregas-szal való múltamra. Az esküvőben mindenki segíteni akar, így nem lesz nagy baj… És babát akarok tőled.-csókoltam meg.

- Akkor jó.- mosolygott, és megcsókolt.- Hogy szeretnéd? Még mostanában, vagy az esküvő után?

- Akár most is.-jelentettem ki határozottan.- De ha jobban szeretnéd később akkor megértem.-bezártam kulcsra az ajtót. Így már tényleg nem zavarhat senki se minket.

- Nem-nem… Én akarom bármikor… Csak akkor le kell állnod a gyógyszerrel… és elmehetnél dokihoz is, hogy tuti minden rendben legyen.- furcsán néztem rá. Ő ilyeneket is tud.- Naa.. Már utána néztem pár dolognak!

- Akár most még mielőtt átmegyünk Németországba elmehetek a dokihoz.-felültem az asztalra és csak mosolyogtam rá.- Rendben?

- Rendben.- bólintott.- Elkísérlek.

- Rosszul vagy a rendelőktől.-nevettem fel és megcsókoltam az ajkait. Hiszen még a fogorvoshoz se kísért még el sose és a Mobil Klinikát is kerüli.- De minden rendben lesz.

- Meg kell szokni… Egy apukának ott kell lenni a szülésnél.

- Tudod előtte még ott lesz a dolog kellemesebb része. Össze is kell hoznunk azt a babát.-nevettem fel és magamhoz öleltem.- Nagyon szeretlek Kicsim.

- Én is téged.- mosolygott.- És szerintem megnyugodhatsz, hamar menni fog a mi tempónkban.

- Tudom. De nem is zavarna.-nevettem fel vidáman.- Most viszont menjünk ebédelni és még lazítanod is kell a rajt előtt.

- Igen is.-hülyült vigyorogva és megcsókolt újból.

Barátok közt...

Az időmérő napja van, és itt ülök Ben garázsában. A kamerák folyton mutatnak, de picit sem zavar ez az egész. Sőt… még egy picit örülök is annak, hogy az új kedves szomszédom tudomást szerez rólam.

„ Fer szerint őrjöng. Amúgy nagyon jól áll az a lila felső. :P Puszi a gyerekektől is. Oli”-olvastam el az sms-t.

"Láthatja, hogy túl éltem... Hogy van más rajta kívül, aki szeressen. Még tőled kaptam karácsonyra :P Hiányoztok. Majd találkozzunk. Puszi!"-küldtem vissza a választ a legjobb barátnőmnek. Bent kezdtem ezek után figyelni aki éppen az egyetlen személlyel beszélget a csapatból, akit nem bírok. A csapattársával Jorge Lorenzoval. Sose szimpatizáltunk egymással.

„ Pont azért dicsértem… amúgy Ben jobb pasi :P”- jött még az sms, amin nevetnem kellett. Majd felpattantam a székről és a zsebembe dugtam a mobilom. Odaléptem a két beszélgető férfihoz.

- Kicsim, sétálok egyet, oké?- érintettem meg a vállát.

- Rendben.-hajolt hozzám és megcsókolt.- Szeretlek.-mosolygott az ajkaim közé.

- Én is téged.- mosolyogva loptam egy újabb csókot, majd intettem Jorgenak. Nem bírom. Fe Ben kedvéért inkább nem létesítek vele semmi féle kapcsolatot. Így elkerülhetek minden balhét.

Igazából szerettem itt lenni a paddockban, mert rengeteg honfitársam akad akikkel jól elbeszélgethetek. Bármiről. Akármiről és mindig kedvesek velem. Imádom ezt a nyüzsgést is, ami körül vesz minket. Emellett a lelkes szurkolókat is.

- Halihó.- csapódott mellém hirtelen Marc Marquez.- Mi a helyzet? Látom üldöz a sajtó.- kacagott.

- Kicsit már unatkoztam már a garázsban... és egy jó kávéra vadászok éppen.-forgattam a szemeimet. - Amúgy jól elvagyok. És te? Hogy bírod a strapát?

- Épp unatkozom. Danihoz indulok. Gyere velem, aztán elhívjuk egy kávéra.- vetette fel az ötletet. Pedrosa is hatalmas kávé fan mint én.

- Benne vagyok... és majd ő fizet.-jelentettem ki nevetve. Közösen indultunk el a Repsol Honda felé és nagyban beszélgettünk tovább. A sajtóval Marc se foglalkozott így még inkább jól éreztem magam. Megállt a garázs előtt és egyszerűen fütyült egyet. Nem is zavartatja magát a kölyök. Perceken belül már ott volt Dani, és mindkettőnk vállát átkarolta, és vigyorgott. Jó kedve volt.

- Ez nálad ritkaság.-forgattam a szemeimet a legkisebb spanyol szájára bökve. Amikor idekerültem olyan morcos volt mindig. Csak egyszer a repülőn egymás mellé kerültünk és Ben aludt, mi pedig beszélgetni kezdtünk. Jól el voltunk.- Meghívunk egy kávéra.

- Csak te fizetsz.- vigyorgott Marc a haverjára. Kicsit olyanok, mintha tesók lennének.

- Te sose hozod magaddal a tárcádat... egy Hölgyet pedig bármikor meghívok egy kávéra.

- Csak ne fogdosd, mert már hivatalosan is Ben menyasszonya... és szétszed majd a sajtó!- vigyorgott Marquez.

- Ohhh... Tényleg! Elnézést kérek! Tényleg te vagy a hétvége sztárja. Több kép készült rólad, mint Ally-ról.-utalt Casey Stoner kis lányára.

- Pedig ezt nem akartam..egy ilyen gyönyörűséget megelőzni.- ráztam meg a fejem komolyan.- Úgy döntöttünk hogy már van olyan erős ez az egész, hogy ne bujkáljunk.

- Három év alatt csak megerősödhetett a kapcsolatotok.-sóhajtott fel színpadiasan Marc, miközben elindultunk kávézni.

- Karácsonykor esküvő.- hintettem el az infót, amiről este beszéltünk.

- Gratulálok!-mosolygott Dani kedvesen.

- Remélem azért meghívtok minket is.-ugratott a legfiatalabbik motoros.- Ott kell lennünk.

- Háát… - húztam el a szót.- Még meglátjuk, hogy vállalható vagy-e. De Dani, ez természetes.- mosolyogtam Pedrosa-ra.

- Köszi.-mosolygott rám a Repsolos.-És mindenki hányszor gondolta azt, hogy Ben a legnagyobb nőcsábász a paddockban, de végig ott voltál mellette.

- Azért szar volt hallani. Főleg amikor azt hangoztatták, hogy itt látták x és y-al… Persze, tudtam hogy nem igaz de akkor is.

- Tavaly Mugelloban láttalak benneteket együtt, de már akkor észre vehető volt Spies-en, hogy mennyire rajong érted.-fecsegte Marc.

- Na és veletek… Mi a helyzet?- ültünk le az asztalhoz, és kértem a pincérnőtől egy hatalmas habos jegeskávét.

- Jövőre csapattársak leszünk.-közölte a Moto-2-es versenyző vállat vonva. Dani pedig csak bólogatott.

- Szóval ez azaz öröm ott az arcotokon.- mutattam rájuk.- Gyanús is volt. Gratulálok Marc!

- Köszönöm.-mosolygott rám.- Örülök, hogy tudom mit hozz a jövőm. És ti? Hogy álltok? Yamaha?

- Még semmit se tudunk.-ráztam meg a fejem. - De költözünk Barcelonaba.- mosolyogtam rájuk.- Már meg van a ház. A festők is végeztek, és a következő két napba a költöztetők is bepakolnak.

- Az élet így happy!-jelentette ki Dani vigyorogva.- Barcelona… Haza térsz.-állapította meg, de csak bólogattam.

- És a focit szereted? Barca fan vagy? - kérdezte a legfiatalabb fiú, aki nem kávét, hanem Red Bullt szörcsölt.

- Inkább csak a válogatottnak szurkolok hosszú idő óta. Amúgy nem ismeretlen a foci számomra. Legjobb barátom Fernando Torres és a többieket is ismerem.

- Az szép. Már mint Torres!

- Ismerem még Juan Matat, Iker Casillast, Sergio Ramost… Ja és Fabregast is.-húztam el a számat.

- Fabregasnal egy hatalmas fintor volt.- kacagott fel Dani.

- A pasim volt, de megcsalt… Magyarázzam tovább a fintort?

- Jujj inkább ne.- rázták meg a fejüket.- De menyasszony vagy, neki meg van egy apukorú nője.- fintorgott Marc.

- Akkor ezek szerint én jobban nézek ki, mint az a nő.-nevettem fel.

- Lehetne a pótanyám.- kacagott fel, és mindannyian nevetni kezdtünk ezen. És milyen igaza van. Hasonló reakcióm volt amikor először láttam őket az újságban. Nem sokat tudtunk beszélgetni a fiatalokkal, de egy idő után jelenésük volt. Így én is visszamentem a csapathoz.

Az időmérő egész jól sikerült. Már mint a körülményekhez képest. De így is tudom Ben nem elégedett. Egyszerűen többet vár a csapattól, a motortól és talán magától is. Visszamentem a lakókocsiba pihenni. Elfeküdtem az ágyon és vártam, hogy a kedvesen megérkezzen. Az agyamban már megjelentek a képek az esküvőnkről… Kint hóesés… bent pedig a boldogító igen. Sose gondoltam volna, hogy ennyire fogok vágyni az esküvőre. A fehér ruhára… Mert igen vágyok rá, hogy olyan legyek, mint egy Hercegnő… És Ben(!) legyen a hercegem. Az álmodozásomból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Mosolyogva figyeltem, ahogy a kedvesem mellém fekszik, és megsimogatja az arcomat.
- Mi ez a mosolygás? - kérdezte kedvesen.
- Csak arról álmodozom…hogy milyen lesz az esküvő.- vallottam be neki.

- Remélem szépre álmodod.-csókolt meg mosolyogva. Majd a vállára hajtottam a fejemet.

- Az lesz Kicsim.-mosolyogtam én is.- Németországból egy-két napra haza ugrok Barcelonában, de ott leszek Mugelloba.

- Hogy-hogy?- simított ki egy tincset az arcomból és megpuszilta az orromat.

- Felmérem a terepet. Mert van egy olyan sejtésem Lisa kikészíti a munkásokat. De azt szeretném minden meglepi legyen számodra.

- Rendben. Hányszor nézte már meg őket? Szerintem sütit is vitt, csak hogy bele szólhasson… Megfenyegetett, hogy pink lesz a hálónk.

- Igen már engem is.-nevettem fel és megpusziltam az arcát.- De jó kezekben vagyunk azt hiszem.

- Remélem. Hétfőn mennek a bútorok is. Már lassan nem lesz hova haza mennünk Kicsim.-a hajtincsemmel kezdett el játszani, miközben csak engem figyelt.

- Most Laguna Secaig csak jövünk megyünk a világba.-húztam meg a vállam.- Addig pedig bárhol elalszok veled.

- Hát veled… Én is.- nyelt nagyot és megcsókolt.

- Szeretlek Kicsim!-néztem a szemébe. Miért is bánkódtam egy olyan pasi után, mint Fabregas, amikor itt van nekem Ő.- Zuhanyozz le és menjünk vissza vacsorázni.

- Kis éhesem.- mosolygott és megsimogatta a hasamat.- Sietek… nem jössz velem?

- Azt hiszem akkor sose vacsoráznának.-nevettem fel.- És tényleg éhes vagyok.

- Rendben. Sietek.- lopott még egy csókot majd eltűnt az ajtó mögött. Mosolyogva feküdtem az ágyon és ölembe húztam a gépet. A twitterre néztem fel. A motoros fiúk előszeretettel tesznek fel képeket például. Végignéztem a barátaimat és rögtön kedveltem egy képet, amit Dani rakott fel Marcról és rólam a kávézóban. Olyan bolondok, de ezért is szeretem őket.

Végül valami úton módon a spanyol focisták oldalait kezdtem el nézegetni. Arbeloa a nagy twitter függő és a többiek se panaszkodhatnak. Végül megakadta a szemem egy nevem. Fabregas… Valahogy hezitáltam… Rányomjak… vagy ne…. Aztán végül is rányomtam és meglepődve olvastam a legutolsó posztját.
”Az első szerelem soha nem múlik el...még 3 év után sem…”

Pár órája tette ki… én pedig csak bámultam a képernyőt és próbáltam felfogni a dolgokat. Első szerelem… Ez csak én lehetnék. Inkább egyszerűen lezártam a laptopot és nem foglalkoztam vele. Ben kilépett, vizes hajjal és félmeztelenül, és elém állt mosolyogva.

Imádom a testét is a lelke mellett… és a tetoválásait. Főleg, hogy sokat úgy csináltatott, hogy mellette voltam én is… Ráadásul párat csináltattam én is.

- Olyan szexi vagy.-nyeltem nagyot.

- Na, mi az? Nem vagy már éhes? - vigyorgott és lehajolt hogy megcsókoljon.

- Amikor így szambázol be elém ne csodálkozz, hogy csak te érdekelsz.-vigyorogva húztam magamhoz. A hajamat végig simította és bele csókolt a nyakamba.

- Cica… Menjünk kajálni, aztán visszajövünk és folytatjuk.- puszilta meg az ajkaim.- Anya vár minket.

- Menjünk. Desszertnek nagy-nagy fagyikelyhet kérek szépen. Utána meg téged.-csókoltam meg újra.

- Rendben. Anyával beszélsz kicsit az esküvőről… kérlek.- nézett rám boci szemekkel. Ha akarnék se tudnék neki nemet mondani. - Teljesen fel van villanyozva.

- Azt hiszem Lisaval nagyon is szót értenek majd.-forgattam a szemeimet vigyorogva.- De persze, beszélek róla.

- Már kitalált valamit, de tudom hogy nem fogja ránk erőltetni. Csak egy kicsit bele akar folyni a dologba.

- Megtaláljuk az összhangot Kicsim. Nyugodj meg!-simogattam az arcát és megcsókoltam.

- Nekem az a lényeg, hogy neked minden jó legyen… én boldog vagyok, ha te is!

- Minden jól lesz. És nagyon is boldog vagyok veled.-csókoltam meg. Tényleg egész jó este volt. Mary-vel megbeszéltünk pár dolgot az esküvővel kapcsolatban és Ben egyszerűen csak mosolyogva figyelt minket.

Elhatározás...

Ben Spies megtörte a burkot! Bemutatta menyasszonyát a világnak!

Assen 2012 - Az elmúlt években egyetlen hölgyet sem láttunk az amerikai motoros oldalán. Sokak azt pletykálták, hogy hatalmas nőfaló, mások szerint pedig senkije nincs… Most azonban lehullt a lepel! Nem csak a barátnőjét, hanem a jegyesét mutatta be a nagyvilágnak, akivel a pletykák szerint már több mint két éve alkot egy párt. A holland paddockban rengeteg kép készült róluk, nézzék meg a galériánkat!

Háromszor olvastam el az újságot, de még mindig nem hittem el, amit látok… A cikk… A képek… Nem hiszem el. Lilly! Ő az én Lilly-m. Aki évekkel ezelőtt elhagyott. Egyik napról a másikra. Idegesen vágtam földhöz az újságot... Nem lehet, hogy Lilly másnak a menyasszonya... hogy más férfi veszi feleségül.

Lerohantam a földszintre. Egy embert akartam jelenleg. Torrest, de őt ki akarom csinálni.

- Te tudtál róla. Te mindent tudtál Lillyről.-ordítottam.

- Mi bajod van?- húzta fel a szemöldökét. Körülöttünk ültek páran, de nem érdekelt. Torres képébe vágtam az újságot.

- Kérdeztem, hogy hol van! Hogy hová ment. De te egyszerűen nem mondtál semmit!-a hangomat nem tudtam szabályozni.- Most pedig benne van az újságban, hogy egy motorosnak a jegyese!

- És?- vonta fel a szemöldökét.- Mit hittél, hogy csak te tudod boldoggá tenni? Örülj neki, hogy boldog!

- Ez nem így működik! Magyarázat nélkül hagyott el!

- Mert megcsaltad te barom!- lökött meg, hisz már nagyon közel voltam hozzá.- Aznap este, amikor ott hagyott, rád nyitott amint egy szőke libát dugtál… Szóval nekem te ne beszélj arról, hogy ez nem így működik!

- De ez így nem működik. Meg beszélhettük volna. Szerettem.-csattantam fel.

- Szeretted… Mikor? A szőke csaj alatt vagy felett? – gúnyoskodott.- Hagyd békén őt. Boldog Bennel, és hozzá megy feleségül!

- Köcsög vagy!-dühöngtem és kirohantam a teremből. Utáltam magam, a világot és leginkább Torrest. A sötét szobámba roskadtam le a földre és csak bámultam az újságot. Megtudta... Megtudta azt az egyszeri botlásomat, amit a mai napig bánok újra és újra… Azonban nem gondoltam, hogy emiatt hagyott el.

Idegesen csapkodtam a falat… Megtudta, hogy megcsaltam… Tehát ezért hagyott el. És Torres ezt végig tudta. Ráadásul szerintem a kapcsolatot is tartották. Végig tudhatta. Ők mind végig olyan jól elvoltak... Mindent megbeszéltek. Torres pedig élvezhette, hogy nem tudok semmit se Lillyről... Hogy szenvedek.

Kivágódott az ajtó, és egy alak lépett be. Kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy Xabi az.

- Te is le akarsz ordítani?-sóhajtottam fel szomorúan.

- Beszélgetni jöttem.- rázta meg a fejét és leült mellém.

- Köszi. Azt hiszem az rám fér.-sóhajtottam fel.- Akkora szerencsétlen és balek vagyok.

- Mi volt ez a kirohanás? – érdeklődött.

- Emlékszel Lillyre a volt barátnőmre?-kérdeztem csendesen és ő csak bólintott. Kinyitottam az újságot és elé toltam.- Most tudtam meg.

- De már több mint két éve nem vagytok együtt.- húzta fel a szemöldökét.- És neked ott van Daniella.

- Bármikor elküldeném Daniellat, ha Lilly azt mondaná kezdjük újra.-motyogtam az orrom alatt. Eddig ezt még soha se mondtam ki hangosan.

- Miért nem kerested meg akkor?

- Hónapokig kerestem... Hívtam. Írtam neki és semmire se reagált. Azt hiszem ezzel mindent a tudtomra adott. Csak tudod ő az első és egyetlen szerelmem.

- Mégis megcsaltad.- húzta fel a szemöldökét. Nem vádaskodó. Inkább kíváncsi volt. A barátomon Gerardon kívül senki nem viselkedik így velem.

- Hülye voltam és nem tudom megmagyarázni miért tettem.-ráztam meg a fejem.- Nem tudom miért tettem meg. Talán kíváncsi voltam csak... de a mai napig nem gondoltam, hogy Lilly meglátott minket.

- Hülyeség volt! Ez az egész. Megcsalni, főleg a közös ágyatokban, ha jól értelmeztem…

- Sajnos igen. Sose... Sose fog nekem megbocsátani.-olyan keservesen éreztem magam.

- Hát valószínűleg nem.- rázta meg a fejét.- De azért próbálkozhatsz. Most legalább már tudod hogy hol van.

- Assenben... Utána meg fogalmam sincs hova mennek. Sose érdekelt a MotoGp.-fintorogtam.

- A döntő után keresd meg. Mármint most már van fogalmad merre lehet.

- Megpróbálom megtalálni és beszélni vele. Csak sikerülhet valahogy.

- És mi lesz Daniella-val?

- Majd kialakul.

- Rendben haver… De készülj fel arra, hogy elküld a fenébe… Hisz ha nem szeretné ezt a gyereket, akkor nem mondott volna igent.

- Tudom... és elnézve a képeket ez a gyerek is szereti őt.-állapítottam meg ahogy a képre pillantottam. Egy kép, ahogy a pasi talpig motoros ruhában állt előtte Lilly pedig aggódva figyelte.

- Igen… Én is úgy látom.- bólintott.- Azt írják, hogy most mutatkozott be a nagyvilágnak, de már hosszú ideje együtt vannak.- bogarászta a cikket.

- Ennek örülnöm kellene?-kérdeztem vissza.

- Nem. Határozottan nem.- rázta meg a fejét.- Ez a srác védte a magánéletét. Tehát biztosan szereti.

- Nekem is volt valami hasonló gondolatom... Látni szeretném személyesen is.-motyogtam.

- Holnap után haza utazunk, és megkeresheted.- biztatva veregetett vállon.

- Lara talán segíthetne. Szóba áll még Ramos-szal? Ott van... Beszélgethetne vele vagy valami.

- Próbáld meg.- vont vállat.– Megéri.

- Köszi, hogy ilyen normális vagy velem. Torres már rég levert volna cölöpnek.

- Mert a barátja Lilly… Nem?!

- De.... Mindig is együtt lógtak Angliában.

- Akkor érthető… Megcsaltad Fabre…

- Tudom. Ezerszer bánom már azt az estét.-ráztam meg a fejem.

- Bánhatod is.- húzta el a száját és megrázta a fejét.

- Ez van… De megkeresem.- pattantam fel és egyszerűen kitéptem az újságból a képet. Persze a motoros nélkül.

- Jó rejtsd el Daniella elől a képet.  Ne hisztizzen.

- Meglesz.- mosolyodtam el, majd belehajtogattam a pénztárcámba. Pár pillanatig csodáltam a mosolygós arcát.- Talán… Elmegyek az unokatesójához… Hátha megtudok valamit!

- A lány aki Amerikában élt?-kérdezett rá.

- Igen, ő.- bólintottam.- Aki nem mellesleg sosem szeretett.

- Akkor nehezebb lesz, mint az egész eb.-forgatta a szemeit.

- Talán.- bólintottam, és nagyot nyeltem… Vissza kell szereznem… vagy legalább bocsánatot kell kérnem. De minden vágyam az, hogy újra szerethessem.

Hivatalosan is egy pár...

2012. június 28.

Assenben vagyunk, ami egy Holland kis városka, amit a motorsport Mekkájának tartanak. Fantasztikus dolog ide jönni még szimpla nézőként is. Most pedig szokásoktól eltérően már csütörtökön szabadedzések vannak, mert ez az egyetlen helyszín a naptárban ahol már szombatom a verseny van. A lakókocsiból kijövet egy robogóra ültünk fel és indultunk el a paddockba. Hosszasan beszélgettünk Bennel az életünkről és rájöttünk örök életre nem rejtegethet… A kapcsolatunk régi és már nem kezdhetik ki a pletykák és a rosszakarók.

- Ezek szerint tetszik az ötlet, hogy Barcelonába költözzünk Kicsim?-érdeklődött, miközben átöleltem.

- Ezzel már elkéstünk nem?-nevettem fel.- Mugello után költözzünk… Bár ha Lisan múlik már most, ha haza megyünk üres lesz a ház.

- Örül, hogy nem lesz egyedül.-forgatta vigyorogva a szemeit a kedvesem. Nos igen, mióta az unokatesóm befejezte az iskolát haza költözött Barcelonába. Körülbelül azóta rágja a fülünket, hogy költözzünk oda mi is. Különböző érveket is felhozott már… Például azt, hogy ott a pálya Ben tud rajta gyakorolni.

- Tudom. Akkor is meddig duzzogott, amikor hozzád költöztem Olaszországba.

- De most már megnyugodhat. Ott leszünk Barcelonában mi is.

- Talán már találunk neki is valami jó pasit itt a motorosok között.- mosolyogva fejtettem ki a tervemet.- Elég régóta van egyedül.

- Kire gondoltál Szívem?-nevetett fel.- Remélem valaki normálist vagy nem a legnagyobb ellenfelemre. Nincs kedvem még a családi ebédnél is az ő képét nézni.

- Sajnos még nincs ötletem. De lehet egy másik kategóriába kellene keresgélni.- vigyorogtam rá és megpusziltam az arcát.

- Nyugi Kicsim. Elviselek még egy flúgos spanyolt.-forgatta a szemeit, miközben megérkeztünk a paddockba. A Yamaha csapathoz érve leparkolt a robogóval és megfogta a kezemet. Már ekkor elsütöttek pár képet, de tudtam ez még csak a kezdett. Ben homlokon csókolt.- Melletted vagyok Szerelmem.

- Tudom.- sóhajtottam nagyot, majd a mellkasába fúrtam a fejemet.- Legalább csinosan vagyok felöltözve?!

- Csinosan és szexin.-vigyorgott rám és az állam alá nyúlt és megemelte a fejemet és lágyan megcsókolt.

- Szeretlek! - motyogtam az ajkai közé, majd rámosolyogtam és elindultunk a Yamaha felé.

Büszkén húztam ki magam mellette és nem foglalkoztam a sajtóval. Végig vártam a motorhomeban, hogy véget érjenek a megbeszélések, majd segítettem neki felöltözni az edzéshez. Minden egyes edzés és verseny előtt végig csináljuk ezt az elmúlt három évben. Végül átsétáltunk a garázsban és az egyik széken ülve vártam, hogy az egy órás gyakorlás elkezdődjön.

- Vigyázz magadra!- kértem meg majd a bukójára adtam egy puszit.

- Vigyázni fogok.-mosolygott rám hiszen láttam a szemein. Utoljára megsimogatta az arcomat és elindult a 11-es számú Yamahához. Némán izgultam végig az egy órás edzést. Minden rezdülésére figyeltem amikor őt mutatta a tv. Amikor visszajött a boxba én magam adtam át a kulacsot és álltam ott mellette. Persze éreztem, hogy mindenki minket bámul és még én magam is a képernyőre kerültem. Az edzés végeztével Ben kis pihenőjében vártam hogy végezzen a mérnöki megbeszélésekkel. Addig a kezembe vettem a mobilom és tárcsáztam az unokatestvéremet.

- Végre eszedbe jutottam te flúgos lány.-szólt bele a telefonba köszönés helyett Lisa.

- Szeretlek én is.-sóhajtottam fel és feltettem a lábaimat a kanapéra.- Ezt csinálod nem költözök.

- Ne fenyegess, mert Ben már megígérte!- sóhajtott fel.- Mesélj, mi újság!

- Tudom, csak jó volt ezzel ugratni.-forgattam a szemeimet.- Ma meg volt a nagy fellépésem. Semmi bújkálás vagy valami… Csak mi ketten.

- Wow… Akkor rátok keresek tumblr-n! – vigyorgott.- Mikor is költöztök? Vasárnap?- tette fel a kérdést viccesen.

- Szerintem már az összes képen rajta vagyok amelyiken csak lehet.-forgattam a szemeimet.- Vasárnap ki se mozdulok a szobából és a tv-t se kapcsolom be.

- Szexmaraton… Szuper… Csak mert van egy hírem!- váltott komolyra.

- Legalább Ben is kikapcsol… Miért mi a baj Lisa?-kérdeztem vissza.

- Délelőtt átmentem a házatokba, megnézni hogy állnak a festők… Amúgy tök szép minden.- fecsegte.- És volt szerencsém látni a közvetlen szomszédotokat… Szerencsére ő nem látott.

- Ki az Lisa? Nyögd már ki!-szóltam rá.

- Fabregas nője. Lilly Cesc Fabregas a szomszédotok és a ribanc barátnője. -hadarta el. Megszólalni se volt időm.- És vasárnap eb döntő...

- Kurva jó!- morogtam.- Mindegy, max nem nézek ki az ablakon, amikor az udvaron lesznek.- fintorogtam.- Bár a gyerekzsivaly lehet megzavar majd.-gúnyoskodtam.

- Az a nő egy ribi... Fabregas már csak ilyen nőknek kell... Ribancoknak.-flegmáskodott. Sose kedvelték egymást Cesc-szel, de amikor megcsalt még inkább megutálta.

- Hagyd Lisa. Engem nem érdekel.-sóhajtottam fel.

- Csak jó ha tudod.- felelte.- Akkor majd beszélünk… és nyugi, nem lett pink a hálótok!

- Köszi az infót.-nevettem fel.- Majd jelentkezek... és vizslasd a netet. Tuti megtalálsz ott.

- Rendben. Jó legyél… és egy hatalmas csókot adj a motorosodnak, mert boldog képeket akarok!

- Mert most nem vagyok azok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.- Amúgy hatalmas csókokat szokott nekem adni és fordítva is csukott ajtók mögött.

- Nyitott ajtókat akarok.– vigyorgott.

- Tudod mit Lisa. Kapsz olyan képet. Vagy legalább is a fotósok résen lesznek tuti kapsz.-nevettem fel.- Szeretem Bent.

- Ő is téged! Másképp nem lenne a kezeden a gyűrű.- mosolyogva mondta, én pedig rögtön az ékszerre pillantottam.

- Tudom. Most megyek és megkeresem. Szia Lizzy.-köszöntem el tőle.

Egész nap jól eltelt. Ben szerencsére egészben maradt és egyszer se esett el.

Késő este vonultunk vissza a lakókocsiba. Lefeküdtünk az ágyra és előttem volt a laptop. Ő pedig az oldalára fordulva karolta át a derekamat és figyelte a képernyőt.

- A gumicukromat hagyd.-csaptam a kezére nevetve.

- Kérlek… Cicám... Csak egyet.- motyogta a nyakhajlatomba.

- És holnap hallgathatom, hogy fáj a gyomrod.-forgattam a szemeimet, de nyomtam egy cukrot a szájába.- Szeretlek.

- Nem fog fájni.- rázta meg a fejét mosolyogva.- Csak ne adj tejet rá… és csókolj meg.- kacérkodott. Magamra húztam és megcsókoltam. Igaz csak pár pillanatig csókoltam.

- Kicsit még várnod kell.-vigyorogva fordultam a gép felé ismét.

- Nézzük meg a képeinket!- kért meg.

Felléptem Ben tumblr rajongói oldalára, és végigmutattam a ma készült fotókat. Mindről sugárzott, hogy szeretjük egymást, és ez a legfontosabb. A rajongók rólunk készült cikkeket is megosztottak, amiknek a nagy részét el is olvastuk.

- Legalább nem tudják még a nevedet. Remélem csak akkor derül ki, amikor már Mrs. Spies leszel! - puszilt meg mosolyogva.

- Nem érdekel a sajtó. Csak is te. -csuktam össze a gépet és elfeküdtem az ágyon.

- Mrs.Spies… Milyen jól hangzik.- kerekedett fölém és megcsókolt.

- És mikor szeretnél elvenni?-vigyorogtam rá, miközben a lábaimmal átfontam a derekán.

- Arra gondoltam, hogy a szezon után… De még az idén!- nézett rám komolyan.

- Rendben.-bólintottam.-Karácsonykor? Amerikában?

- Romantikus… Karácsony este.- bólogatott.- Amerikában, vagy bárhol ahol szeretnéd.- csókolt meg újra.- El is kezdheted szervezni már holnap!

- Majd Lisa segít benne.-nevettem fel. Majd a nyakához hajoltam és végig húztam az orromat a bőrén.- Szeretlek.

- Én is szeretlek - csókolt meg édesen és mámorítóan.- Kicsi menyasszonyom.

Órákig csak csókoltuk, simogattuk egymást. Az a kevés ruha is apránként került le rólunk... és minden pillanatát élveztem a szeretkezésünknek.

A második lépések...

2010. július

Más fél év…. Körülbelül ennyi ideje vagyunk együtt Bennel. Igen, mert kijelenthetem. Ő és én egy párt alkotunk. Azonban a munkája és a szoros időbeosztása miatt már lassan más fél hónapja nem járt otthon nálam Amerikában. Nem bírtam tovább a hiányát és Lisa nyaggatását se már. Felültem az első gépre és minden bejelentés nélkül Angliába utaztam, hiszen Silverstoneba van a versenyhétvégéje.

Sikeresen megleptem szombat reggel a pályán. Sokáig csak ölelgetet a csapata garázsának mélyén. Megígérte nekem, hogy nem fog baj történni és van olyan pontja a garázsnak, ahol észre se vesznek a fotósok. Nem kell attól tartanunk, hogy címlapra kerülnénk.

Az időmérőt csendesen figyeltem végig mind addig amíg a kedvesem az egyik kanyarban leesett a motorjáról és hatalmasat esett. A gyomrom görcsbe rándult és a szemeim megteltek könnyel. Nem lehet semmi baja. Az egyik szerelő srác tájékoztatott róla, hogy Bent elvitték az úgy nevezett Mobil Klinikára, ahol minden esés után kivizsgálják a versenyzőket. A lakókocsiba vártam a barátomra. Talán egy óra is eltelt, amikor kinyílt az ajtó és bedöcögött.

- Kicsim!-mosolygott rám, miközben a segítségére siettem. A kanapéhoz vezettem és leültettem rá.

- Mit mondott az orvos?-kérdeztem aggódva.

- Eltört egy csont a lábfejemben és a bokám is sérült.-magyarázta el és feltette a lábát a kanapéra. Óvatosan lehúztam a papucsot róla(amit nem is tudok honnan kapott). A bokája be van dagadva.

- Fáj?

- Annyira nem, mert itt vagy.-simogatta meg az arcomat mosolyogva.

- Bajt hozok a fejedre Kicsim.

- Dehogy!-nevetett fel, majd felhúzott magához és megcsókolt.- Szeretlek Lilly.

- Én is szeretlek.-sóhajtottam az ajkai közé. Igen szeretem, de sokszor jutt még eszembe Fabregas.- Hozok jeget a lábadra.

- Köszönöm.-engedett el.

A lakókocsi szerencsére fullosan felszerelt volt. A fagyasztóból előszedtem a jégkockatartót és egy zacskóba tettem. Ezek után egy törölközőbe tekertem.

- Remélem nem fog fájni…-guggoltam le a lábához és óvatosan a bokájára helyeztem. Kicsikét felszisszent, de ahogy az arcára pillantottam mosolygott rám.

- Lilly…-kezdett el beszélni, de nagyon hamar abba hagyta.

- Fáj? Vagy rosszul csinálom?-húztam fel a szemöldökömet, viszont ő felült és fentebb húzott magához.

- Dehogy. Csak eszembe jutott valami.

- És pedig?-csodálkoztam el.

- Sok időt töltök Európában a versenyek miatt és nagyon kevesett veled…

- Ben! Ben te most szakítani akarsz velem?-kezdtek el hirtelen potyogni a könnyeim. Nem hiszem el, hogy ilyen iszonyat szerencsétlen legyek. Most fog kidobni. Tuti! Érzem. Azonban egyszerűen nevetni kezdett.

- Lilly ne butáskodj!-fogta közre az arcomat a két kezével.

- Akkor meg?-kérdeztem vissza szipogva.

- Mi lenne, ha hozzám költöznél Olaszországba? Csak mi ketten lennénk ott… Bármikor elvonulhatunk a világ elől… És a sulit is tuti megtudjuk oldani, hogy betud fejezni majd.-mosolygott rám, miközben a hüvelykujjaival a bőrömet cirógatta.

- Költözzünk össze?- kérdeztem rá újból.

- Igen Lilly! Költözzünk össze! Szeretném. Nagyon.

- Rendben! Hozzád költözök.-mosolyogtam rá. Szorosan magához ölelt, majd együtt feküdtünk el a kanapén. Órákig csak beszélgettünk… Simogatta az arcomat… Csókolgatott… és becézgetett. Másnap egy flúgos versenyen dobogóra állt. Igen sérült lábbal, de ott állt fent a dobogó harmadik fokán és onnan mosolygott rám. Boldognak éreztem magam és osztoztam az örömében…

2011. október 22.

Idény vége felé járunk, hiszen már csak ez a Malajziai versenyhétvége van hátra és egy futam otthon Spanyolországban. Vagy is régen nem Spanyolországot nevezem az otthonomnak, de ez már rég nem érdekel. Boldognak érzem magam Ben mellett. Boldogan és békésen élünk Olaszországban. Figyelek rá. Meghallgatom a problémáit, segítek neki átvészelni a nehezebb időszakokat és így inkább az iskolát is ott hagytam, hogy vele tudjak lenni. (Bár ennek egyáltalán nem örült) Ezért cserében óv a sajtótól és mindenek ellenére nagyon szeret.

Egy hete Philip Island-en Ausztráliában volt egy csúnya bukása, ami miatt inkább nem indult el a versenyen. Nem volt jól, és egész éjszaka próbáltam lebeszélni a rajthoz állásról. De így egy hét elteltével, már itt vagyunk Sepangban és készül az újabb (remélhetőleg) sikeres versenyre. Édesanyjával, aki egyben a menedzsere is a boxban nézzük az edzést, amikor bekövetkezett az újabb nagy baj. Egyik kanyarból kijövet a Yamaha ledobta magáról Bent és egy elég nagy esés lett ennek a következménye. Alig bírt talpra állni a kedvesem.

- Odamegyek!-pattantam fel a székről.

- Nem! Te itt maradsz Lilly!-osztott ki Mary.- Nem kellene még, hogy a sajtó is elővegyen benneteket.

- De…-nyitottam ki a számat.

- Nincs, de! Tudod jól. A parkolóban találkozzunk.-jelentette ki határozottan és mire észbe kaptam már egyedül voltam a garázsban. Vártam… vártam és végül elindultam arra a helyre, ahol a Mobil Klinika és a paddock közt nem lehetnek fotósok. Fél óra múlva pillantottam meg közeledni Maryt és Bent. A kedvesem nem volt valami jó bőrben, de amint meglátott közelebb lépett hozzám és megölelt.

- Hogy vagy?-simogattam meg az arcát.

- Pocsékul. Fáj a fejem és szédülök.

- Az eddigi agyrázkódása mellé szerzett még egyet.-kotyogta közbe Mary.- Costa doktor nem engedi rajthoz állni. Nincs más választása.

- Helyes döntés.-bólogattam komolyan.

- Azt hiszem én magam döntöttem volna arra, hogy nem indulok. Kicsim beszélek a fiúkkal, átöltözök és visszamegyünk a szálódába jó?

- Persze.-megcsókoltam és elengedtem. Pár pillanatig csak figyeltem, ahogy elballagott.

- Örülök, hogy a fiam megtalált téged. Mindennél jobban szeret.-jelentette ki Mary, míg én csak egyszerűen mosolyogni tudtam…

… Este van már és kint hatalmasat villámlik. Megérkezett a szokásosnak mondható vihar, de ez nem érdekel, hiszen Bent ápolgatom. Egyszer jobban van, de általában még panaszkodik fejfájásra és hányingerre. Épen a fürdőben van, amikor hozzá láttam kicsikét összepakolni a cuccainkat. Egész jól haladtam, amikor a kis párnámon egy aprócska kis dobozta találtam. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet így óvatosan kezembe vettem a dobozt és felemeltem a tetejét. Egy csoda szép gyűrű volt benne.

- Azt hittem sose veszed észre.-szólalt meg az ajtóból Ben. Csodálkozva fordultam felé.

- Ben… Ben ez mi?

- Szerinted?-átvette a dobozkát.- Lilly én nagyon szeretlek. Szeretem a mosolyodat, a kedvességedet… Szeretem, ahogy szét szeded a süteményeket és először a tésztát eszed ki belőle… Szeretem amikor reggel kócosan ébredsz. Szeretem ahogy figyelsz rám… Szeretem amikor hozzám bújt… Szeretlek így ahogy vagy. Lilly Sanchez leszel a feleségem?

- Igen… Igen hozzád megyek.-bólogattam pityeregve. Mosolyogva húzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt.

Igen eljegyzett ezen az estén és a világ legboldogabb emberének éreztem magam. De nem gondoltam, hogy pár óra leforgása után a Pokolba kerülök. A versenyen, amit mi csak a garázsból néztünk végig… szörnyű baleset történt. Elvesztettünk egy tehetséges, fiatal versenyzőt, akinek a halál híre megtörte a mezőnyt.